-

 17 évesen

1. nap

Elutaztak a szülők öt teljes napra!!! Fuckyeah!!! Csak az enyém és a húgomé az egész pecó. Micsoda önfeledt, zabolátlan szabadság! Azt csinálunk, amit csak akarunk. Azt esszük, amit csak akarunk. Nem kell főzelékkel meg egészséges ételekkel tömni magunkat. Akkor kelünk fel, amikor csak akarunk! Addig maradunk fent, ameddig csak akarunk! Nem fog minket itt irányítgatni mindenféle begyöpösödött szülő! Örömömben egész délután táncot lejtek a nappaliban bömbölő zenére, a dervisszerű lambadázásnak csak az vet véget, hogy kilenc körül feldörömböl az alattunk lakó Marika néni. Micsoda egy sótlan banya!

2. nap

Óriási kaland, ezentúl mindig így kéne élni. Anyám szerencsére hagyott itthon elég kaját a hűtőben, texasi csirkeszárnyat tunkolok avokádókrémbe, sonkával tekerem be a sajtot uzsira, közben pedig pörköltdarabkákat pöckölök a húgomra, hogy ne unatkozzon. Estére kivesszük a Vészhelyzet első nyolc évadát. És annyi epizódot fogunk megnézni, amennyit csak akarunk, mert nekünk aztán nem parancsol senki!

3. nap

Nagyon álmosnak érzem magam, és a sok műtéttől még mindig rosszul vagyok egy kicsit... Talán mégiscsak túlzás volt egy teljes évadot letolni tegnap éjjel. A fürdőszobában is gyanús dolgok történnek: nem hogy nem fogy, ahogy magától szokott, de egyenesen növekszik a szennyeshalom! Bezzeg a hűtőben már alig maradt valami. Ma szomorúan elfogyasztottuk az utolsó dobozka tartalmát. Hiába, ilyen finom bolognai szószt is csak anyám tud... Este megnézzük a második évadot, azt hiszem, most már pipecül tudok intubálni.

4. nap

Az étkezőasztal alatt találok egy kis pörköltmaradékot. Gyorsan befalom, nehogy osztozkodnom kelljen rajta a húgommal. A lakásban kezdenek gyanús szagok terjengeni, és egyre nagyobb a kupleráj. A szekrényemből elfogytak a tiszta ruhák, kénytelen vagyok újrahasznosítani a szennyeskosár tartalmát. Titkon be kell vallanom magamnak, kicsit hiányoznak már az ősök. Este koncertre megyünk, ki kell maxolni a hátralevő kevéske időt.

5. nap

Éhesen, koszos ruhában heverünk a kanapén. Már csak pár óra, és megjön a felmentősereg. Addig is, hogy eltereljük a figyelmünket, megnézzük az utolsó évadot.

39 évesen

1. nap

Elutaztak a gyerekek öt teljes napra!!! Fuckyeah!!! Csak az enyém és a férjemé az egész pecó. Micsoda önfeledt, zabolátlan szabadság! Azt csinálunk, amit csak akarunk. Azt esszük, amit csak akarunk. Nem kell főzelékkel meg egészséges ételekkel tömni magunkat. Reggel 45 perccel tovább alhatunk! Cserébe viszont addig maradunk éjjel fent, ameddig csak akarunk! Nem fog minket itt irányítgatni mindenféle követelőző kisgyerek! Örömömben táncot lejtek a nappaliban bömbölő zenére, a dervisszerű twerkelésnek csak az vet véget, hogy hirtelen meghúzom a hátam. A délután maradék részét fekve töltöm, miközben hangosan nyögdécselek.

2. nap

Óriási kaland, végre kettesben! Az is csúcs, hogy nem kell fejvesztve hazarohannom időre a gyerekekhez. Elhatározom, hogy nem is főzök ezen a héten, robotolok eleget év közben. Estére pizzát rendelünk, és letöltjük a Walking Dead első hat évadát. Végre bátran megnézhetünk akár több epizódot is, hisz egyszer élünk, nem igaz?

3. nap

Nagyon álmos vagyok, és még mindig rettegek egy kicsit... Talán mégiscsak túlzás volt egy teljes évadot letolni. Sajnos el is aludtam, úgyhogy reggel már nincs időm munka előtt betenni egy mosást. A hűtőben alig akad valami, a gyerekek nélkül nem sok értelmét látom a bevásárlásnak. Napközben majd bedobok egy hamburgert, este pedig megnéztük a második évadot. Egy dolog biztos: zombi-apokalipszis esetén vérprofi szakemberré képeztem ki magamat.

4. nap

Az étkezőasztal alatt találok egy kis pizzamaradékot. Gyorsan befalom, nehogy osztozkodnom kelljen rajta a férjemmel. A lakásban kezdenek gyanús szagok terjengeni, és egyre nagyobb a kupleráj. Egyszerűen semmi időm bármilyen házimunkára. A szekrényemből elfogytak a tiszta ruhák, kénytelen vagyok újrahasznosítani a szennyeskosár tartalmát. Titkon be kell vallanom magamnak, kicsit hiányoznak már a gyerekek. Este koncertre megyünk, ki kell maxolni a hátralevő kevéske időt.

5. nap

Munka után elcsigázva, éhesen, koszos ruhában heverünk a kanapén. Már csak pár óra, és megjön a felmentő sereg. Hirtelen eszembe jut valami... Olyan déjá vu érzésem van. Mintha egyszer ez már megtörtént volna... Hogy is volt? Ám mielőtt eszembe juthatna, nagy hangzavar közepette hazaérkeznek a gyerekek...

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Africa Studio