–

1.

Boldog pillanat – írom a listám elejére, és ráeszmélek: Juhééj! Mennyi boldog pillanat cikázik a fejemben! Boldog ember vagyok! (Ez már rögtön egy...)

2.

Egészen kicsi lehettem, a szokásos balatoni nyaralásunkat töltöttük a drága nagymamámnál, nagypapámmal. Papi egy óriási busát tolt be talicskán az üdülőbe, a vihar vetette partra. Azt mondja nekem, hogy próbáljuk „meggyógyítani"... Hahaha! Mivel ez nem sikerül, megesszük. Mindenki beszélget, nevetgél, összehozza a történés az ismeretleneket. Szuper érzés!

3.

Amikor megpillantom a férjem. Ez, mondjuk, mindennapos. Reggel rám néz, mosolyog, én ránézek, mosolygok. Boldogság a köbön.

4.

Ülünk a teraszon. Kicsit hűvös az este. A férjem olvas, közben masszírozza a talpam, a kisfaim autózik a földön, én „fejben írok". Néha nagyokat nevetünk a hároméves gyerekünk kiszólásain.

5.

Tavaly nyaralás után kimostam vagy nyolc adag ruhát. Megcsapott a friss ruhák illata. Jó érzés volt. (Az utolsó adag ruhával együtt kimostam egy fél pár gyerekszandált, egy kisautót, egy füzetet /jaaaaj a füzetmosás az eléggé gáz… vajon ki tehette ezeket bele?)

6.

Borozunk a barátnőmmel a medencéjükben. A gyerekek közben játszanak körülöttünk, visítunk a röhögéstől. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodás emberekkel vagyok körülvéve.

7.

Apró meglepetés vár az autómon. (Általában minden héten.) Bevásárlás után mindig valami apróságot csempészünk egymás szélvédőjére a barátnőmmel. (Majdnem szomszédok vagyunk, így nem nehéz, persze, ha két faluval odébb lakna, akkor is odatennénk.) Boldogság az ő autójára tenni a meglepit, és boldogság kapni is.

8.

Búvarkodunk. Alattunk egy cápa pihen. Átúszunk fölötte. Nem veszek levegőt. Kiérünk a partra, azt hiszem, rekordot döntöttem (de világot mindenképpen!) fogösszeszorításban, levegővisszatartásban ökölösszeszorításban. Boldog vagyok, bátor vagyok, mert amúgy hihetetlenül beszarinak tartom magam. Boldogság a határainkat kicsit feszegetni, teljesíteni.

9.

Anyukám főztjének illata. Mindegy, mit főz. Boldogság.

10.

Mindenki vár. A férjem tetőtől-talpig zöld műtősruhában. Nézem az órát a falon. Tudom, hogy még hat perc, és a mellkasomra teszik Dundát. Mindjárt kiveszik, és ez a csöpp ember már itt szuszog rajtam. Extázis!!!

11.

Fekszem a kádban a víz alatt. Nyugalom, boldogság!

12.

Alvást színlelek. Dunda már ébren van. Bebújik közénk. Ficánkol, de próbál nem fölébreszteni. Egyszer csak megpuszil (olyan igazi nyálasan, nyamiii), és azt mondja: „szeretlek, anyaaaa”! Közben simogat. Muszáj kinyitni legalább az egyik szememet.

13.

Egy kórházi lelet. Hosszú idő után boldogság a végre megváltozott eredményre nézni. Többet nem írok róla...

14.

Ez a naplemente annyira rózsaszín! Nem is rózsaszín, inkább narancssárga… vagy olyan vöröses, ah lement, vége! Mégis inkább olyan mély rózsaszín volt... nehéz visszaemlékezni. Boldogság volt látni, de vége, holnap újra megnézem!

15.

Van egy drága cipőm. Jó, lehet, hogy több is, de ez olyan, ami kellett! Megkaptam. Boldogság! Porzsákban, dobozban őrzöm, lehet, hogy sosem fogom felvenni?! Egyszer majd megnézem benne a naplementét, aztán gondosan visszacsomagolom...

+1

A lista végtelensége...

Azt hiszem, 15 pontban felsorolhatatlan mennyi boldog élményem van. Hálás vagyok a családomnak, a férjemnek, a kisfiamnak, a barátaimnak, Nektek, ismeretleneknek, hogy amikor találkozunk, mosolygok, és ti visszamosolyogtok... na, ez is nyálas lett a végére. Ez van!

 

Lendvai Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Martin Valigursky