–

WMN: Mit tanultál magadról az elmúlt két évben, hogyan alakult át az életed? 

Füredi Júlia: Két dologra jöttem rá: boldog vagyok, hogy nem kell naponta bejárnom a városba, mert ez az introvertált énemnek maga a paradicsom. A másik pedig, hogy önfegyelemben jócskán van hova fejlődnöm.

WMN: Mi adott neked erőt akkor, amikor mélyponton voltál?

F. J.: Sétálás a zöldben. Napi csacsogás barátnőkkel. Kényszerből elkezdtem cikkeket írni a LinkedIn-re, amit nagyon pozitívan fogadtak, és rengeteg ismerősre tettem szert általuk.

WMN: Mit gondolsz, hogyan fordíthatjuk a javunkra ezt az időszakot?

F. J.: Ez nagyszerű időszak volt arra, hogy vadkovászt neveljünk, új dolgokat merjünk tanulni, amiknek semmi közük a munkánkhoz, de mindig is szerettük volna elsajátítani, és a legmegfelelőbb időpont volt ahhoz, hogy nekiálljunk önmagunk mélyebb megismerésének. 

WMN: Tapasztaltál már kiégést? Szerinted mi a legveszélyesebb benne?

F. J.: Igen, azért is írtam róla könyvet. Az, hogy nem ismerjük fel, mi történik velünk, és ezért nem tudunk elkezdeni kijönni belőle. Amint megtörténik a felismerés, hogy jé, kiégtem (vagy csak úton vagyok efelé), el tudom kezdeni önmagam és az életem vizsgálatát és a kilábalást vagy megelőzést.

WMN: Számodra mi (vagy ki) hozza, hozta el a szembenézést önmagaddal? Hogyan írnád le ezt a folyamatot? 

F. J.: Egy olyan pillanat volt, amikor rájöttem, hogy minden másodperccel fogy az időm, és nem mindegy, hogy mivel, kivel töltöm.

WMN: Te is tapasztalod, hogy hétévente valamilyen értelemben új fejezeteket nyitunk?

F. J.: Nem. Az én életemben ez a „szabályszerűség” nem érhető tetten.

Jegyeket ITT vásárolhattok!

A szülinapi Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a szintén hétéves FoxPost és a TorTer e-Design.