Jakupcsek Gabriella: Nem a haláltól félek, hanem a kiszolgáltatottságtól

Megérkezett oda, ahol már nincs helye a köntörfalazásnak; ki kell mondani mindent: a hibákat, rossz döntéseket és veszteségeket ugyanúgy, mint a sikereket és erősségeket. Például azt, hogy túl sokáig maradt ott „szervilisen", ahol nem kellett volna, mert kényelmes volt. Vagy azt, hogy „30-40-50 éves házasságokban újra és újrakezdesz; hetente, naponta, havonta, tudsz elválni, van, hogy egy nap többször". És azt is, hogy „én nagyon sokszor vesztettem el terhességet, és az nagyon megviselt". Sőt, még azt is, hogy amikor az egy éve elvesztett édesanyját szembesítenie kellett azzal, hogy intézménybe kell adni, az „nem ment jól, kudarcként éltem meg, fájdalmas volt." Jakupcsek Gabriella lassan 35 éve van a médiaszakmában, az ország egyik legismertebb képernyős arca. Mégis (vagy éppen ezért?) csak utóbbi egy-két évben állt igazán saját lábra és vált önállóvá. Újonnan megtalált szabadságát pedig, rá nagyon jellemző módon, tudatosan használja: elhatározta, hogy életet lehel a középkorú magyar nőkbe, akik szerinte magányosak, és éheznek a közösségre. Könyveket ír és az országot járja, és közben kíméletlenül szembenéz a saját életével, pályájával, döntéseivel és veszteségeivel. Pontosan ez képeződik le a beszélgetésünkben. Elviszlek magammal: Jakupcsek Gabriella.