„Takarodj a szélliberális, beteg, ribanc anyádba!” – Avagy a trollok és a negatív kommentelők mozgatórugói
Íme, a cikk, ami után egész más lesz kommentet írni és olvasni.
Íme, a cikk, ami után egész más lesz kommentet írni és olvasni.
Vajon miről szól ez az egész? És miért érzik úgy emberek tömegei, hogy szívesen belerúgnának egy földön fekvő, valószínűleg segítségre szoruló emberbe? Ne válaszolj még... előtte légy szíves olvasd el Gergely írását.
Sokkal több közük van egymáshoz a baktériumoknak, Babitsnak és a kommentelőknek, mint gondolnád...
„Ez most egy olyan írás lesz, amit nem fogtok szeretni. De attól még muszáj.” Kormos Anett megmondja. Ti pedig olvassátok.
A véleményedet kommentben várjuk. (Vagy nem.)
Gondoltad volna, hogy az embereket ennyire izgatja, mi található mások bugyogójában? Ráadásul úgy, hogy ez az izgalom ezúttal tökéletesen mentes az erotikától.
Neee, hát már a beszólás se a régi? Hova tart ez a világ???
Hosszas kukkolás után Kárpáti Judit előlépett a Facebook sötétjéből, és ugyanakkor el is bizonytalanodott. Mikor és miért jár a lájk, a komment, a személyes üzenet?
Egy anyuka első ránézésre, nekifutásból felháborodott egy kamasz fiú kinézetén, olyannyira, hogy savazós nyílt levelet írt az illetőnek, gyors végkövetkeztetéseket levonva a ruházata alapján. Mi viszont azt mondjuk: ÁCSI! Ne ítélj olyan elhamarkodottan.
Kormos Anett buzgó kommentolvasó. Nála jobban kevesen ismerik a kommentelők jellemrajzát. Péntek esti sírvaröhögös, bólogatós, (és szerencsés esetben nem magunkra ismerős).