–

WMN: Mit tanultál magadról az elmúlt két évben, hogyan alakult át az életed? 

Gyurkó Szilvi: Ha a Covid miatt kérdezitek az elmúlt két évet, azzal összefüggésben azt tanultam magamról, hogy nagyon tudok aggódni a nekem fontos emberekért. A Covidon túl meg azt tanultam az elmúlt időben, hogy nem akarom a halálos ágyamon megbánni, hogy túl sokat dolgoztam. Most a munkámban alacsonyabb fordulatszámot akarok.

WMN: Mi adott neked erőt akkor, amikor mélyponton voltál?

Gy. Sz.: Huu, ez lehet, hogy giccsesen hangzik, de a szeretet. Hogy nagyon szeretem azokat, akikhez kötődöm, akik itt vannak körülöttem. 

WMN: Mit gondolsz, hogyan fordíthatjuk a javunkra ezt az időszakot? 

Gy. Sz.: Nagyon hiszek abban, hogy minden krízishelyzet lehetőség a fejlődésre. 

WMN: Szerinted mi a legveszélyesebb a kiégésben?

Gy. Sz.: Szerintem a kiégés olyan „csendes gyilkos”, mint a szénmonoxid. Nehéz észrevenni, amikor már mérgez, miközben eltompít, elaltat és a végén kiöli belőled az életet. 

WMN: Számodra mi (vagy ki) hozza, hozta el a szembenézést önmagaddal, hogyan írnád le ezt a folyamatot?

Gy. Sz.: Nehéz erre mit írnom, így, tizenkét év terápia után. Elég sokat nézegetem magamat ezekben a terápiás helyzetekben, és sokat tanulok belőle. Ezen kívül a barátaim, a családom, a munkatársaim segítenek sokat, hogy lássam magamat. Igazából minden tiszta, értékes emberi kapcsolat hasznos ezen a téren is. 

WMN: Te is tapasztalod, hogy hétévente valamilyen értelemben új fejezeteket nyitunk?

Gy. Sz.: Abszolút.

Jegyeket ITT vásárolhattok.

A szülinapi Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a szintén hétéves FoxPost és a TorTer e-Design.