-

Nagyon sokat kaptam az elmúlt egy évben Londontól és az ittlétünktől. Tapasztalatot, új ismeretségeket, barátságokat. De arra álmomban sem gondoltam volna, hogy 32 év után ekkora fordulattal ajándékoz meg az élet. Nem mondom, hogy nem volt rám hatással Szentesi új haja, aki büszkén és boldogan vállalta a megújulást és az új külsejét. A rövid haját egyik pillanatról a másikra Pocahontas külsőre cserélte. Ha ő bele mert vágni, akkor én sem futamodom meg a lehetőség elől!

Minden a playgroupban kezdődött, ahol Barnival rendszeres látogatók vagyunk hetente több alkalommal. Az egyik ilyen játékház alkalmával ismerkedtem meg egy anyukával, akivel beszédbe elegyedtünk. Szó szót követett, és nagyon hamar kiderült, hogy a férje egy világhírű kézspecialista plasztikai sebész, aki már több sikeres kézmegújító műtétet hajtott végre végtaghiányos embereken. Ami megdöbbentő volt, hogy nemcsak ujjakat és karokat alakított át vagy épp varrt vissza a helyére, hanem

bizony volt, aki öt ujj helyett inkább hárommal szeretett volna élni, vagy épp annyira nagy hatással volt a londoni paralimpia hangulata, hogy mindenképp parasportolóvá szeretett volna válni.

Sosem gondolkodtam azon, hogy ha lenne választási lehetőségem, akkor szeretnék-e a többségi társadalom által viselt karokat. Mivel fel sem merült ennek lehetősége, nem képzeltem el magam egyforma hosszúságú alkarral és öt-öt ujjal, megelégedtem azzal, amim van.

Elisabeth-tel végül annyira jóban lettünk, hogy felajánlotta, menjek el a férjéhez egy konzultációra. Gondoltam, nincs semmi veszítenivalóm. Attól, hogy beszélgetünk, még nem nőnek ki az ujjaim, úgyhogy egyszer csak egy szupermodern, mindennel felszerelt orvosi rendelőben találtam magam. Labor és röntgenvizsgálat várt rám, némi méricskéléssel és körbefotózással, majd egy hét múlva landolt az e-mail fiókomban a leendő kezeim tervrajza.

Gyakorlatilag kihagyott a lélegzetem, amikor először szembesültem vele.

Egy új embert láttam a digitálisan megtervezett képeken, és azonnal azt éreztem, hogy én bizony ezt nagyon szeretném!

Marciban is kavarogtak az érzések, hiszen ő mégis csak egy ilyen 3+2 ujjú csomagot lőtt magának a búcsúban, egyáltalán nem akart rajtam semmit változtatni, és mindig mindenben támogatott, amit eddig kitaláltam magamnak. Ez a műtét viszont nemcsak annyiban érintené, hogy onnantól kezdve már kesztyűvel is meg tudna lepni karácsonykor, hanem annyiban is, hogy bizony... az ő ujjait alakítanák át és varrnák fel rám. Ehhez persze el kellett döntenünk, hogy melyik ujjakat szeretném én, és melyek nélkül tudna élni ő.

Hosszú és mély beszélgetés kezdődött köztünk a férjemmel az ujjaihoz fűződő viszonyáról. Nem is gondoltam volna, hogy akit ilyen bőségesen áldott meg az ég ujjakkal, ilyen nehezen válik meg néhánytól. Próbáltam győzködni, hogy milyen jó lesz majd kevesebb időt tölteni kézmosással meg körömvágással, és Barnabásnak is biztos egyszerűbbnek tűnik az élet, ha azt látja, hogy a szülei mindenben egyenrangúak. A viselt ujjak számában is.

Marci viszont minden ujjáról tudott mondani valamit, amiért szívesen viselte, amiért nem szívesen adta volna oda. Végül aztán hosszas vajúdás után megszületett a döntés:

a férjem egy kisujjat, egy gyűrűsujjat és egy mutatóujjat adományoz nekem.

Így neki mindegyikből marad még egy, nekem pedig a bal és a jobb kezemen is négy-négy ujjam lesz végre. Így megtarthatom a parakártyámat, de közben végre annyi ujjam lesz, mint a szerencseszámom! Kecske és káposzta.

Olyan régóta vágyom arra, hogy külön tudjam hordani az eljegyzési gyűrűmet és a karikagyűrűmet! Most, ha nem egy ujjamra húzom őket, akkor úgy nézek ki, mint valami bulibáró, akinek minden ujjára jut valami fux.

Itt tartunk most. Várjuk a műtéti előjegyzést. Én pedig a férjemtől egy olyan csodálatos szülinapi ajándékot kaptam, amelyet nagyon kevés férfi tud adni a feleségének: megkértem a kezét, és ő igent mondott!

A műtét természetesen nagyon sokba kerül, ezért minden pénzügyi fejajánlást szívesen veszünk, hogy végre rendes, tisztességes fogyatékos család legyünk, és megszűnjön végre a családon belüli egyenlőtlenség. Előre is köszönjük.

Pásztory Dóri