Így kerülheted el a vakációirigységet

–

Nem vagy(ok) egyedi eset

A magyar lakosság igen nagy hányadához hasonlóan, nekem is betett a válság, és idén bizony nem megyek nyaralni. Se trópusi szigetekre, se Horvátországba, se bármilyen hazai helyszínre, mert most egy ideig jóformán arra sem lesz pénzem, hogy beüljek meginni egy sört valahol a szülővárosomban. 

Az idei az első olyan nyaram, amióta van munkám, hogy valahogy pont erre az időszakra apadtak el a készleteim, és úgy alakult az életem, hogy kevesebb pénzből kell fenntartanom magam, mint eddig. Ez eléggé kihatott az önbecsülésemre, valamint a nyári terveimre is. 

Bár tengernyi szabadidőm van, ehhez nem társul vastag pénztárca, amiből élményeket vehetnék magamnak, és a barátaim (vagy ha őszinte akarok lenni, inkább a szüleik) életszínvonala jelenleg egyáltalán nem passzol az enyémhez. Míg ők családi vakációkon múlatják az időt a bolygó másik felén, én magamra maradtam, és előreláthatólag a (hatalmas örömömre légkondicionált) szobámban, a laptopomon pötyögve fogom tölteni a nyár 90 százalékát, amiből igyekszem kihozni a legtöbbet.

És még hálát adok az égnek, amiért csak a magány és az unalom kínoz, nem pedig a háború vagy a mélyszegénység. 

Ennek ellenére azt érzem, hogy érdemes beszélnünk erről a jelenségről

A kiszámíthatatlan vagy alacsony keresettel bírókat és a pályakezdő fiatalokat egyaránt érinti a vakációirigység.

Ugyanis a vakációirigységet tipikusan azok a közösségi platformokon közzétett nyaralós posztok váltják ki belőlünk, amelyek ebben az időszakban uralják az internetet.

Legyenek ezek milliomos influenszerek és celebek jachton napozós képei, vagy az általános iskolás padtársad thaiföldi drótsiklós GoPro-videója, amikor a zsúfolt konyhádban, egy végigmelózott nap után belefutsz egy ilyen tartalomba, és eszedbe jut, hogy a te nyaradban egyetlen nap sem lesz, ami így fog kinézni, az még a legjóindulatúbb embert is kicsit szíven üti. 

Nem minden a ráció

Hiába tudjuk racionálisan, hogy nem minden a pénz, és még ilyen lehetőségek nélkül is simán jól érezhetjük magunkat, nehéz csupán inspirációnak tekinteni ezeket a posztokat, és együtt örülni a tulajdonosukkal, amikor számunkra legjobb esetben is csak egy parkban tett sétát és filmmaratonokat tartogatnak a következő hetek.

Ezzel a reakcióval már könnyű azonosulni, mivel a modern világban való működésünk egyik legtermészetesebb velejárója, hogy időnként megijedünk attól, hogy kimaradunk valamiből. A vakációirigység tulajdonképpen szintén egy formája a FOMO-nak, azaz a fear of missing out specifikus változata. Ezáltal keletkezik egy kellemetlen, stresszhez hasonló érzés, amelyet akkor tapasztalunk, amikor valaki más pozitív élményeit, lehetőségeit vagy akár általában az életét nézzük, és leértékelődik a szemünkben a sajátunk. 

Az Instagramon és a TikTokon uralkodó európai nyarat és „old money” életstílust bálványozó tartalmak nézegetése közben azt érezhetjük, hogy a mi egyszerű, szürke mindennapjaink nem érnek fel a köztudatban is élő, izgalmas nyárról alkotott képünkkel. 

Félünk, hogy ha nincs lehetőségünk megélni ezeket az élményeket, az valamiképpen azt jelenti, kevesebbek lennénk, mint azok, akik megengedhetik maguknak, hogy négy hét szabadságot vegyenek ki, vagy százezreket költsenek repülőjegyekre, és bűntudatot érzünk, amiért nem „tartunk ott”, mint a társaink. Még ha sikerül is meggyőznünk magunkat arról, hogy mindenki más utat jár be (különösen, ha olyan hírességek élete után sóvárgunk, akik már eleve egy luxusnyaralóban tanultak meg járni), az alkalmatlanság érzését nehéz lerázni, és ez erős hatással van a mentális állapotunkra.

A tudomány is alátámasztja az érzés jogosságát

Egy, az Oxfordi Egyetemről származó tanulmány kimutatta, hogy a FOMO érzése negatívan befolyásolhatja mind az általános hangulatunkat, mind az életünkkel való elégedettségünket. A közösségi média révén pedig egyre többször emlékeztetnek bennünket arra, hogy szerencsésebb barátaink és ismerőseink mit csinálnak éppen, ez csak tovább fokozza ezt az érzést bennünk. 

Nem meglepő módon, egy másik, 2018-as felmérésből az is kiderült, hogy azok, akik gyakrabban, többféle közösségimédia-platformot is használnak, durvább FOMO-ban szenvednek, mint azok, akik kevesebb időt töltenek ilyen alkalmazásokon. Ezzel egyértelműen alátámasztják, hogy a közösségi média használata és e negatív érzések között erős az összefüggés. Míg a jelenség más okozói, például a szegénység és a túlterheltség káros egészségi hatásaira nem lesz egyszerű gyógyírt találni (az élhető bérezésen és egy emberibb szociális rendszeren kívül, de valamiért ez még a XXI. században is túl nagy igénynek számít), a féltékenység e sajátos, idegesítő típusa ellen azért léteznek praktikák, amelyek megkönnyíthetik az elengedést. 

Annak ellenére, hogy a mobiltelefonok egyre inkább a végtagjaink meghosszabbításaként funkcionálnak, egyáltalán nem lehetetlen kicsit elszakadnunk tőlük. Ha pedig vakációirigységben szenvedünk, biztosan érdemes megpróbálnunk kikapcsolni, a szó minden értelmében. 

Van megoldás!

Ebben a küzdelemben mindig az az egyik legjobb megoldás, ha olyan tevékenységekre irányítjuk a figyelmünket, amelyek távol tartanak minket a készüléktől, és elterelik a gondolatainkat a minket nyomasztó kétségekről. A közösségi média ideiglenes mellőzése pedig nemcsak a FOMO kivédésére alkalmas, hanem a depresszió és a szorongás tüneteit is csökkentheti. Ami még szintén sokat segít, ha ezt az időt arra használjuk, hogy elgondolkozzunk azon, pontosan miért is váltják ki belőlünk ezeket az érzéseket mások posztjai. Sok esetben ugyanis nem magára a bejegyzésben szereplő élményre vagyunk féltékenyek, hanem arra, amit ez számunkra képvisel.

Tegyünk fel magunknak a nehéz kérdéseket: tényleg az minden vágyunk, hogy Borneóban siklóernyőzzünk, vagy csupán azt a szabadságot szeretnénk megélni, amelyet az utazás reprezentál? El kell egyáltalán hagynunk az otthonunkat ahhoz, hogy megéljük ezt az érzést? Mit mondanak el a saját céljainkról és vágyainkról azok a dolgok, amelyeket irigylünk másoktól? 

Szintén kiváló taktika lehet a látottak reális keretbe helyezése, a racionális gondolkodás arról, milyen út vezetett ahhoz, hogy ők megkaphassák ezt az élményt. Ha valóban átrágjuk magunkat a részleteken, jó eséllyel elérünk az egyikhez az alábbi két konklúzió közül: vagy az van, hogy az élmény, amit irigylünk, gyakorlatilag elérhetetlen egy átlagos ember számára, vagy az, hogy egyébként mi is képesek lennénk elérni. Ez esetben már csak arra kell rájönni, hogyan dolgozhatunk azért, hogy valósággá tegyük, és máris van mivel tölteni a forró, nyári, magányos órákat. Készíthetünk egy ütemtervet az eddig háttérbe szorult projektekhez, vagy akár egy álomtáblát, amelyre felírjuk a vágyainkat, hogy jobban átlássuk, hogyan érhetjük el őket. Kutathatunk például olyan pályázatok után, amelyek közelebb vinnének minket a céljainkhoz. 

A lényeg: számtalan lehetőségünk van arra, hogy építsük azt a jövőt, amit mások zafírkék óceánparti képeiben látunk, és szinte biztosan jobb érzés ezekre koncentrálni, mint lassan rothadni a hálószobánkban. 

Persze ettől még ott van az a „szinte”…

Amikor ezek közül egyik sem sikerül, vagy legalábbis nem elég gyorsan. Ott van az, amikor próbáltál meditálni, próbáltál listákat írni, kimozdulni, és még mindig azt érzed, hogy elbuktál, és legszívesebben pofán vágnál mindenkit, aki ilyenkor előhozakodik a pozitív gondolkodással. Ez is teljesen elfogadható álláspont. Minden építő alternatíva ellenére jogod van ahhoz, hogy meggyászold azt az életet, amelyet élhetnél, és minden bizonnyal meg is érdemelnél, de a világ egyszerűen nem igazságos. Azonban sose feledd: nem vagy egyedül ebben a helyzetben, és az, hogy most itt vagy, semmit nem árul el az értékedről. 

  

A közösségi média alapjaiban véve nem több, mint egyfajta válogatás az életünk szép, irigylésre méltó részeiből.

Leginkább arra használjuk, hogy megosszuk a legfényesebb, legvidámabb élményeinket, és annyira megszoktuk ezt a felhasználást mint normát, hogy néha emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogyan néznek ki azok a pillanatok, amelyeket nem mutatunk meg egymásnak. A tökéletesre szerkesztett naplementés szelfik, csillogó hullámok és összeillő randiszettek között könnyű megfeledkezni az emberről a filter alatt, arról, hogy a boldogság és a siker csak nagyon-nagyon ritkán korrelál egymással. Néhányunknak jobb lapokat oszt az élet, ez megváltoztathatatlan tény, és nem tudom megmondani, hogy valaha sikerül-e egy olyan társadalmat létrehoznunk, amelyben ezek az élmények mindenki számára elérhetők lesznek. De azt biztosan állíthatom, hogy még nem élted át az összes jó napodat. Lehet, hogy nem most érkeznek, de várnak rád, és megéri küzdeni értük.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Nyáry Luca