-

Tisztelt Hölgyem,

mert képzelje, tudom, hogy így illik megszólítani egy hölgyet. Ezzel megleptem, igaz? Akkor íme, még néhány meglepetés: nem vagyok gép. Nem vagyok érzéketlen, és nem hagy hidegen, ha elolvasok egy ilyen levelet, mint az Öné. Ugyanis majdnem tökre úgy nézek ki, mint a srác, akiről ír, még az is lehet, hogy pont velem találkozott: feszülős pólót hordok, mikor milyen idióta mintával, laza nadrágot, a hajam rövidre van nyírva („ecsetfejnek” nevezte, ha jól emlékszem), és néha még az alsógatyám is kilátszik. Van különben világítós edzőcipőm is, de már rég nem hordom, mert ez a másik kényelmesebb. Igazából az összes ruhám azért olyan, amilyen, mert nekem ez jön be. Így érzem jól magam.

Úgy látom, Ön meg attól érzi jól magát, hogy másokat aláz. Hogy azt írja, miattunk, gyíkok miatt vissza kéne állítani a katonaságot, rögtön megtanulnánk, ki a magyarok istene, ha fogkefével kéne végigsikálnunk a budit minden reggel.

Ja, hogy Ön szerint attól lesz valaki férfi, hogy megalázzák. Férfi, nagy F-fel, bocsánat, mert a Férjet is azzal írja, mintha valami istenség lenne.

Szóval az igazi Férfi kussban tűri a megaláztatást, aztán felnőttkorában azzal nyomja le az ismerőseit, akik nem voltak katonák, hogy „Te nem vagy Férfi!”. Gratulálok, de engem az apám másra tanít.

Elmondja például, hogy ő utálta a katonaságot, mert tele volt értelmetlen szabályokkal, meg olyan emberekkel, akik kaptak egy kis hatalmat, és azonnal visszaéltek vele. Voltak kivételek is, de a legtöbb fejes arra utazott, hogy lenyomja a kiskatonákat, akik sokszor az ország másik végéből jöttek, és hónapokig nem látták a családjukat vagy a csajukat. Vécésikálás fogkefével, most frankón?! Egy Nő (ha már a nagybetűknél járunk) attól lesz Nő, hogy naponta felnyalja az egész lakást, hullafáradtan is, és este nyolckor haptákban áll a vacsorával? És ezt Ön, Nőként, 2016-ban tényleg így gondolja?

Hát én, szintén 2016-ban, 17 éves fiúként másképp látom. Találkozáskor néha megölelem, vagy Jézus ereje, meg is puszilom a haverjaimat, mert bírom őket, és ez esik jól. Beszélgetek az apámmal, meg persze az anyámmal is, és őket is megölelem. És megölelem a csajomat (jaja, nekem olyan is van), akinek szemmel láthatóan baromira jólesik, hogy nem csak a telója képernyőjén keresztül lát, és három szónál többet lehet velem beszélni. Ezt Ön is el tudja mondani a Férfiról, aki Ön mellett van?

Nem kezdek el nyafogni arról, mennyi mindennek kell megfelelnünk tizenévesen, mert tudom, hogy Önöknek is meg kellett. És Önöknek is azt mondták akkor a saját szüleik, hogy „te jó ég, hogy néz ki ez a gyerek, veszed le azt a kockás inget/szakadt farmert, miért ilyen hosszú a hajad, vágasd le, borotválkozz meg, rendes ember nem öltözik így!”. Azok, akiket ma piedesztálra emel, mint Férfiakat, ugyanúgy megkapták ezt anno, de gúnyrajz nem készült róluk. Blogbejegyzés se, és nem csámcsogott rajtuk a fél világ emiatt. Pont a felnőttek, akiknek segíteniük és támogatniuk kellene, bár erről – a családomat meg pár tanárt kivéve – már rég lemondtam. Mert a legtöbben olyanok, mint Ön: gúnyrajzokat csinálnak rólunk, minimum fejben, és nem is próbálnak megérteni, pláne beszélgetni velünk.

A bejegyzésben azt írja, lánya van, nem tudom, van-e fia is, mindenesetre a kiscsajt már előre sajnálom. Az én szüleim tojnak rá, mi van rajtam, amíg minden nap együtt vacsorázunk, és legalább kábé vágják, mi van velem. De mi lesz, ha az Ön kislánya tizenévesen esetleg elkezdi feketére festeni a körmét meg a száját, tüsire vágatja a haját, vagy mondjuk bejelenti, hogy meleg? Már ha be meri jelenteni, bár nem hiszem, kapna is a katonaságban Férfivá érett Férjtől két jó nagy sallert útravalónak, esetleg Öntől is, nehogy hiányérzete legyen. Eszébe se jut, mi van, ha az Önök gyereke is más valamiben, vagy egyszerűen csak szeret furán öltözködni, mert ő ilyen, ez jön be neki, és kész?

Ha különbözik a „normálistól”, akkor rögtön rossz? Önnek jólesett volna tizenévesen, ha ezt kapja? És most jólesne?

Amikor az apám kommenteket olvas, mindig elmondja, hogy csak az gyűlölködik, akinek van hely rá az életében. Ha Ön boldog a Férjjel meg a gyerek(ek)kel, mit törődik velem? Ha nem tetszem, ne nézzen rám, elég nagy ez a bolygó mindkettőnknek. Persze jobb lenne, ha kommunikálni próbálna ítélkezés előtt, de talán túl sokat akarok. Úgyhogy csak annyit kérek: szálljon le rólam. Én se bántom Önt, inkább próbálom innen messziről megérteni. Mert engem így neveltek.

Üdvözlettel: Máté

Képünk illusztráció, forrás: Flickr