„Ez a sport az élet metaforája” – A japán irodaszék-bajnokság növekvő népszerűségnek örvend

–

Irodista bajnokság

Az első irodaszék-versenyt Tahara Tsuyoshi rendezte meg 2009-ben, Kiotóban. A sport népszerű lett, mára már tíz különböző nagydíj eseményen mérhetik össze a tudásukat a profi irodisták, de rendeztek már bajnokságot Németországban, Svájcban, és Tajvanon is. „Az ötlet akkor született meg a fejemben, amikor láttam egy háromkerekű kerékpárral rendezett állóképességi versenyt” – mesélte a Reutersnek Tahara, aki szeretett volna egy vadonatúj dolgot létrehozni. „Végül létrehoztam egy kétórás állóképességi versenyt, amelyet utcán lehet megrendezni, és három fős csapatokban játsszák.” 

Fonák Tamás sportja

Maga a bajnokság igazi látványsport: a versenyzők – természetesen – latexbe öltözve ülnek rajthoz. A szabályok szerint egy teljesen átlagos irodaszéket meglovagolva kell megtenniük a 200 méteres, kanyarokkal, lejtőkkel és emelkedőkkel nehezített pályát. Fontos: aki a székét bármilyen módon felturbózza, azt kizárják a versenyből. A biztonság is fontos: a versenyzőknek sisakot, kesztyűt, könyök- és térdvédőt kell viselniük.

A mozgásforma retrográd: a széket hátrafelé hajtva kell előre jutni – értelemszerűen így sokkal gyorsabban lehet haladni, mintha az ember előrefelé kapálna a lábával.

Így sem könnyű a dolog, az egyik 2019-es résztvevő, a 45 éves Satoru Taguchi a Reutersnek elmondta: a verseny után minden porcikája fájt. A közönség támogatása, lelkes szurkolása azonban mindenért kárpótolja az embert, így egy másik Reuters nyilatkozó. 

Egy esztendőnyi rizs

Idén február 8-án Kumamotóban rendezték meg az egyik nagydíjat. A fődíj 90 kilogramm rizs – ez akár több mint egy évig elegendő adag lehet a bajnok számára. A második helyezettnek sem kell szomorkodni, ő 60 kilogrammot, míg a harmadik 30-at talicskázhat haza. 

Ahogy a versenyt inspiráló Forma-1-en is, itt is van selejtezőkör, amelynek célja a csapatok versenysorrendjének meghatározása.

„Szegény japánok, még a szabadidejükben sem szabadulnak az irodai pokolból”

– írja egy felhasználó a Redditen, mások azonban nála sokkal lelkesebbek a műfajtól: „egész életemben erre edzettem!” A tapasztalt, amatőr irodaszék-gurulók arra is felhívják a figyelmet: a duplasoros kerék balesetveszélyes lehet! „Ez a sport az élet metaforája” – bölcselkedik valaki.

A leggyorsabb irodista: Miura

Megkerestem az egyik japán bajnokot, Miurát, miután nagyon megtetszett a videója, amin bemutatja, mennyit fejlődött az évek során szorgalommal és elkötelezett edzésprogrammal az irodaszék-versenyzés területén. Miura elmondta: ő azért szeretett bele ebbe a sportba, mert lenyűgözte, hogy egy hétköznapi tárgynak, amit ráadásul munkában használunk, ennyire különleges szerepet is lehet adni. A sport nagy pozitívumának tartja az összetartó közösséget és a háromfős csapatot, amely tagjaival igazán összekovácsolódnak, mire a célba érnek. „A verseny alatt mindenki komoly, de amikor vége, együtt mosolygunk.”

Legnagyobb riválisának Kizugawa Unyu csapatát tartja, mely harminc nagydíjat is megnyert. „Mély tiszteletet érzek irántuk” – árulja el, az én szívemet pedig megmelengeti a mentalitás, amivel az ellenfele sikereihez fordul.

Bár a verseny ülve zajlik, nem teljesen veszélytelen, árulja el Miura. Van, hogy eltörik a szék (csapatonként kettő ülőalkalmatossággal indulhatnak), a versenyzők pedig olykor felborulnak, elesnek. De mivel mindenki védőfelszerelésben versenyzik, szerencsére nem történnek csúnya balesetek.

Amikor laikusok meghallják, hogy Miura versenyszerűen gurul az irodaszékével, az első reakciójuk borítékolható: hangos nevetésben törnek ki.

„Ám amikor meglátják a versenyről készült videókat, azonnal komolyra fordul a szó. Utána rendszerint álmélkodnak, és megjegyzik: sosem gondolták volna, hogy ez ilyen elismerésre méltó sport.”

Az irodasporté a jövő?

Bízom benne, hogy az irodai környezet további megmérettetéseket inspirál majd a jövőben. Én például simán el tudnék képzelni egy iratmegsemmisítési bajnokságot (bár ilyesmit lehet, április 12-e után spontán fognak megrendezni idehaza), esetleg egy tájékozódó futást, mely során a még ehető ételeket kell megtalálni (és akár eltulajdonítani) a közös hűtőben, de szerintem lenne fantázia egy pletykagyorsasági versenyben is: vajon milyen távolságot képes megtenni egy reggel elhintett szóbeszéd ebédig?

Fiala Borcsa