–

WMN: Mit tanultál magadról az elmúlt két évben, hogyan alakult át az életed? 

Oroszlán Szonja: Nem kell megfelelni magunkon kívül senkinek. Csak mi tudjuk, hogy kik vagyunk, hol tartunk az életünkben, mennyi energiát fektettünk bele a múltunkba, jelenünkbe, és mennyit akarunk a jövőnkbe. Senkinek sem tartozunk elszámolással és magyarázattal. 

WMN: Mi adott neked erőt akkor, amikor mélyponton voltál?

O. Sz.: Erősítem magam, hogy jó ember vagyok, és a jó emberekkel jó dolgok történnek. A jó dolgokhoz pedig, hogy eljöjjenek és értékelni tudjuk, kellenek a rosszak. Minden rossz elmúlik. 

WMN: Mit gondolsz, hogyan fordíthatjuk a javunkra ezt az időszakot?

O. Sz.:

Tanulással, önismerettel. Nagyon régóta próbálom megtanulni a türelmet például. Azt hiszem, mostanra, ennek a kényszerűségből lelassult, bizonytalan időszaknak a hatására sikerült. 

WMN: Tapasztaltál már kiégést? Szerinted mi a legveszélyesebb benne?

O. Sz.: Tapasztaltam. Az a veszélye, hogy az ember összekeverheti a teljes elunással. A kiégés szerintem visszafordítható, ha az ember máshol fel tud töltődni. Viszont simán meg lehet unni valamit végérvényesen.

WMN: Számodra mi (vagy ki) hozza, hozta el a szembenézést önmagaddal, hogyan írnád le ezt a folyamatot? 

O. Sz.: Amikor Amerikában teljesen egyedül fel kellett építenem egy új életet, egy új foglalkozással, új barátokkal. És sikerült. Csak magadhoz őszintén lehet ezt véghez vinni.

WMN: Te is tapasztalod, hogy hétévente valamilyen értelemben új fejezeteket nyitunk?

O. Sz.: Nem tudom, hogy ez hétévente történik-e, sosem figyeltem így meg. De vannak sorsfordító események, emberek az életünkben. Akarva-akaratlanul is. 

Jegyeket ITT vásárolhattok.

A szülinapi Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a szintén hétéves FoxPost és a TorTer e-Design.