Szingli anya nyaraltat: trükkök, amelyek segítettek nekem túlélni a vakációt

–

Egy szingli anya vallomása

Amíg csapatban toltuk a nyaralást, „csak” a foglalásra, szervezésre, menütervezésre, bevásárlásra, orvosi papírok beszerzésére, programtervek összeállítására és két napnyi lelkes mosásra volt szükségem indulás előtt. (A hazaérkezés utáni négynapos kármentesítő rámolással egybekötött szennyeshalmot meg inkább hagyjuk is. Igaz, ez szólóban sem változott.) 

A háztól három kilométerre először felhangzó „Ott vagyunk már? Mikor érünk oda?!” kérdések repetitív, kétpercenkénti megválaszolása mellett igazán nem volt sok dolgom egy hirtelenjében brutálisan szűknek tűnő fémdobozban: „csupán” kulturális infókkal, történelmi kisszínesekkel, dalokkal, fejből mesékkel szórakoztattam a gyerekeket. Ehhez csatlakozott még a változó intonációval ismételgetett „Ne zavarjátok apátokat vezetés közben! Ne verjétek egymást! Add vissza neki!” Szóval már a szomszéd faluban mélyen megélt hurráoptimizmussal üdvözöltem a tényt, hogy újra „pihen” a család.

Azóta sok minden megváltozott – és most már nemcsak a néhány napos elvonulás tartalmi kérdéseiről, hanem az anyagiakról, az utazás módjáról, a látnivalókról, a logisztikáról és a nonstop szórakoztatásról is nekem kell gondoskodni egy személyben. Ennek persze vannak előnyei is, de azért bevallom: az első szingli anyus-gyerekes hosszú hétvége előtt rendesen leizzadtam. (Fun fact: közben is.)

A mocskos anyagiak

Legyünk őszinték: a nyaralás bizonyos értelemben luxus. Lehet nélküle élni, mi is felnőttünk valahogy és egyáltalán: Krőzus pénze nem elég, ha egy hétig jól akarunk mulatni két-három gyerekkel. Csakhogy a nyaralás együtt töltött minőségi idő. Sokkal több, mint offline közös program: családi csapatépítő és instant emlékfröccs lesz belőle az év során megélt nehéz pillanatok közben.

A kérdés már csak az, vajon hogyan lehet fix keretből emlékezetes egyedülálló szülős nyaralást kanyarítani? Tulajdonképpen fogalmam sincs. De most elmondom, nekem mi vált be.

1. Előre meghatározom a szállásra, étkezésre, programokra és az egyéb „luxuskiadásokra” fordítható összeget.

Ezeket már az éves pénzügyi tervem összeállításakor előre kalkulálom, így könnyebben tudom tervezni. A vágyott úti célokat, szálláshelyeket, régiókat már télen folyamatosan monitorozom, így tudom, hogy az éppen akkor látott ajánlat valóban kedvező-e.

2. Elosztom a kiadásokat. 

Egyedülálló szülőnek lenni egyet jelent az állandó egzisztenciális szorongással. Ha a nyaraláshoz kapcsolódó összeg költségeit egyszerre kell kifizetnünk, a szorongás réme dupla erővel csap le ránk. Épp ezért érdemes hónapról hónapra elosztva fizetni a keletkező költségeket! 

Téli leárazásban veszem a fürdőruhát, előre gyűjtöm a menüötleteket, és itthonról viszem az alapanyagokat, rendszeresen teszek félre – például egész évben gyűjtöm az aprót, vagy borítékba csúsztatok havonta egy tízest… Így egy kicsivel kisebb a lelki teher. Ha már a nyaralás olcsóbb nem lesz, ugye.

3. Nem félek segítséget kérni.

Ha az életünk nem a tankönyvi példának megfelelően alakul, hajlamosak vagyunk szégyenkezni és épp ezért rejtőzködni is. Szingli szülőnek lenni ugyanakkor nem kudarc, hanem állapot, amiről lehet és kell is transzparens módon beszélni! 

Szóval bármennyire hozzá is vagyok szokva ahhoz, hogy én vagyok a felnőtt és nekem kell mindent megoldani, nem félek kérni, ha segítségre van szükségem. 

Mindegy, milyen szolgáltatást vagy élményt keresek, megkérdezem az ismerősöket, foglalás előtt felhívom a szállásadókat, rákérdezek az egyedi ajánlatokra!

Hiszem és tapasztalom, hogy a világ tele van segítőkész, jó emberekkel, így bármikor lehet szerencsém.

4. Tájékozódom a lehetőségekről és kihasználom a kedvezményeket.

Hamar rájöttem, hogy fix keretből gazdálkodni nem olyan könnyű, így érdemes tanulnom a nálam tapasztaltabbaktól. Ha te is hasonló cipőben jársz, lépj be a Nagycsaládosok Országos Egyesületébe, és használd ki a támogató közösség erejét – a tagsági kártyával érvényesíthető kedvezményekről nem is beszélve! Vedd fel a kapcsolatot a környékbeli egyszülős központokkal, segítő csoportokkal! Ismerj meg más jó fej családokat, és gondolkozz a kereten kívül!

Kereshetsz pótnagyis nyaralóhelyet, részt vehetsz lakáscserében, kipróbálhatod a coachsurfinget gyerekkel is, elhívhatsz egy ismerős anyukát az oviból, hogy szólóként is párosban nyaralhass, vagy kérhetsz egyedi árat bármely szálláshelyen. (Legfeljebb nemet mondanak.)

Szemrebbenés nélkül kérdezz rá a kedvezményekre a belépők vásárlásánál, és jelezd, hogy szingli szülőként érkezel! Saját tapasztalat, hogy számos múzeumban, élményparkban az egy szülő, több gyerek felállás külön jegyvásárlást igényel és a 2+2 családi jegy nem érvényesíthető. Ilyenkor én mindig elmondom, hogy

szerintem anyaként a három gyerekemmel is család vagyunk, és nem oké, hogy nekem többe kerül a belépő, mint a házasságban élőknek. Rendre egyetértenek, és megkapjuk a családi jegyekkel járó kedvezőbb árat mi is. 

Megjegyzés: Nem gondolom, hogy a szólóban élő szülőknek feltétlenül speciális bánásmód járna, vagy hogy kéregetnie kellene ahhoz, hogy kijöjjenek a pénzükből. Azt viszont, hogy ezen a téren a szolgáltatóknál rendszerszintű szemléletváltásra lenne szükség, annál inkább. Miért ne lenne ugyanolyan teljes értékű család az apa-két gyerek, a nagyszülők-unokák, a keresztszülők-keresztgyerekek felállás?! Az élet mindig hozhat meglepetéseket, és nem fair, ha bármilyen családi felállást, mozaikkötődést hátrányos megkülönböztetés ér. Nem extra jogokat akarunk, csak ugyanolyanokat. (A francba, mintha ezt már hallottam-olvastam volna valahol…)

5. Mindenre van egy lifehackem.

A közösségi média a barátom is lehet, ha okosan használom a lehetőségeket! Egyetértesz? Lépj be digitális nomád lehetőségeket kínáló, lakáscsere, house sitting csoportokba, akciófigyelő és kuponkód-csere közösségekbe, és használd ki a megszerzett ismereteket! Ha nem idegenkedsz attól, hogy a cégek monitorozzák a vásárlói szokásaidat, és utána perszonalizált reklámokkal csapjanak le rád, regisztrálj a VIP programokba, törzsvendégkártyákra, hírlevelekre, és tanuld meg kombinálni az egyes kedvezményeket!

Saját sztori: Ha utazunk, mindig egy bizonyos applikáción keresztül foglalom le a szállásunkat. Így gyűltek a törzsutaspontok, és idővel tíz, majd tizenöt százalék kedvezményre lettem jogosult. Időnként speciális ajánlatok és extra kedvezmények is felbukkannak a postafiókomban, és bizonyos idősávokban visszatérítésre is jogosult vagyok. Így az idei évben a négyfős – mindegyik gyerek a fizetős kategóriába esik –, négy éjszakás nyaralásunkat egy 70+50 nm-es luxusloftba 79 450 Ft-ért foglaltam le Budapesttől egy órányira, egy természeti és történelmi látnivalókkal tűzdelt, gyönyörű vidéken. A dolog egyetlen hátránya, hogy az ajánlatokat naponta-kétnaponta érdemes ellenőrizni, és hetekig is eltarthat, míg meglesz az igazi.

Ugyanígy vannak tippjeim az okos pakolásra, az utazós gyógyszertárra, a gyerekek figyelmének lekötésére a hosszú autóút alatt – a jelszó: ingó-bingó, a Google a barátod a környékbeli játszóterek megtalálására, vagy az SOS orvosi segítség elérésére. Muszáj.

Nem megy lemondások nélkül

Azért nehéz egyszülős felállásban létezni, mert muszáj megtanulnunk, hogy időnként le kell mondanunk dolgokról, nem fér bele ugyanaz, ami másoknak – és előbb-utóbb a gyerekeknek is meg kell tanítanunk –, hogy időnként le kell mondanunk dolgokról. El kell engednünk, amire vágyunk, nem fér bele ugyanaz, ami másoknak. Vagy belefér, de nem úgy, vagy nem annyi időre. Hogy néha a Balaton igazi luxus, hogy az élményfürdő ünnep, és a nyaralás alatt is főzni, tervezni kell.

Azt is fel kell ismernünk, hogy az élet semmi másról nem szól, mint a komfortzóna folyamatos elhagyásáról, a határok feszegetéséről, a nonstop problémamegoldásról… De épp ez a szupererőnk!

Szóló szülőként nincs lehetetlen, és bármit, bármikor megoldunk. Nem azért, mert zsenik vagyunk. Hanem mert nincs más választásunk.

A szólóságban rejlik a szupererőnk. Miért ne lehetnénk a magunk módján büszkék rá?!

Készüljünk fel rá, hogy gyerekkel nyaralni fárasztó!

Nem tudom, hogy te, kedves Olvasó, hogy vagy vele, de nekem az ideális nyaralás kései napsütéses ébredéseket, ágyban kávét, ráérős brancsokat, városnézést, gourmet vacsorákat, kultúrát és tengert jelent. Vagy valami hasonlót. De még véletlenül sem reggel hatos visítást arról, hogy lehet-e mesét nézni, és ha igen, miért nem azt, amit a tesó akar. Nem bolognait pizzával és nem játszóterezést, bogárbámulást meg nyígást, hogy miért nem jó az, ami éppen van. 

Csakhogy gyerekkel az élet néha ilyen – néha meg másmilyen – és ezt bizony el kell fogadni. Épp ezért fontos, hogy a nyaralós napoknak is legyen ritmusa. A határszabás és határtartás ugyanis elengedhetetlen, ha szólóban vágunk neki a gyerekekkel való csapatásnak. 

A keretek között azonban engedjük a gyerekeket irányítani! Dönthetnek arról, hogy mit csináljunk délelőtt – de a választás körét mi jelöljük ki. Azt esznek az étteremben, amit akarnak – de a helyet mi választjuk ki. Ehetnek fagyit ebéd után – de ha nem ízlik a választott finomság, nem veszünk másikat. Keressünk észszerű kompromisszumokat, és mind anyagilag, mind érzelmileg addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér! 

Az én szabályaim: soha nem hazudok nekik, és nem ígérek olyat, amiről nem tudom biztosan, hogy be tudom tartani.

Ha tehát valami nem fér bele a költségvetésbe, egyértelműen megmondom nekik – és ajánlok egy alternatív megoldást. Ha bizonytalan az időjárás vagy a tervezett program, nyíltan elmondom, hogy nem tudom megígérni, de figyelembe fogom venni a kérésüket. Ha a korábban már megbeszélt tervek helyett valami másra vágynak, teret engedek nekik – de tisztázom, hogy mi az „ára” a spontaneitásnak, és mit kell elengedni cserébe. 

Akármilyen nehéz is, csak annyit vállalok, amennyit bírok. És néha igenis önző vagyok, mert szerintem a szülőség nem állandó szolgálat. Vagy legalábbis nem kell annak lennie. 

Nyaralás alatt is: énidő

A nyaralás akkor lehet valóban élmény, ha mindenki jól érzi magát. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mindenki igényeinek jusson tér és idő. Délelőttre jöhetnek az őrült kihívások, extrém sportok, nagy kalandok, este a lazulósabb programok. A múzeumlátogatást kövesse szabad játék, legyünk felkészülve esős időre, és szülőként is követeljük ki magunknak a privát időt!  

Hogy ez a kötelező délutáni csendes pihenő, amikor azt csinálunk, amit csak akarunk, vagy fix esti lefekvési időpont, ami után már miénk a tévé vagy egy pohár bor a teraszon, már csak rajtunk múlik. A lényeg, hogy ne mondjunk le mindenről azért, hogy a gyerekek elégedettek legyenek.

Jogunk van hozzá, hogy a családban mi is önmagunk lehessünk, pihenhessünk, töltekezhessünk, hiszen ha egyedülálló szülőként végleg lemerülnek a tartalékaink, nem lesz, aki a gyerekeknek megadja a biztonságot. Szóval az énidő nyaralás alatt sem önzés.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/  Imgorthand

Z. Kocsis Blanka