Kurucz Adrienn: Most majd élünk, szívem!

– 

A Kesztölci házaspár huszonhat órányi repülés után érkezett meg a szigetre, amely pont úgy nézett ki, mint amilyennek az online katalógusban látták februárban, amikor letették az egymillió forintos foglalót. Rosszul mondom, nem huszonhat órát repültek: kétszer is át kellett szállniuk menet közben, és Dubaiban meglehetősen sokat kellett várakozniuk. Nórának, a feleségnek rendesen be is dagadt a bokája a sok ücsörgéstől, de inkább az álmosság gyötörte, képtelen volt a gépen elaludni. Hiába iszogatta a bort, nem szűnt meg a nyugtalansága, csak a feje kezdett el lüktetni. De azért mosolyogni próbált, hisz mégis csak egy álomsziget felé tartottak a férjével, hogy kipihenjék az egész évi hajtást. Két hét hamar elröppen, minden percét ki kell élvezni, gondolta, és a szemére húzta a bézs hernyóselyem maszkot. Elaludni ugyan így sem tudott, de legalább megnyugtatta a tudat, hogy kevésbé lesz táskás a szeme, amikor majd végre megérkeznek.

Kristóf, a férje végighorkolta az utat. Ha végre lehunyhatta a szemét, azon nyomban elnyomta az álom. Sőt, néha, ha nagyon fáradt volt, nyitott szemmel is képes volt elszenderedni. Sokszor eszmélt arra, hogy nyomják mögötte a dudát, mert nem vette észre, hogy váltott a lámpa. De a meetingeken is rutinosan szundikált a laptopja fedezékében. Ezek a lopott percek tartották életben jó ideje.

Nóra mielőtt feltette a maszkot, végigpörgette a telefonján a galériájában lévő tizenhatezer képet. Itt-ott megállt, felsóhajtott: megnőttek a gyerekek. Az első nyaralás, ahová nem viszik el őket. Persze mennek majd együtt is valahová, de rájuk fér Kristóffal 16 év után egy második nászút. Erre jutottak.

A gyerekeket nem rázta meg különösebben a hír, hogy elutaznak, sőt, örültek, hogy szülők nélkül lehetnek a haverokkal a füredi nyaralóban. A nagyi, mondjuk, ott van, főz rájuk, de ő nem sok vizet zavar.

Nóra aggódott. Félt, hogy leisszák magukat a kölykök vagy beszívnak, és belefullad valamelyikük a medencébe. Valamelyik sztár gyerekének a partiján is ez történt. Emlékezett rá, hogy ezt olvasta valahol pár éve. Kristóf nyugtatgatta, hogy ne lásson már rémeket, úgyis csak X-boxozni fognak a srácok éjjel-nappal, a medencében leér a lábuk, a Balatonhoz meg lusták lesétálni a hegyről. 

Nóra hagyta magát meggyőzni.

Régóta érezte, hogy valaminek történnie kellene, különben megbolondul. Túl sok időt töltött otthon egyedül. Amíg a gyerekek kicsik voltak, örült, ha a bébiszitter kivitte őket a játszótérre, és megihatott nyugodtan egy kávét. Néha még rá is gyújtott, amit Kristóf és a fiúk előtt sohasem tett meg. De mostanában nyomasztotta a csend. Valahogy egyre hosszabbra nyúlt, szinte végtelennek tűnt. A gyerekek ugyan hazaestek estefelé, de azonnal beszippantotta őket a szobájuk. Kristóf meg néha éjszakára is kimaradt. Gyakran utazott vidékre, időnként külföldre is üzleti célból.

Nóra is a cégben dolgozott, de az ő irodája otthon volt. Az ablakából az erdőre látott és a környező hegyekre, de így is börtönnek érezte a dolgozószobát. Sőt az egész házat, pedig üvegből volt egyik oldalon az összes fala, és a város legszebb arcát mutatta onnan.  

Kristóf észrevette, hogy Nóra nincs jó passzban. Egyre kevesebbet nevetett, annál többet morgott hülyeségek miatt. Még féltékenykedett is, ami régebben egyáltalán nem volt jellemző rá. Mikor a férfi felvetette, hogy utazzanak el kettesben valami szép helyre, nem adta be könnyen a derekát. A gyerekek miatt is aggódott meg a repülést sem szerette. Pláne nem az ilyen hosszú utakat. De Kristóf nem hagyta eltéríteni magát, és végül Nóra rábólintott a tervre. Sőt, egy idő után magáévá tudta tenni a gondolatot, hogy jót fog tenni nekik a két hét együttlét, ahogy Kristóf nevezte: a csapatépítés.

Ránk fér a pihenés, hulla fáradtak vagyunk, mondogatta a férje, és Nóra hitt neki. Ebben nagy rutinra tett szert az évek alatt. Igaz, cseppet sem érezte fáradtnak magát. Inkább nyugtalan volt, étvágytalan, nem találta a helyét. Sokszor meg kellett csipkednie magát, hogy biztos lehessen benne: él. A környezetváltozás nem tűnt végül is rossz ötletnek. A tenger, a napsütés, a hófehér homok nem hangzott rosszul. Talán tényleg egy második nászútjuk lesz ez, és tudnak majd úgy lenni egymással, mint voltak azelőtt. Régen.

A szálloda tökéletesnek tűnt. Még Kristóf is elégedett volt, pedig ő mindig mindenben talált hibát. Talán most is talált volna, ha nem dönti el jó előre magában, hogy a legjobb helyre viszi a nejét. Jó előre megtervezte, milyen extra kirándulásokra neveznek majd be, még egy helikopteres túrát is kinézett maguknak egy pazar vízeséshez. Nem létezik, hogy a felesége ennyi figyelmesség láttán ne szeressen bele újra, gondolta. És ha Nóra szereti, akkor majd benne is feltámad a tűz, és képes lesz úgy lenni vele, ahogy már csak más nőkkel tud. Nőkkel, akinek a nevét sem tudja. Vagy ha tudja is, igyekszik elfeledni.

Sosem értette, mi hozza úgy lázba időnként. Főként akkor, ha valami meglehetősen közönséges, külvárosi lányt sodort elé a sors, farmersortban, mondjuk, és trikó alól kilógó, kinyúlt melltartópánttal. A nyomába nem ért egyik se a feleségének. A mostaninak persze, mert az egyetemen azért még ő sem az a dáma volt, aki mostanra lett. Sokszor vágyott hozzá haza mindenféle hotelszobákból, de egyszer sem indult el időben. Úgy érezte, ha már felszedte azt a másik nőt, esetleg nőket, akkor állnia kell a sarat. Akkor is, ha már az autóban érdeklődését vesztette.

Arról álmodozott hetek óta, hogy a repülőgépen kicsalogatja az asszonyt a mosdóba. Több filmben is látta, hogy ott esnek egymásnak a szereplők. De amikor a gépen ültek, olyan feszültnek és elérhetetlennek látta a feleségét a szemmaszk alatt, hogy úgy döntött, inkább a visszaúton próbálkozik. Addigra összemelegednek újra.

A luxusbungalóba érve kissé zavarba jöttek mind a ketten, amikor meglátták a virágszirmokkal borított hatalmas franciaágyat. Ittak egy pohár pezsgőt az érkezéskor, és bár azt tervezték eredetileg, hogy egy úszással indítanak, győzött a könnyű szédület és a fáradtság. Elaludtak. 

Mire magukhoz tértek, este lett. Megvacsoráztak, és utána sétáltak egy keveset a parton. Két óra alatt az egész szigetet kényelmesen körbejárhatták volna. De inkább visszamentek a szállásukra.

Nóra vett egy új hálóinget az utazásra. A próbafülkében elképzelte magát a szigeten, úgy választotta ki a megfelelő darabot. Utóbb elszégyellte magát, mennyi pénzt adott ki érte, úgyhogy már a kocsiban letépte az árcédulát.  

A hálóba lépve a férjét az ágyon találta, alsógatyában hevert a virágszirmok között, és a nyitott laptopjára meredt. Pedig azt mondogatta otthon, egy percet sem fog dolgozni a szigeten, csak biztonság kedvéért hozza el a gépét. Le van szarva minden, most csak élvezzük az életet! – adta ki az ukázt a repülőtéren.

– Nem bízom ebben a nőben – jelentette ki anélkül, hogy egy pillanatra is felemelte volna a tekintetét a monitorról. Nóra mellé ereszkedett, és látta, hogy a férje a bekamerázott otthonukat nézi. Az új bejárónő épp a mosogatógépet rámolta ki.

Való igaz, ő sem tudott sokat erről a Krisztináról. Az elődje pár hete mondott fel, visszament Erdélybe a falujába, mert megbetegedett az anyja, és nem tudta tovább gondját viselni az unokáknak. Krisztinát Nóra barátnője adta kölcsön, amíg nem találnak egy új alkalmazottat. A munkáját rendben elvégezte, igaz, nem volt olyan villámgyors és diszkrét, mint a régi bejárónő, aki még arra is ügyelt, hogy ne csapjon zajt, amikor otthon vannak a háziak. Krisztinát meg többször is figyelmeztetni kellett, hogy amikor videómeetingben vannak, ne indítsa el a porszívót. 

Nóra kissé furának találta a nőt, de azt nem feltételezte, hogy rosszban sántikál. A barátnője sem panaszkodott rá soha. Kristóf viszont nyugtalankodott miatta. Bevallotta, hogy attól tart, meglopja őket, amíg nyaralnak. De zavarta például az is, hogy munkaruha címén egy apró sortban takarít. Jó, hogy mindjárt le nem vetkőzik egészen, mert melege van! – dörmögött Nórának a konyhában, aki igazat adott a férjének, mégsem vitte rá a lélek, hogy megkérje Krisztinát, húzzon föl egy macskanadrágot legalább, és az sem baj, ha nem esik ki a melle portörlés közben a trikójából.

Nóra nem szeretett keménykedni. A gyerekekkel is túl elnéző a nagyszülők szerint. Még szerencse, hogy Kristóf erélyesebb, ráncba szedi, akit kell, helyette is. Így ő nyugodtan alhat. Csak az a kár, hogy a hernyóselyem maszk átvett valami fura szagot a repülőn.                          

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Izabela Habur       

Kurucz Adrienn