–

Eltűnni

Nem az a kép indított el a lejtőn, ami a legbrutálisabb volt. Nem az asztalhoz kötözött kislány. Nem a másik lány, akit Epstein a bugyija alá nyúlva húz magához.

Az a kép égett be a retinámba, amiben megláttam magamat. Amin deres hajú férfiak önelégült és kéjes félmosollyal méregetik az asztal mellett álló, lehajtott fejű kislányt. Ez a kép többet mondott minden szónál, mert az ordít róla, hogy ami azokban a fejekben csak gondolat szintjén megszületik, az valósággá válhat. És a kislánynak esélye nincs. Ismerős a testtartása, a beesett vállak, a leszegett fej, hogy minden porcikájával önmagába akar bújni, eltűnni, láthatatlanná válni.
De erre esély nincs.

Egy nő csak akkor tűnhet el, ha már nem él. 

Megszenvedni

Néhány évvel ezelőtt gyakorlatilag az ép eszemet mentette meg egy sorozat (egy sorozat? a legjobb!), az Outlander, ami úgy nyúlt a nemi erőszak témájához, ahogy számomra még soha semmi. Úgy segített át a feldolgozási folyamaton, ahogy az idő és a terápia sem. Jön az új évad, ezért az eddigi utolsó néhány epizóddal, gondoltam, felfrissítem a memóriám.

Az egyik jelenetben az amerikai függetlenségi háború árnyékában a két főszereplő arról beszélget, hogy vajon miért soha nem nők indítják a háborúkat. A férfi szerint ha egy férfi meghal, csak a nevét viszi magával, míg ha egy nő, akkor vele távozik az élet is, amit csak ők képesek a világra hozni. A nő pedig hozzáteszi, hogy

aki megszenved az életért, az ösztönből nehezebben adja a fejét pusztításra.

Összefacsarodott a szívem.

Hozzászokni

Az egész napos síelés után a szüleim lábánál heverek a franciaágyon. Nem könyvet vagy újságot olvasunk, hanem az Instán nézzük, ahogy influencerek mutogatják a lángoló dubaji utcákat.

Mikor vált ilyen természetessé, hogy két sminkrutinos és motivációs new age hippi poszt között háborús közvetítések lapulnak? Mikor lettem immunis az utcán heverő hullazsákok látványára?

Amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát? Vagy amikor a Hamász mészárlást rendezett a kibucokban? Esetleg amikor Izrael népirtásba fogott Gázában? Az is lehet, hogy akkor, amikor a szabadságukért kiálló irániakat kezdték halomra lőni. Ki tudja már.

Néha hullazsákokkal álmodom. Egyszer én magam dobáltam fel a testeket egy furgonra. Egy másik álomban egy szerettemet kerestem a zsákok között. Nem találtam meg.

Elszaladni

Feltekerem a hangerőt, Velvet Underground, Venus in Furs. Elképzelem, ahogy a kaliforniai sivatagot átszelő, elhagyatott úton futok valami tudatmódosítótól elszállva. Nem akarok a fejemben lenni, ki akarok szakadni, nem akarok érezni, túl sok, túl nehéz. Újra és újra jönnek a képek, a szalagcímek.

Deepfake pornóoldalak, újabb lebukott pedofil politikusok, digitális nemi erőszak, Szőlő utca, minek ment oda, basszus, itt egy építkezés, hiába a zajszűrős füles, a mozdulatokon látom, hogy fütyülnek, felgyorsítok.

Felöltözni

A kislányom haspólót akar fölvenni házon kívülre. Oké, kezdjük elölről, miért nem lehet.