Bánsági Ildikó: „Hirtelen úgy éreztem, az egész múltamat megszüntették” – Elviszlek magammal
Tavaly augusztusban egyik napról a másikra döntötte el, hogy felmond a Nemzeti Színházban, ahová 2013-ban Vidnyánszky Attila hívására érkezett – és anno igazi hazatalálást jelentett számára. Egy éve szabadúszó, ez idő alatt alaposan átgondolta és átértékelte a helyét a szakmában – és a szakma helyét az életében. Csalódott, ezt nem is tagadja. És mégis tele van energiával, készen áll arra, hogy új lendületet vegyen a karrierje, nyitna például az alternatív színházak felé. Persze nem csak „szakmáztunk”; mesélt a külsejéhez, az életkorához, a halálhoz és a félelmeihez fűződő viszonyáról, a gyerekeiről, és arról, hogy min gondolkodik, amikor hajnalonta felébred (mert hogy: „30 éve nem alszom!”) Szerintem nagyjából egy egész napot végig tudtunk volna beszélgetni – de azért én ennek a háromnegyed órának is nagyon örültem. Elviszlek magammal: Bánsági Ildikó.
