Miért kérdeznél egy embertől, amikor sok száz ember véleményének az esszenciája egy kattintásra van tőled?

Van egy egyszerű képlet, amivel könnyedén eldönthető, hogy egy bizonyos kérdéssel egy távoli baráthoz, egy közkedvelt influenszerhez (azaz egy általad követett ismert emberhez) fordulj-e, vagy egyszerűen nyisd meg a böngésződ, és ugyanannyi energiával inkább oda írd be a kérdésed. Ez elég egyszerű: 

tudsz mondani egyetlen okot, ami miatt specifikusan azt az embert kell megkérdezned? Ha nem, akkor ne tedd! 

Hozok példákat is: 

ha az a kérdés, hogy melyik a legjobb/leggyerekbarátabb/leggyorsabban mélyülő strand a Balaton déli partján, akkor Google. Ha az a kérdés, hogy a kedvenc influenszered hol készítette azt a brutálmenő fotót, akkor már mehet is az üzenet. (Ha nincs jelölve a helyszín.)

Ha arra vagy kíváncsi, hogy hol adják a legfinomabb mandulatejes lattét bármelyik városban, akkor csapd fel az internetet, és mélyedj el az értékelésekben. Ha az érdekel, hogy a kedvenced hol szokott kávézni reggelente… akkor mielőtt írsz neki, mindenképpen ellenőrizd, hogy nem jelölte-e be nyolc fotón a helyet, mert akkor megint csak felesleges kört futottál.

Ha az érdekel, hogy milyen Barcelonába, Athénba, Londonba, akárhová utazni, vagy milyen gyerekes programok vannak, hol érdemes vásárolni, enni, akármit csinálni, akkor tele vannak ezzel a közösségi oldalak, utazós blogok és a komplett világháló. Ha viszont az érdekel, hogy pontosan hogyan készül az a „saját recept titkos hozzávalóval” kiírással ellátott finomság, amit nemrég posztolt, akkor mindenképpen írj neki.

Ha egy másik városban élő ismerősöddel nem beszéltél öt éve, de most oda utazol, akkor nem ajánlott felkeresni azzal, hogy hol ebédelj. De ha épp arra jársz, és szívesen ebédelnél VELE, akkor nyilván írj neki.

Sőt, akkor is írhatsz neki, ha a gyereked az ő városában hagyta el a kedvenc alvóállatkáját, hiszen a helyi csoportokban biztosan otthonosabban mozog, mint te.

Azért válaszolok pár fontos kérdésre itt és most, csak hogy ezzel már ne kelljen időt töltenetek (nyomokban iróniát tartalmazó pontok, amiket csak önkritikával és humorral felszerelkezve szabad olvasni, különösen nyáron, mert jócskán megemelheti a vérnyomást):

  • Hol lehet kapni a könyveket? A könyvesboltban, a használt holmik vásárlására szakosodott oldalakon, és ha egyik sem működik, akkor a kiadónál érdemes érdeklődni. Az írók, tapasztalatom szerint, ritkán könyvdílerek, de ha látok ilyesmit, szólok.
  • Hol van olcsó szállás/finom kávé/jó étterem/szuper piac/kisfaszom X városban? Van a Tripadvisor nevű oldal, ami egyesíti azokat az utazási információkat, amikre bárkinek szüksége lehet. Bár ezeken a gyűjtőoldalakon mindenki a saját szubjektív véleményét, nem ritkán sértettségét ventilálja ki, azért a nagy számok törvénye itt is működik, ahogy a Wikipédián is ritka a totálisan fals infó, még akkor is, ha senki nem fogadja el hivatalos forrásként. Kiindulásnak igenis jó a random emberek álláspontjának metszete. Viszont nagyon fontos, hogy ha használod ezeket az oldalakat infógyűjtésre, akkor vegyél erőt magadon, és te is adj bele a nagy közös infógyűjteménybe, mert ettől tudnak fejlődni az értékelések… meg persze az erre nyitott helyek is. Okoskodás vége.
  • Tudsz segíteni, hogy hogyan lehet ezt és ezt megoldani okosba? N-E-M. Az okosba megoldás általában akkor működik, ha neked van olyan ismerősöd, akivel mehet ez a típusú biznisz, szóval ha már valakitől meg kell kérdezned, akkor bukó. 
  • Kaphatok kedvezményt/ajándékot/két puszit/örök életet/ingyensört soron kívül? Persze, írj rám, megadom a számlaszámom, hogy hol kell fizetni a soron kívüli extrákért, és az extra függvényében mondom az összeget is. Rövid válasz: nem.

Kivételek azért mindig vannak

Természetesen ez mind nem vonatkozik arra, ha bármilyen tartalomgyártónak szeretnétek valid visszajelzést adni (és nem csak abban az esetben, ha pozitívat). Nem a véleménnyel van baj, hanem a szereptévesztéssel, amikor egy embert, aki jó eséllyel abból él (részben), hogy tartalmat készít, arra használunk (mert lássuk be, elég sokan csináltak már ilyet, én is), hogy a személyes tudakozónk legyen.

És nyilvánvalóan nem vonatkozik a barátainkra, akikkel megosztjuk az életünk fontos történéseit, jól ismernek bennünket, adnak ingyensört, és pontosan tudják, hogy ha azt mondom, hogy „nekem jó étterem”, akkor mire gondolok. De ez egészen más dolog.

Ezt egyébként érintettként Steiner Kristóf is kifejtette itt, érdemes elolvasni, mielőtt bárkinek írsz egy „gyors” kérdést.

A Google-nek nem lehet (elég) hülye kérdést feltenni

Persze megeshet, hogy a kérdésed bekerül egy leghülyébb kérdések elnevezésű gyűjtésbe, de ne izgulj, senki nem fogja megtudni, hogy te voltál kíváncsi arra például, hogy:

  • ha megeszem saját magam, kétszer akkora leszek, vagy egyszerűen eltűnök?
  • mi lesz, ha egy nap arra ébredsz, hogy csirkefalatka vagy?
  • miért fingik a férjem olyan sokat?
  • be lehet tenni egy kisbabát a mosogatógépbe? (NEM!)
  • miért kakiltam zöldet?
  • hogy tudom rávenni a barátnőmet, hogy ragassza össze az ujjait, és tegyen úgy, mintha dinoszaurusz lenne?
  • melyik a legnagyobb bolygó a Földön?
  • azt hiszem, vérfarkas vagyok, mit tegyek?
  • hogyan nézne ki egy szék, ha a térdeink másik irányba hajlanának?
  • ezek a régi zenekarok miért koppintják le a Glee dalait?
  • megehetem a himalájasó lámpámat?
  • Isten képes létrehozni egy másik Istent?
  • miért nem lehet 1989-ben feltöltött videókat találni a YouTube-on?
  • miért nincsenek pisztolyok a Harry Potterben?
  • vannak unikornisok a Bibliában?
  • miért vannak évszakok?
  • miért nem moccan az aranyhalam?
  • miért halnak meg a méhecskék?
  • néha, amikor egyedül vagyok, megguglizom saját magam (nyugi, nem vagy egyedül).

Szóval tényleg nyugodtan kérdezzetek meg bármit, hiszen minden évben kellenek új tartalmak az ilyen típusú gyűjtésekbe. 

Viszont. Ha vészhelyzetben vagy, tekintsd semmisnek a fentieket, és ne a Google-ben keresd a megoldást!

Amikor nagy a baj, akár lelki, akár fizikai problémáról van szó, mindenképpen érdemes keresni egy embert – az sem baj, ha nem a legalkalmasabbat –, akitől segítséget tudsz/mersz/akarsz kérni. Mert bár tényleg nagyon fontos megtalálni a legszuperebb strandot, alaposan felkészülni egy utazásra vagy megfőzni a legjobb lecsót… de az ehhez kapcsolódó információ hiánya remélhetőleg senkit nem taszít olyan mély kétségbeesésbe, mint amikor ugatva köhög a gyereke, és nem tudja, mi a megoldás* (sarkítok, és nyilván bármilyen más hasonló kaliberű példával is működik, olyannal is, ami nem ennyire akut). És egy rémisztő helyzetben – főleg, ha egyedül kell szembesülni vele – az is nagyon fontos, hogy valaki megnyugtassa az embert, nem csak az információ. Szerintem ezt a legtöbb hiteles ismert ember/blogger/influenszer tudja, úgyhogy biztosan nem fog válasz nélkül hagyni vagy elküldeni a p.csába, ha írsz neki. 

 

Nekem például abban van tapasztalatom (minden oldalról), hogy egy kétségbeesett szülőnek sokszor csak néhány mondatnyi felnőtt kommunikációra, és egy kis megnyugtatásra van szüksége, hogy nem csinálja olyan rosszul. Egy alvásmegvonásos időszakban vagy egy terhelt korszakban, amikor az ember hajlamos mindent megkérdőjelezni, lehet, hogy nem veszi észre a bejelölt játszóteret vagy inkább egy szimpatikusnak tűnő hús-vér embert kérdez meg valamiről online, mint hogy magára szabadítsa a teljes internet minden információját. Ez számomra érthető, írtam is róla, hogy milyen fontosnak tartom a kezdő (vagy haladó) szülők számára online elérhető mintákat és közösségeket (például itt és itt), szóval szerintem ez egy teljesen másik téma. És ez ugyanúgy igaz minden olyan esetben, amikor az ember éppen valamilyen ismeretlen nehézséggel néz szembe, és követ valaki olyat, akiről tudja, hogy tapaszt(abb) a témában.

Ha viszont épp strandot/éttermet/fodrászt keresel, ugorj vissza a cikk elejére, és tartsd be a képletemet. A Google-től meg a Tripadvisortól pedig várom a jutalmat, amiért ilyen szépen megpörgettem az értelmes és értelmetlen kereséseik számát. 

Tóth Flóra

* Az ugatva köhögés általában a krupp jele, és a hideg segít rajta, ilyenkor, nyáron a kinyitott fagyasztó elé is lehet állni/ülni a gyerekkel, de részletes szakmai tájékoztatást itt találtok.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Warchi