-

1. Gyurkó Szilvi A kutyám és a gyerekem legfontosabb leckéje: a boldogsághoz nem kell ok. Sőt különösebb indok se.

Szilvi kislánya és kutyája, Zserbó

2. Kormos Anett

Nekem legfőképp azt tanították a gyerekeim, hogy milyen rohadt sok ideje van annak, akinek nincs gyereke... A kétlábú gyerekeimtől megfizethetetlen leckéket kaptam az életről. Például milyen jó úgy aludni, hogy senki sincs otthon. Hogy ha csönd van, az ugyan jól esik, de semmi jót nem jelent. A szeretet mértéke és a türelem mértéke nem egyenesen arányos egymással. Az, hogy tudod mi a helyes, nem jelenti, hogy meg is tudod csinálni. Hogy ne hagyd a literes fürdőhabos flakont a kád szélén, ha a gyereked egyedül is ki tudja nyitni. Hogy a két gyerek nem eggyel több az egy gyereknél. Hogy egy ideig nem vagy elég, aztán sok vagy, de sosem vagy pont elég. Hogy a karrier, a pénz, az önmegvalósítás, a siker, mind-mind csak illékony illúziók hozzájuk képest.

3. Horvát Sára

A tánc felszabadít és boldoggá tesz. A kis totyogó elsőszülöttem táncolása gyökeresen megváltoztatta az életünket. Egyéves sem volt még, amikor már klasszikus zenére illegette magát. Szerette az operát és balettot bámult a tévében. Később aztán mindenevő lett: rap, hip-hop, jazz, bármi, csak ritmusa legyen. Rázta a fenekét, ahogy kell. A férjem táncos lábú, én kevésbé, mégis én álltam be a gyerek mellé. Ahogy egyre nagyobbra nőtt, úgy vált rítusszerűvé a táncunk. Ha szomorú napom volt, szinte kötelezően üvöltött a zene és ment a boogie. Amikor a második gyerekemet vártam, ez lett a terhestorna is. Most pedig már a fiam és a kislányom együtt gurulnak a nevetéstől, és mindannyian ott vagyunk a nappali táncparkettjén. Ilyenkor mindenki boldog.

4. D. Tóth Kriszta

A gyerekemtől és a kutyámtól nagyjából ugyanazt a három fontos dolgot tanultam meg: türelmet, rendszert és hogy gyereknek lenni jó. Még felnőttként is. Megvárom, amíg megérik egy helyzet, mert mindennek megvan a maga ideje, és hogy ez mikor van, azt ösztöneinknél nem tudja jobban senki más. Egyáltalán nem humbug, hogy a reggeli-ebéd-vacsorának (+ jobb napokon tízórai, uzsonna) komoly teljesítmény- és hatékonyságnövelő funkciója van. A legfontosabb pedig az, hogy nem szabad elfelejteni játszani. A lányom sosem boldogabb annál, mint amikor hülyéskedünk, és odaszól: imádom, amikor ilyen lökött gyerek vagy!

5. Prónay-Zakar Gina

Polka kutyám, aki időközben faképnél hagyott egy zuglói kertes ház és egy Bodrog-parti parasztház lakói (azaz egy másik kutyacimbi, illetve a rokonaim egyfolytában az ő füle tövét vakargató kezei) kedvéért, igazi juhászkutya. Akaratos, hisztis és öntörvényű. Azt tanította meg nekem ezt az igen fontos dolgot: attól még, hogy lánynak születtél, jogod van felemelt lábbal pisilni, és bátran hordhatsz kék nyakörvet. Nem számít, hány éves vagy, úgyis el fogod érni, hogy a plüss borzoddal mehess sétálni, örüljön az alattvalód, hogy nem a vízilovat választottad, amit száz méter után úgyis neki kell majd cipelni. Meg hogy ha sokat eszel, hányni fogsz. (Én vodkával próbáltam, arra is érvényes.) Komolyra fordítva a szót, azt tanította meg, hogy nem kell folyton fegyelmezni magunkat, nem kell mindenáron megfelelni az elvárásoknak, és lehet néha csak úgy, minden nevelési elvet sutba dobva a földön birkózni a kutyáddal, mert az vicces és felszabadító.

Polka a plüss borzával a szájában épp felemelt lábbal pisil

6. Kárpáti Judit

A fiam miatt ma már tudom élvezni a jót. Egész gyerekkoromban és egész felnőttkoromban is utáltam bárhonnan hazajönni, ahol jól éreztem magam. Vagy bárkit hazaengedni, aki hozzánk jött, és jó volt vele lenni. Utáltam, hogy a jó dolgok véget érnek. Ezért már jóval azelőtt, hogy véget ért volna az a valami, ami jó volt, én már szomorú voltam. Aztán lett egy pontosan ugyanilyen fiam. Sőt, ő még nálam is rosszabbul viseli a jót. Már a szünidő első napján amiatt borong, hogy milyen rossz lesz, amikor eljön a vége. Hogy inkább el se utazzunk, mert hazafelé már úgyis sírni fog. Ne jöjjön át a nagyi, mert úgyis túl korán hazamegy. Így aztán nem volt mit tennem ezzel a gyerekkel, muszáj voltam megváltozni és kitalálni mindenfélét, ami vigaszt nyújt egy ilyen érzékeny léleknek. Már eleve úgy szervezem a nyaralást, hogy legyen utána idő még két nap levezető nyaralásra. Ha átjön a nagyanyja, milyen ígérettel távozzon, amitől jobb lesz a kedve. Ha eljön a vasárnap este, utána mi lesz a hétfői móka. Egyszóval meg kellett tanulnom boldog pillanatok utáni boldog pillanatokat szervezni, hogy ne jusson ideje egyikünknek se már megint valamin szomorkodni.

7. Pásztory Dóri

A gyerekemnek köszönhetően a hétköznapok apró örömeiből sokkal több lett. Sosem gondoltam volna, hogy a háborítatlan pisilést ennyire nagyra tudom értékelni, és őszinte boldogságot jelent, hogy eltűnhetek néhány percre a budi nyugalmába. Vagy amikor úgy rendelhetek kaját az étteremben, hogy azt választom, amit épp én ennék, nem pedig azt, amire a gyereknek fáj a foga. Ha már fog, annál nagyobb öröm a világon nincs, amikor egy hetekig fájdalmat okozó fogacska áttöri az ínyét. Meg az első kaka a bilibe vagy az első lépések. Igazi extázis az első olyan éjszaka, amikor három órát is alhat egyhuzamban az ember... vagy amikor először elmegyünk kettesben a férjemmel egy estére. Mámorító két év után barátnőkkel sétálni a budapesti éjszakában, és újra figyelni a felnőtt emberek arcát.

8. Both Gabi

Megtanultam valóban értékelni a legeslegfontosabbat: az egészségemet. Mostanában halt meg egymás után két – még az óvodából ismert szintén háromgyerekes – anyukatársam. Úgyhogy én mindennek örülök, de legfőképp annak, hogy egészséges vagyok és élek. És a szeretteim is egészségesek és élnek. Az meg csak hab a tortán, hogy a (kamasz) gyerekeim még mindig kérik tőlem esténként ugyanazt az altatódalt, amit azóta énekelek nekik, amióta csak megszülettek. Igazi mázlista vagyok, és mindennap hálát adok a sorsomnak azért, ami van nekem. Ráadásul ehhez a bagázshoz még egy eb is tartozik. Ő aztán tényleg mindennek örül. Még egy apró morzsának is, ami reggeli után leesik az asztalról...

Both Gabi gyerekei és kutyája, Lujzi