A gyerekeim válaszai

Mit gondoltok, mire vágynak legjobban a kamaszaim? Úgy van, az „örökwifire”, ami hordozható, és soha nem szakadozik!

A második helyen az öntisztuló szoba állt.

A harmadikon pedig egy olyan szerkezet, ami a ruhákat automatikusan a szennyesbe helyezné, kimosná, kiteregetné, sőt ki is vasalná, és természetesen mindegyiket a helyére rakná.

Hű, hát erre én is nagyon-nagyon vágynék, rég nem volt ekkora egyetértés közöttünk a jövőt illetően.

Itt tenném hozzá, hogy anyai szívem ezeken túl még áhítozik egy olyan gépezetre is, ami a vizesen ledobott, illetve elképzelhetetlen helyekre begyűrt törülközőket is kiszimatolná, és rögtön a szárítóra helyezné az összeset.

Okoskert a vágyainkban

Aztán, itt, a belváros közepén, az ötödik emeleten legjobban a természet hiányzik az életünkből, különösen a karantén után.

Jöhet a kert vízszintesen (mondjuk, tetőterasz formájában) vagy függőlegesen, majdnem mindegy, a lényeg, hogy zöld legyen. És, ha már, akkor automatikusan gyomlálja, gondozza is a növényeket – és persze mindegyiknek ismerje a vízigényét , amikor épp hosszabb időre elutazom, így nem lenne gond a locsolással sem.

Most pedig jöjjenek ifjú ismerőseim vágyai

Martin tizenkilenc éves, ő biometrikus beléptetőrendszert vizionált álmai lakóparkjába, valamint hangvezérléses ajtónyitogatót, lámpaoltogatót. Egy Siri vagy Alexa típusú virtuális asszisztenssel tudná leginkább elképzelni az életét. Ezeken kívül még az a nem is olyan őrült ötlete támadt, hogy

egy futárrendszerrel vitetné a szobák vagy a lakások között a holmikat, így aztán föl sem kellene kelnie a kanapéról.

De az ablakokról is speciális elképzelése van, ugyanis nem függönyökkel vagy redőnyökkel takarná el azt, amit épp nem szeretne látni, hanem – ha épp olyan kedve volna – akár a falba is becsúsztatná az épp fölöslegesnek tűnő ablakot, mondjuk, ha túlságosan zavarná a fény, és a fal olyan részén nyitna ki egy másikat a világra, ahonnan kedvező fények jöhetnének be a szobába. Szóval egy variábilis, falba csúsztatható ablakrendszerrel képzeli el a jövőt.

Komplett szoftver, színváltós falak

Péternek, aki most érettségizett, az egész házon átfutó Android-/iOS-/Windows- (vagy esetleg valami teljesen új) rendszer mozgatta meg a fantáziáját, ami természetesen szinkronizálva volna a telefonjával, tabletjével, laptopjával, na meg az okostévével is. És persze minden mindennel kommunikálna.

Már most is egyre több példa van rá, hogy egy mobilalkalmazással kapcsolgatják otthon a lámpákat és kezelik a redőnyöket az okosotthonok boldog lakói.

De szerinte a jövőben simán ez lesz az alap, és komplett szoftverrel lehet majd megvenni a házakat, ami pár perc alatt szinkronizálna mindent mindennel. Nyilván nemcsak a lámpákat, redőnyöket irányíthatjuk a jövőben akár a telefonunk segítségével – mondja –, hanem a filmnézést, zenehallgatást, a mosó-/mosogatógépet, sütőt, szóval mindent, ami a kényelmünket szolgálja.

Belián a húszas évei elején jár, ő azt írta, hogy már a kávégépüket is Bluetoothról használják, ahogy a távirányítású hűtő, klíma, riasztó és mosógép sem a jövő zenéje, hanem igenis a jelené.

András nemsokára nagykorú lesz, ő a tanulékony okosrendszerekben bízik, szerinte ha mindenre ráhúznának egy mesterséges neurális hálózatot néhány tanulóalgoritmussal, akkor a ház tökéletesen tisztában lenne az ott lakók napi rutinjával, és annak megfelelően időzítené a különböző szükséges funkciókat.

Szerinte ez egyszerre volna remek, no meg kicsit veszélyes és félelmetes is.

Péter pedig kifejezetten színesen látja maga előtt a jövőt. Szerinte még az is lehet, hogy valaki hamarosan feltalálja az olcsó színváltós falfestéket, bár ez önmagában nem „okos”, csak menő dekorelem, viszont ha rá lehetne kötni a központi vezérlésre, akkor esős időben kék színű lenne a falunk, napos időben sárga, a romantika óráiban pedig, mondjuk, piros.

Közel van hozzánk a jövő

A füstérzékelő, a kifinomult biztonságtechnika, a locsolórendszer, a nyaralásfunkció és az energiatakarékos megoldások már most is alaptartozékai egy okosotthonnak, de a lehetőségek végtelenek a további fejlesztésekben.

Falun nőttem föl, gyerekkoromban még vezetékes víz sem volt nálunk

Emlékszem, a szomszédban elvarázsoltan nyitogattam újra meg újra a csapot. Akkor még elképzelhetetlen volt számomra, hogy a gyerekeim már fiatal felnőttként olyan otthonban élhetnek, ami végtelenül kényelmes lesz, és sokkal, de sokkal kevesebbet kell nekik a háztartással törődniük, mint például nekem. Mit mondjak, kicsit azért irigylem őket…

Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. Ti hogy képzelitek el az ideális otthont?

Both Gabi