1. A jó szünidő sok szabadságot ad, de megfelelően tagolt is

Júniusra a gyermekek – kortól függetlenül – nagyon elfáradnak. Jó, ha kapnak az elején egy kis időt a nyári szünetre való ráhangolódásra, lustálkodásra. Ne legyenek azonnal elvárások vele szemben, ha lehet, ne indítsuk útnak rögtön útnak az első héten. Jó program lehet a szoba, vagy épp a tanulósarok szanálása, régi tankönyvek elrakosgatása. Varázsolhattok kis „kreatív műhelyt" az íróasztalból a nyári napokra, jól jön majd rossz idő esetére.

2. Vond be a tervezésbe!

A közös nyaralást beszéld meg vele is, legyen tisztában azzal, hová mentek, mennyi időre. Illetve a nyár további részét is életkorának megfelelően oszd be. Vitassátok meg a lehetőségeket. Kérdezd meg, mit szeretne, vagy esetleg mi az, amit egyáltalán nem.

3. Csak az menjen „ottalvós" táborba, aki tényleg kész van rá!

Nagyon nagy különbségek vannak gyerek és gyerek között azzal kapcsolatban, hogy ki mennyire igényli a szülő közelségét. A túl korai táboroztatás komoly szorongásokat okozhat egy arra még éretlen, leválási nehézséggel küzdő kisgyereknél. „Csak elindulni nehéz, aztán ott már jól érzed majd magad!" – szokták mondani, de ez nem mindig bizonyul jó útravalónak Semmiképp se erőltesd a gyereket, ha nem akar menni, igyekezz valami más megoldást találni! (Tudom, hogy ez sokszor egyáltalán nem könnyű.) Kisebb gyereknél jó ötlet a nagyobb testvérrel együtt elküldeni élete első „ottalvós" táborába, mert nagy biztonságot ad a nővér vagy báty jelenléte. Amennyiben mégis beüt a krach, és elmegy, de mégsem bírja, sokat sír és hazavágyik, akkor gyorsan menj érte és hozd haza!

4. Ne akard mindenáron „fejleszteni" azt a gyereket!

Manapság nagyon divatosak a különböző fejlesztő foglalkozásokat kínáló táborok. Ezekkel kapcsolatban erős fenntartásaim vannak. A fő ellenérvem, hogy egy normál tempóban, egészségesen fejlődő gyereknek semmiféle plusz fejlesztőtevékenységre nincsen szüksége, sőt! Esetenként ez akár káros is lehet. A gyereket legjobban a játék, a szabad mozgás fejleszti. A jó táborok nem fejlesztenek, hanem élményt adnak, ahol a gyerekek szabadon játszhatnak, kapcsolatokat alakíthatnak ki, és semmiféle elvárást nem támasztanak velük szemben.

5. Ne csinálj neki programot a nyár minden egyes napjára!

Vannak olyan gyerekek, akik egész nyáron mennek valahová, két hét tábor, két hét az egyik szülővel, két hét a másik szülővel, két hét baráti-családi nyaralás, stb. Egy ennyire szorosan beosztott nyár nagyon fárasztó. Fontosak az otthon töltött, ráérős együttlétek, alkalmanként akár délig pizsamában, a közös reggelik, sütések, főzőcskézés, játék. Hívjunk baráti családokat, készüljünk erre együtt a gyerekekkel! Az intenzív emberi kapcsolatok nyújtotta érzelmi biztonság alapozza meg legjobban a gyerek további lelki fejlődését, ráadásul szélesíti a látókörét.

6. Éljenek a nagyszülők!

Amennyiben olyan szerencsés helyzetben van a család, hogy a nagyszülők aktívak, és szívesen megy hozzájuk a gyerek, akkor ezt bátran használjátok ki! A nagymamával kertészkedni, lekvárt főzni, fára mászni, későn lefeküdni, és talán olyan dolgokat is megtenni, amiket otthon nem lehet... ez többet ér a legfantasztikusabb nyári programot ígérő tábornál is. A maradandó élmények nagyon fontosak a gyerekek életében. Ne félj, a nagyszülők nem rontják el a azzal, hogy ők többet megengednek nekik. Az a dolguk! Hacsak nem elkerülhetetlen, akkor ne adj a gyerekhez használati utasítást, bízz meg a nagymamában és a nagypapában. A gyerekeknek is felszabadítóbb, ha nem azzal indítod útnak őket, hogy arra emlékezteted, mi mindent nem szabad nekik...

7. Ha egy mód van rá, ne hagyd egyedül!

Azt tapasztalom, hogy sajnos vannak olyan családok, ahol a nyár egy része teljes rémálommá válik, mert a szülők kénytelenek otthon hagyni a gyerekeket. Az egyedüllét a gyerek számára a szabadidő eltöltésének a legrosszabb módja. Ha mégis rákényszerülsz, akkor légy nagyon körültekintő! (Legyen kéznél a telefon, beszéljünk vele gyakran, legyen tennivalója, szóljunk az otthon lévő szomszédnak…) Tíz éven aluli kisgyereket pedig egyáltalán nem ajánlatos hosszabb időre magára hagyni.

8. Légy vele gyerek!

Tévedés azt hinni, hogy a gyerekeknek egész nyárra biztosítani kell a hasonló korúak társaságát. Egyáltalán nem. Nekik éppúgy szükségük van a szüleik, felnőtt rokonaik társaságára, mint a kortársakéra. Most végre kicsit szabadabban lehettek együtt. A szülői kapcsolatot nyáron kevésbé terheli az állandó megfelelés, az ellenőrzési kényszer, lehet bolondozni, együtt játszani, fagyizni, kötetlenebbül létezni,  jókat beszélgetni.

9. Gyakorolni tilos!

Végül, de nem utolsó sorban: semmit sem kell gyakorolni a nyáron! Sőt, TILOS! A szünet arra való, hogy a sokat gyakorolt mozdulatok (például az írás), rögzüljenek, automatikussá váljanak. Ez pedig nem gyakorlás útján valósul meg, hanem egy természetes érési folyamat alatt. Minél kisebb egy gyermek, annál inkább így van. Az érési folyamatra semmi hatása nincs a gyakorlásnak. Tehát ne rémisztgesd nyáron olyasmivel, hogy „Ha nem olvasol, elfelejted a betűket és nem tudsz majd írni ősszel! Mit szól akkor a tanító néni?" Legföljebb a játékos gyakorlás megengedett. Ilyen például a gyöngyfűzés, a boltos játék vagy a társasozás, ami közben remekül lehet számolni. De semmi több.

Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/altanaka