Kitenni a véleményedet büszkén az „ablakba” – A támogató divat nagyon menő lett

–

Figyelmünket kiterjeszteni a privát szféránkon túlra, civil kezdeményezéseket, nonprofit szervezeteket és jó ügyeket támogatni, vagyis azok munkáját segíteni, akik a nagyobb társadalmi jóért tesznek nap mint nap, mondjuk ki egyszerűen: menő.

Aztán hogy ez pontosan milyen formában valósul meg, annak sokféle módja van. Utalhatjuk az egy százalékunkat egy számunkra szimpatikus szervezetnek (és reméljük, már mondanunk sem kell, milyen fontos, hogy ezt meg is tegyük), adományozhatunk egyszer vagy rendszeresen kisebb-nagyobb összeget, támogathatunk egy kampányt, önkéntes munkát vállalhatunk. És adományozhatunk úgy is, hogy cserébe mi is kapunk valamit: stílust. Egyre több szervezetet támogathatunk ugyanis a termékeik (ruhák, kiegészítők, egyebek) megvásárlásával.

Az utcán, a közlekedési eszközökön, a közösségi médiában egyre-másra jönnek is szembe velünk az ilyen – a természetvédelem vagy állatvédelem fontosságát hirdető, különböző emberi jogi szervezeteket támogató, esetleg egy mozgalmat, például a bringás közlekedést népszerűsítő – ruhadarabok.

Annak pedig több pozitívuma is van, ha a hitvallásunkat magunkra vesszük: vásárlásunkkal anyagilag támogatjuk egy szervezet munkáját, élő reklámtálbaként népszerűsítünk egy ügyet, a hasonlóan gondolkodóknak pedig megadja a közösséghez tartozás élményét.

Písz és rákkenroll

Ruhadarabbal, logóval, vagy egy jel felmutatásával kifejezni a véleményünket vagy demonstrálni egy csoporthoz tartozásunkat nem mai találmány. Példákért visszamehetnénk egészen az időszámításunk kezdetéig (vagy tovább), gondoljunk csak a különböző kasztokat, társadalmi csoportokat megkülönböztető ruházatokra, például a papi gúnyára vagy az uralkodói palástra és egyéb jelvényekre, az ősi családi címerekre és szimbólumokra!

A középkorban már megjelentek a különböző üzletek és kocsmák egyedi cégérei is, az első modern logók pedig a tömegtermeléssel és a tömegnyomtatással együtt fejlődtek ki. Ma már a marketingnek elengedhetetlen része, hogy egy cég vagy termék jól megkülönböztethető legyen a versenytársaktól. Valószínűleg senkinek nem kell meggugliznia, hogy melyik márkát jelöli a pipa, a kagyló, vagy a sárga M betű, mint ahogy az sem kérdés melyik bandának a szimbóluma a kinyújtott nyelv.

És miért ne lehetne az embernek ezt a szimbólumteremtő (és kereső) képességét jó ügyek érdekében is hasznosítani?

Modern korunk egyik talán leghíresebb szimbóluma, amely ruháktól kezdve lakberendezési tárgyakon át a kisbuszok oldaláig bárhol felbukkanhat, a békejel, amely még a hatvanas években, az állandó atomháborús fenyegetettség idején született meg. Alkotója Gerald Holtom brit művész volt, aki egy demonstrációra készítette két katonai zászlójel felhasználásával. A háborúellenes civilmozgalmak hamar magukévá tették a jelet, és azóta is ez a hippik és a béke szimbóluma.

A legismertebb nonprofit szervezeti logók között tartják számon a WWF logóját. Ha valaki meglátja a fekete-fehér pandát, egészen biztos, hogy azonnal a természetvédelem ugrik be neki.

A logó ihletője a Chi-Chi nevű óriáspanda volt, amely a londoni állatkertben élt 1961-ben, a WWF létrehozásának évében. Az óriáspanda egyike volt az első olyan állatfajoknak, amelyek az ember természetpusztító tevékenységei miatt a kihalás szélére kerültek, ugyanakkor a természetvédő szervezetek tevékenységének köszönhetően mára megerősödött és csökkent a faj veszélyeztetettségének szintje. Ez is bizonyítja, hogy van értelme erőfeszítéseket tenni, a természeti értékek és erőforrások védelméért folytatott küzdelem sikeres lehet. És bár a pandalogó maradt, a WWF tevékenysége azóta jelentősen kibővült, a szakértők ugyanis hamar felismerték, hogy nem elég egyes fajok megóvása. A természetvédelmi szervezet ma már a természetes élőhelyek – például erdők és folyók – komplex védelmével és helyreállításával is foglalkozik, de tevékenységébe a klímavédelem és a környezetpolitika is beletartozik. A fekete-fehér monokróm embléma pedig azért is telitalálat volt, mert nemcsak azonnal felismerhető, hanem könnyen sokszorosítható és nyomtatható is volt.

De említhetnénk még a Vöröskereszt vörös keresztjét, az Amnesty International sárga-fekete, vagy az UNICEF kék-fehér logóját.

Ám nem csupán egy jó logó, hanem egy jól megválasztott ruhadarab egy egész ügy, mozgalom szimbólumává válhat. Gondoljunk csak a pedagógusok kockás inges mozgalmára, a fekete ruhás nővérekre, a freeSZFE maszkra, vagy a Társaság a Szabadságjogokért SZABAD. feliratos pólójára.

Bevállalod?

„A SZABAD. feliratos pólómat még két évvel ezelőtt online rendeltem. Akkor már túl voltunk a 2019-es őszi önkormányzati választásokon, és éppen ismerkedtünk a koronavírussal. Tetszett a felirat üzenete és dizájnja, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a megvásárlásával a TASZ-t támogattam. Amikor Berlinbe költöztem, az első napok egyikén fel is vettem ezt a pólót, és szokatlanul büszkén mászkáltam benne a választott városomban. Azért is, mert magyar a felirat, és azért is, mert a szó itt új értelmet nyert” – mesél Maja a támogatói darabjáról. A TASZ pólója sokak számára ismerős lehet, a szervezet munkájával szimpatizálók ugyanis büszkén fotózkodnak benne és töltik fel a közösségi oldalakra is a képeket egyfajta kiállásként. 

„Azt mondta egy barátom, hogy én élő nonprofit reklámtábla vagyok” – ezt már Szabolcs mondja, aki több, számára fontos ügyet is támogat. – „Azért hordom ezeket a ruhadarabokat, mert szeretem az elveket, amiket képviselnek. Minden egyes ilyen darab önkéntes munka és anyagi támogatás viszonzásaként került hozzám. Azaz: kinyilvánítottam az ügy iránti elkötelezettségemet és aztán boldogan viseltem is a következményeit.”

Szabolcs többször részt vett már a Tisza műanyagszeméttől való megtisztítását célzó PET-kupán, hobbimaratonistaként futásaival a Suhanj! Alapítványt támogatja, a Tilos rádiónak pedig nemcsak a pólóját húzza magára, de a műsorok készítésében is részt vesz.  

Szintén a Suhanj! Alapítvány munkáját segítette Mónika. Ő ha teheti, önkétes munkával, ha épp nincs rá lehetősége, akkor anyagilag támogat egy-egy kezdeményezést. Marketingszakemberként szakmai véleménye is van az adományozásnak erről a formájáról.

„Ma már a márkáknak szükségük van úgynevezett merchandising-termékekre, amelyek révén bárki részese lehet egy kicsit a brand képviselte, a „közéjük tartozom” életérzésnek. Egy ruhadarab jó vivőanyag a hozzám hasonlóak számára, akik nem szeretik döngetni a mellüket a közösségi felületeken, hogy hol vállalnak szerepet, de mégis büszkék rá, hogy egy ügy részesei lehetnek.

Az érem másik oldala, hogy a »socialre« mégis szükség van, hiszen ezeknek a felületeknek a segítségével több emberhez juthat el egy üzenet. Velem is előfordult, hogy Borbély Alexandra posztjából szereztem tudomást egy kampányról, amellyel a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetet lehetett támogatni. Szandra posztja nélkül nem biztos, hogy találkoztam volna a témával karácsony előtt, amikor egyébként is nagy a reklámzaj.”

De vannak olyanok is, akiknek még jól is jön, hogy az elveiket magukra kaphatják

„Nem szeretek vásárolni, ha nem lennének ilyen ruhadarabjaim, akkor csak sima fekete és fehér pólókat hordanék” – mondja Linda, akiről azt hiszem kijelenthetjük, hogy igazi gyűjtő. Van WWF-es pólója és vászonszatyra, a kutyamentő egyesületet támogató pólója, pulóvere, széldzsekije, TASZ-os pólója, és mivel imád színházba járni, freeSZFE-s maszkja is.

„A WWF-es pólóból több is van, annyira tetszett, hogy három különböző színűt vettem belőle. Számomra nagyon fontos a természetvédelem, a pandákat egyébként is imádom, gyerekkorom óta pandamániás vagyok, egyszer még a bécsi állatkertbe is elutaztam, hogy lássak egyet. Ezek a ruhadarabok egyediek, üzenetük van mindenki számára, aki látja őket. Szerintem fontos kiállni az adott témák mellett, és ezzel a szervezetet is reklámozom, segítek nekik.”

Linda és Mónika is külön kiemeli, hogy ezek a holmik sokszor legalább olyan jó minőségűek, mint a márkás darabok, és a szervezetek egy része már arra is figyel, hogy termékeik fenntartható módon készüljenek, a WWF-es pólók például ECOCERT-minősítésűek.

Az utca embere tehát lelkes. De mennyire jelent a szervezetek számára ez valódi segítséget?

A sorsuk a ruhatáradban van

„Sokan nem küldenének csak úgy többezer forintot, de ha kapnak cserébe egy pólót, akkor már szívesen adományoznak. A termék előállítása és az adomány összegének értéke közötti különbözet az, amit az állatokra lehet fordítani. Az egyesület ebből fedezte az állatok etetését, az orvosi ellátásukat, a néhány alkalmazott fizetését. Nagyrészt ugyanis önkénteseknek köszönhetően működött az egyesület” – mondja Linda, aki éveken át részt vett egy menhely életében is. Kutyát sétáltatott, segített a rendezvények szervezésében, lebonyolításában. Kvázi belsős emberként látta, hogy egy-egy támogatói darab eladásából befolyt összeg valódi segítséget jelent az egyesületnek.

Egy eladott póló akár több napi ellátását is fedezheti egy kutyának.

„Korábban voltak már logózott vászontáskáink, amiket nagyon szerettek a szimpatizánsaink. A WWF Tagság kampányának keretében pedig most limitált darabszámban adunk színes pólókat is, ezt az újonnan belépő, havi rendszerességgel adományozó tagjaink kapják meg. A visszajelzés az, hogy a támogatóink büszkén viselik magukon a pandát, hiszen ez a jelkép egybefonódott már a természeti környezetünk, bolygónk sokszínű élővilágának megbecsülésével és a fenntartható életmód melletti elkötelezettséggel. Az állandó adományozóknak pedig kiemelt szerepe van a szervezet működésében, ugyanis a sok kis összegű, tervezhető adomány biztosítja a stabil anyagi hátteret a tevékenységünkhöz, és csak az ilyen elkötelezett támogatók segítségével védhetjük meg hazai természeti értékeinket” – mondja Tar Emese, a WWF Magyarország egyéni adománygyűjtési menedzsere, aki úgy véli, hogy ezen a módon, havi rendszerességgel, saját büdzséből adományozni valódi elkötelezettségre utal. Az így beérkező összeg nagyságrendekkel több, mint az egy százalékokból befolyó összeg, úgyhogy nélkülözhetetlen a legnagyobb civil természetvédő szervezet munkájához. Kiemelten foglalkoznak például a hazai folyók, valamint a folyómenti élőhelyek, ártéri erdők, mocsarak, lápok védelmével, a negatív folyamatok megállításával és a biológiai sokféleség megőrzésével, az erdőprogram keretében pedig a hazai természetes erdőállományt igyekeznek megóvni, bővíteni. Nekik köszönhetően értesülhetett például a közvélemény a botrányos tiszaugi ősfás terület tarvágásáról is. 

Vannak projektjeik, amelyek kifejezetten a közösségi adománygyűjtésnek köszönhetően valósulhattak meg. A Káva Színház és Dráma a Nevelésért Alapítvánnyal közös „színházi nevelési programjuk” keretében például középiskolás diákokkal dolgoznak együtt. A fiatalok egy színházi darab szereplői, egyben alakítói, és a színház eszközeivel olyan problémákat vizsgálnak meg, mint a klímaváltozás vagy a biológiai sokféleség csökkenése, illetve beszélgetések során keresik a válaszokat és a megoldási lehetőségeket korunk nagy kérdéseire. A cél többek között az, hogy a fiatalok magukkal vigyék a tanulságokat és a megoldási lehetőségeket a „színpadról” a való világba, és így egy zöldebb jövő alakítóivá válhassanak.

Szintén a WWF támogatóinak segítségével jött létre az első hazai természethangokat – a kétszáz éves magyar fák susogását, rejtőzködő madarak énekét, a hazai folyók csobogását, vagy éppen a szarvasbőgést – tartalmazó album, amely bárki számára elérhető a Spotify-on.

A logózott pólók elsődleges célja mégis inkább a szervezet által képviselt elvek népszerűsítése, ahogy Tar Emese fogalmaz, annak hirdetése, hogy a természetvédelem mellett kiállni menő.

Hasonlóan gondolkodnak a Budapest Bike Maffiások is, akik a szervezet által képviselt életérzést próbálják átadni a támogatói termékekkel

„A BBM pólóival az alapvető brandértéket igyekszünk erősíteni, amit a Bike Maffia jelent ma az embereknek. Az elsődleges célcsoport a 18 és 35 év közötti fiatalok, de például a Szállóige-projekt esetében tágabb ez a korosztály. Alapvető gondolat volt évekkel ezelőtt, hogy a pólóinkat elsősorban ne azért vegyék meg, mert ezzel anyagilag támogatnak minket (persze azért is), hanem azért, mert büszkék rá, hogy ezt hordják, és mert van annyira jó a termék, hogy az is megvenné, aki nem, vagy csak kicsit ismeri a Bike Maffia munkásságát” – mondja Havasi Zoltán a BBM alapítója és vezetője.

És bár az elv az elsődleges, nem az anyagiak, ehhez képest a Szállóige-projekt keretében készült pólók eladásából valódi segítséget tudtak nyújtani hajléktalan embereknek. A projektről megindító kisfilm is készült (nagyjából a film felétől törölgettem folyamatosan a szememet, de biztos csak belement valami), amelyben négy hajléktalan ember, az egykori óvónő, Beatrix, az építőiparban dolgozó Zoltán, a zongoratanár és életművész Péter, valamint az egykori állami gondozott Róbert történetét ismerhetjük meg (az ő portréik kerültek a pólókra is), és szembesülhetünk azzal, hogy mennyire nem különböznek tőlünk. A BBM-pólók pedig tényleg nagyon vagányak, művészi igénnyel készült grafikák láthatók rajtuk.

A támogatói termékek népszerűek, és egyre menőbbek

Ezt tapasztalja Márffy Anna, a TASZ munkatársa is.

„Három éve kezdtünk el merchandise-termékeket értékesíteni, és azóta folyamatosan növekszik az érdeklődés ezek iránt. Főként akkor látunk nagy ugrást a rendelésben, ha tüntetések vannak, vagy például most a választások előtt, de karácsonykor is sokan választják ezeket ajándéknak. Az a tapasztalatunk, hogy a SZABAD. termékeket főként a véleménynyilvánítás eszközeként használják a támogatóink” – mint Anna mondja, eredetileg nekik is a közösség- és brandépítés volt a céljuk, de mostanra a bevétel szempontjából is kiemelten fontos adományforrás lett a SZABAD. termékek értékesítése. Ennek köszönhetően több projekt megvalósítására van lehetőségük. Az érzés pedig, amikor az ember egy ilyen ruhadarabba bújik, ugyebár, megfizethetetlen.

– Sok olyan visszajelzést kapunk a vásárlóktól, hogy milyen jó érzés, amikor például a buszon rájuk mosolyog valaki, ha SZABAD. pólóban vannak. Bízunk benne, hogy sikerült egy közösséget alkotnunk, és eszközt adnunk az embereknek ahhoz, hogy kinyilvánítsák a véleményüket.”

Az általunk megkérdezett támogatók is ezt az aspektusát emelték még ki ennek a típusú adományozásnak. Vagyis hogy egy-egy ügy mentén a támogatók közösséget alkotnak, egymásra ismerhetnek.

„Előfordult, hogy a kutyás pólómban utaztam a villamoson, és odajött hozzám egy hölgy, megkérdezni, mi ez a póló és hol lehet beszerezni. Vagy volt olyan, hogy egy közösségi médiában futó kampány keretében fotót kellett posztolnunk magunkról egy könyvvel. Direkt egy támogatói pólóval készítettem el a fotót, azt gondolva, hogy így talán több emberhez is el tudom juttatni az üzenetet. És valóban, a kommenteknél többen is rákérdeztek, hogy mi az a póló rajtam, ők is szeretnének egyet. Ha csak plusz egy támogatót tudok így szerezni egy ügynek, akkor már volt értelme” – mondja Linda.

Maja szerint a hasonlóan gondolkodó emberek lelkének tesz jót, hogy látják, nincsenek egyedül a véleményükkel, a meglátásaikkal, az érzéseikkel. Akár egy pólóra nyomtatott szó is szemeket nyithat fel, rávilágíthat a hasonlóságainkra. Ezzel egyetért Mónika is:

„Nem tudom máshogy megfogalmazni, büszkeség viselni az ilyen cuccokat. Szeretném hinni: azzal, hogy mások is látják rajtam, duplán segítek, nem csupán a vásárlásommal befolyt összeggel, de azzal is, hogy mozgó reklámfelülete vagyok az ügynek. Konkrétan többször is előfordult, hogy megállítottak, leszólítottak a pólóm miatt. Ezek az összetalálkák (ahogy Arthur mondja a Holidayben) pedig szívmelengetők, mert olyanokkal kapcsolódok – akár csak egy pillanat erejéig –, akikkel legalább egy közös pontunk mégiscsak van a vadidegenségünk ellenére is.”

Én mindenesetre mostantól biztosan fel fogom kapni a fejem, ha szembejön velem egy bringás, egy kutyás vagy egy pandás póló.  

 Iliás-Nagy Katalin

 Kiemelt kép: WWF/Szombat Éva