Már a 8 óra alvás sem elég ahhoz, hogy kipihenjük magunkat – Tudósok mondják el az okokat

–

Alváslaborok megfigyelései alapján csökken az úgynevezett mélyalvás (slow-wave sleep) aránya. Ez az a fázis, amely kulcsszerepet játszik a sejtszintű regenerációban és az anyagcsere helyreállításában – vagyis a szervezet akkor sem tud megpihenni teljesen, ha az alvásidő papíron elegendő –, és ez nem véletlen.

Felrobban a fejünk

A folyamatos digitális stimuláció – értesítések, közösségi média, állandó elérhetőség – tartós készenléti állapotban tartja az idegrendszert. Egy 2025-ös kutatás szerint az okostelefon-függőség nemcsak rosszabb alvásminőséggel, hanem fokozott pszichés terheléssel is együtt jár, még azoknál is, akik tudatosan időt szánnak pihenésre.

A probléma egyik kulcsa, hogy a szervezet csak akkor képes regenerálódni, ha az agy lezártnak érzékeli a napot. 

Ha ez elmarad, a test hiába nyugszik meg, a szervezet nem áll át pihenő üzemmódba.

A mérések szerint a stresszhormon szintje ilyenkor lassabban esik, a szív működése kevésbé rugalmas, és az agy még mindig a problémákon és a teendőkön pörög.

A cirkadián ritmus felborulása szintén kulcsszerepet játszik. Nemcsak az számít, mennyit alszunk, hanem az is, mikor. Ha a biológiai éjszaka nincs összhangban a lefekvés időpontjával, az alvás felszínesebbé válik. A gyakori hétvégi késői fekvés és a hétköznapi korai kelés – az úgynevezett „szociális jetlag” – folyamatos, időzóna-eltolódáshoz hasonló állapotot hoz létre.

A mesterséges fény is kettős hatással bír: nemcsak késlelteti az elalvást, hanem fokozza az éberséget is.

Így a szervezet egyszerre lehet fáradt és „felpörgetett” állapotban, ami megnehezíti a mély alvási fázisok elérését.

Mi csináljuk rosszul?

A jelenséget sokan egyéni kudarcként élik meg: úgy vélik, a rossz minőségű pihenést „magunknak csináljuk” azzal, hogy folyamatosan rossz döntéseket hozunk. A kutatók szerint azonban mélyebb problémáról van szó.

Az életformánk ugyanis megnehezíti, hogy az agy megkapja azokat a hormonális és idegrendszeri jelzéseket, amelyek a pihenéshez szükségesek.

Ilyen például a kortizolszint csökkenése – bár hajlamosak vagyunk mindenért ezt a stresszhormont okolni, pedig a legtöbben nagyon keveset tudunk róla. Ebben a cikkben dr. Takács Emőke belgyógyász és endokrinológus szakorvossal beszélgetett Kaiser Orsi arról, hogy miért nem jó ötlet az ellenségünknek tekinteni a kortizolt. 

• A rendszeres alvási idő,
• az esti fények csökkentése,
• valamint egyszerű, ismétlődő rutinok – például a munka tudatos lezárása vagy csak az értesítések kikapcsolása –

segíthetnek abban, hogy az agy valóban befejezettnek érzékelje a napot.

Azt már régóta tudjuk, hogy az alvásunk mennyire meghatározza az életminőségünket, de a mennyiségével kapcsolatban nagyon sok téves információt ültettek el az agyunkban. Ez oda vezethet, hogy az egyébként is stresszes időszakokban nem tudunk aludni, ezért azon is elkezdünk stresszelni, hogy nem tudunk elaludni, amivel csak még jobban megnehezítjük a pihenésünket – erről Both Gabi írt korábban könyvajánlójában, amelyben Merijn van de Laar alváskutató nyomán azt javasolja: aludjunk úgy, mint az ősemberek.

Nagy Andi