–

Szeretnék egy feminista kiáltvánnyal élni

Egyrészt, mert nő vagyok, és ebből adódóan nehéz másmilyen kiáltványt megfogalmaznom (és nem, most nem fogok belemenni abba, hogy a feminizmus mit jelent itthon, külföldön, most, régen, a tudományban és a közéletben – egyszerűen csak kérem, hogy fogadjátok el, nőként szeretnék egy női kérdésre reagálni). Másrészt, mert már egy jó ideje tologatom magamban ezt a kérdést, és azt érzem, itt az ideje, hogy ne csak egyedül vagy néhány barátommal küzdjünk ezzel, hanem együtt, közösségként.

És tudom, hogy amit most kiteszek, azzal nem leszek népszerű. De nem baj. Ha népszerűségre törekednék, megtanultam volna rendesen főzni. (Vagy úgy egyáltalán főzni)

És akkor a kiáltvány:

Addig senki ne vegyen részt úgynevezett „női” konferencián, kerékasztalon, és ne vásároljon „női” tematikus kiadványt vagy bármilyen más terméket, amíg nem tudunk rendesen pisilni. 

Üvegplafon a női vécékben

Te mikor pisiltél utoljára rendesen, ha nem otthon voltál?

Úgy értem ülve, fenekeddel érintve a vécéülőkét, és nem olyan pózokba pipiskedve, félig állva, félig guggolva, hátra vagy előre hajolva, papírból védőréteget hajtogatva, vagy bármilyen más, egyedi technikával elérve, hogy megoldd ezt a rettentő bonyolult dolgot: a pisilést. Naponta többször. 

Őrület, micsoda megoldásokat fejlesztünk ki, hogyan alkalmazkodunk és miként tanítjuk meg a lányainkat arra, hogy elfogadva ezt a helyzetet, hogyan tudja elérni, hogy máshol is nyugodtan pisilhessen, ne csak otthon. Vannak persze olyanok, akiknek az a „megoldása”, hogy hazaviszi… de ezt, azt hiszem, alapból elvethetjük mint tényleges választ a problémára. A népesség fele ülve pisil, és nincs megoldva, hogy ezt rendesen tudja csinálni ha nem a saját, jól megszokott, levendulaillatú fürdőszobájában van. 

Egészen elképesztő, hogy dizájn és a társadalmi fejlődés, a mesterséges intelligencia és az űrkutatás korában sem sikerült még kitalálni, hogy egy nő hogyan tud az otthona falain kívül, egy idegen helyen is ugyanúgy pisilni, mint otthon. 

Nagyon szeretném az üvegplafont lebontani, az egyenlő bérezést elérni férfiak és nők között, azt látni, hogy a kislányok ugyanolyan feltételekkel elindulhatnak tudományos és technikai életpályák felé, mint a kisfiúk. Ezeket mind nagyon szeretném. De még ennél is jobban szeretnék kínlódás nélkül pisilni minden egyes alkalommal, amikor vécére kell mennem.

Sőt, azt is gondolom, addig nem fog igazából (lényegében és valóságosan) változni semmi a nők helyzetével kapcsolatban, amíg ez a kérdés nincs megoldva. Vagy legalább kimondva és komolyan véve! 

Lehet női kvóta a munkahelyeken, a vezetők között, a politikusok között, a tévékben, bárhol és mindenhol. Bár személy szerint nem hiszek a kvótákban, de ismerek olyat, aki jól tud érvelni mellette, szóval tőlem lehet. Csináljuk így. Csináljuk bárhogy, csak végre mozduljunk már el onnan, ahol tartunk.

És ha már mozdulunk, az ne csak a közönség felé legyen, hanem a mellékhelyiség irányába is!

Női ez, női az, női amaz. Elegem van!

Nagyjából öt-hat éve járok olyan rendezvényekre, amelyek úgynevezett női programok. Mondtam már motivációs beszédet arról, hogy milyen nőként startupot indítani (még ha az „csak” egy civil szervezet is), vettem részt beszélgetésekben a női lét kihívásairól, kaptam díjat mint női példakép – nagyon hálás vagyok ezekért az élményekért, izgalmasak, jó szándékkal szervezték őket, de őszintén: elegem van!

Értem, hogy a súlyemelésben meg az összes sportokban indokolt külön mérlegre állítani az indulókat. De egy csomó helyen meg nem. Az én munkám, az én világom például ilyen – és szerintem még egy csomó más nőé is –, ezért azt érzem,

elegem van a „látványpékségekből”, abból, hogy biodíszletként asszisztálok ahhoz, hogy el lehessen mondani, „van itt haladás, hiszen milyen remek női vezetők, szakemberek, közszereplők vannak”. Ja, persze. Csak ne kelljen pisilnem, ha lejövök a színpadról. 

Értem, hogy nem a jószándékú szervezők hibája ez a helyzet, és nem is szeretném őket ezzel vádolni. Egyszerűen csak azt érzem, elég volt. Vannak dolgok, amiket nem fogunk konferenciákon meg magazin különszámokban megoldani. Valamihez látványos akció kell. Nadrág a szoknya helyett és autót vezető meg cigarettázó nők (na, jó, ez utóbbi nem kellett volna). 

Amíg a női vécé nincs rendben, addig semmi nincs rendben

Bár tudom, hogy jelenlétem hiánya miatt a női rendezvényeken kevés könnycseppet fognak ejteni, azért mégis nagyon szeretném, ha minél több nőben felhorgadna a kérdés minden egyes alkalommal, amikor egy vécéülőke felé pipiskedik vagy papírból párnát hajtogat rá, hogy ez így nincs rendben. És amíg ezen nem változtatunk, addig más sem fog változni. Nem fogjuk magunkat jobban otthon érezni a világban, a közéletben, a köztereken, amíg alapvető szükségleteink nincsenek figyelembe véve. 

Persze ennek az egész pisilés-kérdésnek nagyon sok dimenziója van még, onnan kezdve, hogy miért nincs több női vécé, hogy elkerülhetők legyenek a sorállások? Miért nem gondolnak arra, hogy nőként lassabban vetkőzöl-öltözöl, mozogsz a mosdóban (például mert kibéleled, felhajtod, letörlöd, áttornázod a teret)? Miért nem alkalmazkodik a tér, a berendezés, a kialakítás hozzánk?

Miért nekünk kell minden egyes alkalommal megalkudni? 

És nem, sajnos nem tudom a megoldást.

A probléma nem magyar sajátosság, bár a világ jó részén a pottyantós vécék furcsa mód ebből a szempontból jobb dizájnt jelentenek, mint az általános „nyugati” megoldás, de azért szerintem megalapozottan mondhatom, hogy a problémám túlmutat az országhatáron. 

Szociálisan érzékeny ételmentés: így működik az Élelmiszerbank

WMN Ügy – 2023. október 27. – ZKB

Mégis alapoznék a magyar gógyira, a fantasztikus magyar intellektusra és kreativitásra, meg arra, hogy ennek a problémának a megoldása talán nem bonyolultabb, mint a golyóstoll, a robbanómotor, vagy az mRNS-vakcina feltalálása. Szóval designerek, tervezők, Z generációs zsenik, kérlek, gondolkodjatok ezen! Keressetek megoldást! 

Tegyünk a nők helyzetéért, és ne pink washinggal, hanem valódi innovációval. Olyannal, ami nem abból indul ki, hogy a nő majd megoldja, hanem abból, hogy „mire van szüksége a nőknek”.

Olyan megoldás kell, ami valódi, ami nem undorít, amihez nem kell dolgokat pluszban vásárolnom, meg kis tölcsért magammal hordanom, ami miatt nem hátrányként élem meg alapvető biológiai és evolúciósan jól kitalált testi működésemet.

Szeretnék egyenrangú lenni. Szeretnék rendesen pisilni. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Peter Dazeley

Gyurkó Szilvia