Dóri vagyok, még mindig Londonból. Ez pedig egy rendhagyó összefoglaló, mert most csak erre futja az erőmből...

A Kispál koncert óta nem voltam sehol, pedig nagyon jól élmény volt az a kis kimenő. Végül úgy indultam el itthonról, hogy elaltattam Barnust, távollétem alatt egyszer fölébredt, de meg tudták beszélni apával a szitut, úgyhogy mire haza értem, az édesdeden alvó gyermekem látványa fogadott.

Még mindig futok! A negyedik hetet is befejeztem a félmaratoni felkészülésben, és be kell vallanom, már többször volt, hogy élveztem a futást. Olyan is volt már, hogy akár percekig is szerettem futni! Ja, meg egyszer eltévedtem a Temze parton. „Elveszett a folyó vagy mi?” – kérdezte Marci jogosan, mikor haza értem.

Barnabásnak kibújt a kilencedik foga, úgyhogy eggyel közelebb vagyunk a fogzás végéhez, ami után majd kihullik az összes, amiért évekig küzdöttünk. Bezzeg az én ősz hajszálaim nem hullanak ki! Nagyon hülyén van ez kitalálva.

Még mindig nincs változás a Magyar Paralimpiai Bizottság vezetésében, úgyhogy minden nap foglalkozom kell a témával. Sajnos egyre bonyolódik a helyzet, ahelyett, hogy kezdene kitisztulni a kép.

Marci meggyógyult a múlt heti lázas betegeskedésből, most pedig rám került a sor. A hetet taknyos zsebkendők, és mézes-citromos-gyömbéres teák párájában vészeltem át. A gondolataim helyett citromdarabkák úszkálnak most a fejemben.

Barnabásnál hivatalosan is megkezdődött a Lego-korszak, Marci legnagyobb örömére. Mondjuk szerintem egyelőre még mi vetjük rá magunkat hatalmas lelkesedéssel az újabb és újabb csomagokra, de azért néha őt is hagyjuk játszani. Már csak két és fél évet kell kibírnunk, és apa megrendelheti neki a Star Wars-sorozatot!

Dórival Londonban

A Lego-korszak mellett a homokozást is felfedeztük, mint örömforrást. Számomra különösen az a rész kedves, amikor hazaérünk, és a gyerekből előkerül egy vödörnyi homok. Főleg, ha a szőnyegen üríti ki a titkos rekeszeket.

Családunk tiszteletbeli tagja lett Lola és az ő Paracsidom (sic!) kertészete (applikáció formában), amelyet Barnabás megbabonázva hallgat végig annyiszor, ahányszor hagyjuk neki. Ha nem lenne megszabva, hogy mennyit Ipad-ezhet, akkor szerintem ezerszer végig tudná nézni. Köszönjük, Kriszta az ebédeket, amelyeket Lola mellett meg tudok főzni! Kösz, hogy amíg megy a virtuális kertészkedés, tudok interjút adni MPB ügyben. És köszi, hogy nyugodtan tovább zuhanyozhatok három egész perccel!

Túl vagyunk az első hajvágáson! Géppel, itthon, nagymama által, Lolával, szó és hang nélkül. Számomra ezzel zárult le végleg a babakor. Nagyfiam van.

Marcinak holnap lesz a szülinapja, úgyhogy erről többet most nem írhatok.

Szép hétvégét Nektek!

 Pásztory Dóri