Pálmai Anna: Magammal voltam a legkegyetlenebb

–

Ti tudtátok, hogy Cseh Tamás volt Pálmai Anna keresztapja?

Ez akkor derült ki teljesen véletlenül, amikor Anna beült D. Tóth Kriszta mellé az autóba, és egy utcai plakáton meglátta Cseh Tamás fotóját.

„A gyerekkori nyarakra nagyon emlékszem” – meséli Anna, amikor DTK megkérdezi, milyen is volt ez a keresztgyerekség.

Bán János balatoni nyaralójában többek között Cserhalmi György, Ujlaki Dénes és Anna édesanyja, Szirtes Ági is sok időt töltött akkoriban. (Őt is elvitte magával Kriszta, érdemes felidézni az adást.) Természetesen Cseh Tamás is sokszor megjelent ezeken a közös nyaralásokon. Anna számára a lehető legtermészetesebb volt, hogy folyamatosan élő legendák voltak körülötte.

„Jó gyerekkorom volt, de azért most így felnőtt fejjel nagyon sok mindent újrakeretezek”

– kezdi Anna.

Elég szabálytalan életet éltek, amikor Anna gyerek volt, és maradtak persze deficitek is emiatt.

A negyvenéves színésznő most olyan életszakaszban van, amikor erős belső igénye támadt arra, hogy jobban ránézzen arra, amiben volt és van. Bár úgy gondolja, elég jó az önreflexiója, de bizonyos működések és hitrendszerek arra várnak, hogy felülvizsgálja őket, és akkor talán sikerül ezeket átírnia magában.

Micsoda szerelem volt!

Anna elmesélte szülei szerelmének nem mindennapi történetét is. Erről elég csak annyi, hogy a rockdobosként ismert Pálmai Zoltán hetekig követte Szirtes Ági autóját, amikor a színésznő éjszakánként hazafelé tartott az előadások után. Nem akarom a részleteket is elárulni, mert Anna olyan érzékletesen mesél, hogy öröm hallgatni és látni őt közben.

Mostanában azonban egyre erősebben érzi a következményeit annak, hogy a szülei mozgalmas életében ő nem mindig tapasztalhatta meg a kellő figyelmet, szeretetet és törődést.

Bár nincs benne semmilyen feloldhatatlan indulat, de a szülei válása után, még kis óvodásként feltette magának a kérdést, hogy ő vajon mit rontott el. Ez pedig leszivárgott a tudatalattijába, és ott elkezdte az aknamunkát.

Azok a hitrendszerek, amiket egy gyerek öntudatlanul is átvesz a szüleitől, folyamatosan mérgező hatással lehetnek rá a későbbiekben az élet minden területén.

Az sem könnyítette meg Anna dolgát gyerekként, hogy a szülei válása épp arra az időszakra esett, amikor édesanyja a Katona József Színházzal bejárta az egész világot, és mindenhol hatalmas sikereket arattak az előadásaikkal. Ő pedig mindebből igen keveset értett, csak azt látta, hogy hetekre eltűnik mellőle az anyukája. Azt is hozzátette persze, hogy ma már ő is annyira megszállottja a színészi pályának, hogy valószínűleg ugyanígy döntene hasonló esetben, sőt, de ezt a csomagot akkor is nehéz letennie.

Nehéz jól szeretni

Amikor Anna már felnőttként szembesült a korábbi családi mintákkal, ráébredt: „Senki sem tanult meg jól szeretni. Én sem várhatom el, hogy jól szeressenek, ha deficitekből érkezik az anyám vagy az apám” – mondta Krisztának.

Kriszta is kiemelte ezen a ponton az önismeret jelentőségét, Anna pedig rákontrázott:

„Amikor nem olyan régen frontálisan ütköztem a megoldatlanságaimmal, akkor felszabadítólag hatott rám, hogy már nem vagyok egy akaratától megfosztott kis lény. Szabadon dönthetek. A választásaim következményeit most már bátran vállalom, és kell is!”

Ha nem is kap konkrét válaszokat az önismereti munkájában, abban mégis rengeteget segít neki ez a folyamat, hogy már sokkal pontosabban képes megfogalmazni a kérdéseit.

Azt is elárulja Krisztának, hogy életének volt egy olyan összeomlása, ami arra sarkallta, hogy őszinte legyen magával bizonyos kérdésekben. Arra is ráébredt, hogy egyes helyzetekben nem csupán azokat bántotta, akiket nagyon szeret, hanem önmagával is kegyetlen volt.

„A saját vágyaimat elsöpörtem”

Ennek következménye pedig elmondása szerint hosszú távon az, hogy egyszer csak követelni kezdi az ember a másikon azt, amiről ő maga lemondott, amíg nem jelezte a határait.

„A sértett gyerek egyszer csak az asztalra csap, és azt mondja, hogy nem, ez így nem mehet tovább, és egyszer csak felgyújtod az egész életedet, és nézed, ahogy ég…”

Vele is pontosan ez történik most, de a részleteket természetesen diszkréten magában tartotta, pedig D. Tóth Kriszta nagyon-nagyon finoman puhatolózott néhányszor.

„Nem tudom, hogy hova tartok, és nem tudom, hogy miben vagyok” – tért ki Anna nagy öniróniával a konkrét válasz elől.

Annyit azért elárult, hogy ha az ember szembenéz az őt követő démonaival, akkor az egész kapcsolatrendszere megváltozik – ahogy a saját magával ápolt viszonya is.

A mostani felfokozott állapotában pedig nagy igénye van arra, hogy csönd legyen körülötte.

A magánéletében történt változások egyáltalán nem függetlenek a színházban játszott szerepeitől

Épp egy éve kezdték a közös munkát pályájának egyik legfontosabb alkotótársával, Székely Krisztával (aki szintén ült korábban DTK mellett) az EMBRTRAG című előadással, amelyben Lucifer szerepét kapta meg. Ez a figura pedig nagyon sok kérdést felvetett benne, aminek hatására ma már jobban rálát magára.

Lucifer kérdez, de nincsenek válaszok…

Anna e szerep kapcsán döbbent rá arra, hogy a Madách művében felvetett problémák az emberi lét legnagyobb, és jóformán megválaszolhatatlan kérdéseit teszik fel, ami mindenre vonatkozik, például a párkapcsolatokra is.

Anna csak a barátságaiban tudja megélni annak az állapotnak a nyugalmát, amiben úgy érezheti, hogy úgy jó, ahogy van. A legjobb barátja, Szandra, vagyis Borbély Alexandra (ő szólóban és a férjével, Nagy Ervinnel együtt is volt már DTK utastársa a műsorban), akivel abszolút megélheti a felhőtlen önazonosságot. 

A test ragyog, a lélek küzd

Anna testileg láthatóan bombaformában van, ebben nagy szerepet játszik az is, hogy dr. Schwab Richárd a barátai közé tartozik.

Egykori osztályfőnöke, ma igazgatója, Máté Gábor egyszer kijelentette: „Anna, te teljesen mást jelentesz tíz kiló plusszal vagy tíz kiló mínusszal, és ezzel neked dolgod van…”

Kemény mondatok, de Anna megtalálta a helyét a Katonában, noha nehéz volt kezdetekkor túljutnia a szorongásain, hiszen édesanyja, Szirtes Ági is ennek a társulatnak a tagja már évtizedek óta.

„Sokáig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég. Nagyon szeretek ide tartozni, a saját harcaimat megvívtam, és a mai napig vívom, de a társulat és a rendezők engedik, hogy változzak.” 

„Vannak olyan pillanatok, amikor szeretnék szabadabb lenni, de itt mindent meg lehet beszélni. A helyemen vagyok. Az életem másik nagy területén pedig fejlődésben és változásban” – összegez. És milyen jó ezt hallani! 

Az Itt élet című friss kortárs regény alapján készült színdarab olvasópróbájával kezdődött az adás, ami azóta már látható is a Kamrában. Nézzétek meg mindenképp! És persze az Elviszleket is, mert Pálmai Annára igazán érdemes odafigyelni!

Both Gabi