A legszerethetőbb nyíltság – Isten éltesse Szirtes Ágit!
Szirtes Ági egész eddigi életét, mind a hatvanhét évét a színház határozta meg. Beleszületett a színház világába. Édesapja, Szirtes Ádám is csodálatos, nagy formátumú színész volt, édesanyja pedig nézőtéri felügyelőként dolgozott. Nem csoda, hogy Ági is a színészi pályát választotta, és az sem, hogy a lánya, Pálmai Anna is követte a színpad világába. Both Gabi szubjektív, sok-sok személyes emlékkel teli, vállaltan elfogult írása Szirtes Ági hatvanhetedik születésnapjára.
–
„Mit nézel? Nem láttál még lányt?”
Még gyerekként láttam A csillagszemű című mesefilmet, amit sajnos azóta sem sikerült újranéznem (de most biztosan bepótolom). Ennek ellenére belém égett Szirtes Ági alcímben idézett mondata. A pillantása, a nevetése, a helyzet szexusa a mai napig bennem él, pedig akkor még biztos, hogy nem is hallottam erről a fogalomról. Őrjítően gyönyörű volt, és kimondhatatlanul szexi. A filmet 1977-ben mutatták be. Azt csak most tudtam meg, amikor ehhez a cikkhez készültem, hogy az édesanyja és az édesapja is egy patak partján ismerkedett meg egymással. Így mesélt erről Ági a Nők Lapjában:
„Apám (Szirtes Ádám színész – a szerk.) Szigligeten filmet forgatott. Amikor a vonaton utazott, elámult a táj szépségén. Amikor megérkezett, elvarázsolta őt a falu. Éppen az Alkotóház kertjében, a patak partján forgattak, amikor észrevette anyámat, aki felhúzta a szoknyáját, hogy átkeljen a vízen. Meg akarta lesni, hogyan történik a filmezés. Apám meglátta őt, és odaszólt neki: »Kislány, belelóg a szoknyád a vízbe!« Anyám visszaszólt: »Ott ér, ahun van!« Aztán később apám sétálgatott a faluban, észrevett egy csodálatos barokk parasztházat, amelyet Esterházy grófné terveztetett az alkalmazottjának, a nagyapámnak. A nagyanyám pedig itt volt szobalány. Apám ezt a házat látva arra gondolt, milyen jó lenne, ha a falubeli szép lány itt lakna. Anyám akkor lépett ki a kertkapun, vízért ment a kútra. Apám megkérdezte: »Te itt laksz?« A válasz igen volt. Így kezdődött a kapcsolatuk, amiből házasság lett.”
Szigliget és a víz végigkísérte Ági életét, hiszen az összes nyarat ott töltötte gyerekként és felnőttként is. Én is nagyon sokszor nyaraltam a szigligeti Alkotóházban, és a strandon is megfordultam néhányszor.
Egyszer láttam, hogyan veti bele magát Ági a habokba. Nagyon kevesen élvezték, és uralták úgy pillangóúszással a vizet, mint ő. Emlékszem a mozdulataira meg a nevetésére. Áradt belőle az életöröm.
Egyenes út – rengeteg hepehupával
Szirtes Ági gyerekkora kettős érzések között telt, édesanyja egész más nevelési elveket vallott, mint imádott apja, aki mindig a lánya pártját fogta. Összességében jó volt a gyerekkora – még akkor is, ha anyja olykor keményebben bánt vele, és egy-egy pofon is elcsattant.
Az, hogy fölvették a Színművészetire, senkit nem ért meglepetésként, hiszen tényleg rengeteg próbát, forgatást látott gyerekként, sőt tizenhárom éves korában már játszott is Zsurzs Éva rendezésében A koppányi aga testamentuma című filmben. Óriási kalandként, játékként fogta föl az egészet, és persze azonnal plátói szerelemre lobbant Benkő Péter iránt.
Apró termetével soha nem volt kibékülve, emiatt úgy érezte, hogy elkerülték az igazán nagy szerepek, amelyeket kortársai – Básti Juli és Udvaros Dorottya – mind megkaptak. A főiskolán elmondása szerint nem tartozott a nagy ászok közé. „Talán azért, mert a külsőm nem volt harmóniában a belső tartalmaimmal” – mesélte egy interjúban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Később is kissé csalódottnak érezte magát, amikor végzősként Ruszt Józseftől kapott ajánlatot Kecskemétre, nem pedig a nagyobb színházakba, Kaposvárra vagy a Nemzetibe.
„Időnként szerettem volna szép magas díva lenni. Udvaros Dorottya és Básti Juli hősnő szerepeit eljátszani. Előfordult, amikor egy-egy hálásnak hitt szerep elkerült, és főszerep helyett valamelyik másodhegedűs figurát kaptam meg. De valójában nem a főszerepeket, hanem a fontos szerepeket becsültem. Munka közben rendszerint ezeket a második vonalba sorolt érdekes figurákat, feladatokat is megszerettem” – mondta a Színház online magazinnak.
Kecskeméten csak három évig maradt, bár a mai napig ezt tartja a színházi bölcsőjének. Ruszt József hamarosan elszerződött a színháztól, de szerencsére a következő évben Zsámbéki Gábor hívta a Nemzetibe játszani, majd 1982-ben megalakult a Katona József Színház, ahol alapítótagként azóta is játszik – immár negyven éve. Azt nem mondhatnánk, hogy töretlen volt ez a negyven esztendő. Csáki Juditnak mesélte a Revizor – a kritikai portálon az R-beszélgetésben, hogy körülbelül tízévente kapott olyan szerepet a társulatban, amelyben úgy érezte, hogy a helyén van.
Pedig a Katona József Színház statisztikája szerint ő játszotta a legtöbb szerepet, csak nem mindig azt, amit közel érzett volna magához, vagy elég jelentős lett volna a tudásához képest.
A nagy szerepek között természetesen helyet kapott a Három nővér igen emlékezetes Irinája, amivel bejárták, és meghódították a világot. Ascher Tamás rendező számított rá leginkább, nagyrészt ő osztotta rá azokat a szerepeket, amelyek örömmel töltötték el. A huszonhárom éven át műsoron lévő Elnöknők című darabban is brillírozott Pogány Judittal és Csákányi Eszterrel, ezt is Ascher rendezte. Egressy Zoltán Portugálja is húsz évig volt műsoron, ebből filmet is rendezett Lukáts Andor. Feledhetetlenül igazi volt az Asszony szerepében Szirtes Ági. Ahogy Tasnádi István darabjában, A közellenség Kancájaként is elképesztő, amit a színpadon művel, ezt Schilling Árpád rendezte.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Most a Tasnádi István által átírt Rozsdatemető Pék Mária/Sós Krisztájaként és a Bánk bán Gertrudisaként tündököl a nagyobb szerepekben a Katonában, ez utóbbit a fiatal Tarnóczi Jakab rendezte, az előbbit pedig Máté Gábor.
Szirtes Ági a színpadon, ahogy a magánéletben is bátor és okos, ugyanakkor zsigeri és ösztönös. És változatlanul gyönyörű. A legcsúnyább szerepeket, a legrondább maszkokat is vállalta, de a szépsége minden szerepén átsütött. Az pedig, mint tudjuk, belülről fakad.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A történet nem ért véget
A színház levegője természetesen a lányát, Pálmai Annát sem hagyta érintetlenül, ma már együtt játszanak a Katonában. Szirtes Ádám a halálos ágyán eskette meg az unokáját arra, hogy belőle is színész lesz. Nyilván nem kevés konfliktussal járt ez a kettős szerep. Ám megoldották, és a nyilvánosság előtt is nagyon őszintén beszéltek arról, hogy ez nem volt mindig egyszerű. Amikor egyetlen alkalommal Szirtes Ági az édesapjával játszott együtt Sarkadi Imre Szeptember című tévédrámájában, úgy érezte, az apja „halálra szekírozta”.
Talán nem csoda, hogy amikor Ági később a lányával játszott, megismétlődött ez a helyzet, mert ő sem bírta magában tartani a kritikát.
Szirtes Ági sok filmben is játszott, de sajnos nem elégben. A Roncsfilmmel és a Falfúróval elégedett, de ezekkel is csak „nagyjából”. Drámai erejét kevéssé aknázta ki a filmes világ, pedig nagyon megérdemelné, hogy láthassuk érzékeny játékát szélesvásznon is.
Önazonosság és őszinteség minden szinten
Szirtes Ági soha nem rejti véka alá a véleményét, nem finomkodik. Mindig kimondja, amit érez, legyen szó napi politikai kérdésekről, sérthetetlennek tűnő, nagynevű rendezők erkölcstelenségéről vagy arról, hogy nem érzi magát mindig a helyén a saját színházában. Becsülendő és szerethető ez a nyíltság. Annyira esendő, amennyire csak lehet. A Csak neked mondom című videósorozatunkban pedig az öniróniáját is megcsillogtatta, mindenképp nézzétek meg, ha véletlenül kimaradt volna.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Huszonhat éve él Nagykovácsiban sok kutya és macska társaságában, a természet szoros közelségében. Ez az, ami igazán feltölti. Elmondása szerint nem csinál semmi különöset, csak kiül a teraszra, és „bambul”. Szerintem ez a termékeny bambulás igen sok emlékezetes színházi pillanatot hozott már a nézőknek. Gyakorlatilag minden nagy művészi elismerést megkapott a Kossuth-díjtól a Prima Primissimáig, de soha nem gondolt magára úgy, mint megközelíthetetlen művésznőre. Ha egy ismeretlen ember rámosolyog, ő biztosan viszonozza, mert arra gondol, hogy ez a mosoly talán egy kellemes színházi vagy filmélménynek köszönhető, amit ő szerzett az nézőnek.
A végére a saját emlékeim
Írtam már róla korábban, hogy tizennyolc évesen, egy éven át a Katona József Színházban dolgoztam takarítóként. Nem volt kérdés, hogy befogadott a társulat mint afféle furcsa szerzetet, de az igencsak meglepett, hogy Szirtes Ági egyszer rendezett egy bulit a rózsadombi lakásában, ahova egy másik, szintén fiatal takarítóval együtt engem is meghívott.
Értitek, ugye? A Katona József Színház vezető színésznője, a világhírű Három nővér Irinája meghívta a saját lakásába egy buliba a takarítónőt, aki éjjel negyed tizenkettőkor felmosta a Három nővér-előadások után a színpadot, amit minden alkalommal összesároztak.
Hogy miért hívott meg a lakásába? Csak. Mert nem gondolta, hogy ez az „apró” különbség megakadályozhatna bennünket abban, hogy együtt bulizzunk.
Szirtes Ági ilyen volt, és ilyen is maradt. Még mindig megismer, ha véletlenül összefutunk, és ugyanolyan természetes kedvességgel fordul felém, mint a világ felé.
Tartsa meg őt a jóisten sokáig békességben, egészségben, és adjon neki a formátumához méltó nagy szerepeket! (De ezt majd a színházi rendezőknek is súgja meg egy jó pillanatában, ha lehet! Kedves Isten, ezt megdumáltuk, ugye?)
Kiemelt kép: Katona József Színház / Dömölky Dániel fotója
