Ember Márk: Csak úgy tudok valakivel együtt lenni, ha a világot felégetném érte

Anyukája révén szerb, apukája oldaláról magyar, ő viszont úgy érzi, a magyaroknak nem elég magyar, a szerbeknek nem elég szerb. Ismerős számára a kisebbségi léttel járó „nem vagy idevaló” érzése – nekem viszont az az érzésem, hogy éppen ez, a vérében hordozott sokféleség miatt izgalmas. Emiatt képes 31 évesen olyan tudatossággal ránézni az érzéseire és a szakmájára, amilyennel sok nála sokkal idősebb kollégája sem. Emiatt van folyamatos kísérletezésben is; legyen szó arról, hogy hol van a határ a szenvedés és a színészet között, arról, hogy korábban túlsúlyos fiatalként ma mennyire örülhet a sármjának és a sikereinek, vagy épp arról, hogy mi a fontosabb, a tehetség vagy a szerethetőség? Ami egyértelmű számára: a kapcsolatait csak a szenvedély fűtheti, abban érzi jól magát, ha együtt éghet a választottjával. Ember Márk az egyik legfoglalkoztatottabb fiatal színész ma Magyarországon, most mutatnak be két nagy közönségfilmet (Futni mentem, Hogyan tudnék élni nélküled), amelyekben fontos szerepet játszik, de leginkább mégis az a két ember hatja meg, akik ugyan civilek, ám a színészet szeretetét nekik köszönhetően szívta magába: a szülei. Egy régi történet miatt el is sírta magát a kocsiban, amivel alaposan meglepett. De inkább nézzétek meg: Elviszlek magammal – Ember Márk.