Lehetne hallgatni. Elfordulni, ignorálni, némán tűrni. De mi van, ha a csend támogatja a gyülöletet? Ha a szótlanság maga is részvétel a bántásban? A #HogyBeszélsz egy közösségi tértisztítási kísérlet: azok hangját erősíti fel, akiket online bántottak – és akik most nem félnek elmondani, mi történt velük.
A szavaink, legyenek azok szemtől szemben kimondva, vagy egy poszt alá odavetve, nyomot hagynak. Jelzik, hogy mi az, ami oké, amit bátran mondhatunk egy másik embernek – akkor is, vagy kiváltképp akkor, ha nem értünk vele egyet. Megmutatják azt, ami elfogadható, innentől pedig két út áll előttünk…
„Senki jóváhagyására nincs szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam” – mondja Z. Kocsis Blanka, akit a legutóbbi, plus size nőkről szóló cikke alatti kommentek elgondolkodtattak: vajon miért érzi bárki is, hogy joga lenne másokat meg- és elítélni a teste miatt?
Tényleg harci aréna lett a közösségi média? Vagy a mi készülékünkben van a hiba?
„Lépj ki a kellemetlen helyzetből, lépd meg a változást, és lépj túl, azaz gyógyulj meg lelkileg is a bántalmazásból” – ebben nyújt segítséget négy corvinusos hallgató, akik egy iskolai projektből kétnapos rendezvényt hoztak létre az abúzus különböző formáinak áldozatai számára. Velük beszélgettünk.
Amióta kilépett a nyilvánosság elé, Nyáry Luca rendszeresen tapasztalja, hogy a mondanivalója sokszor el sem jut a fülekig, mert sokan leragadnak ott, hogy megjegyzéseket tesznek a kinézetére. Mondhatni, megszokta (még ha rosszulesik is neki), de most elmondja, miért árt ez a fajta hozzáállás a csúfolódóknak is rengeteget.
Ősember-mivoltod a ludas a borúlátásodban, a jó hír viszont, hogy dolgozhatsz ellene!
Nem fogod elhinni, mit merészelt gulyásnak nevezni ez a bevándorló nő! (Irónia.)
„Vajon miért van az, hogy az emberi szenvedést szeretjük kilóban mérni?” – teszi fel a kérdést Steiner Kristóf, mert az a tapasztalata, hogy még ebben is folyton egymásra licitálunk, ahelyett hogy megértéssel fordulnánk a másik búja-bánata felé.
Amióta kilépett a nyilvánosság elé, Nyáry Luca rendszeresen tapasztalja, hogy a mondanivalója sokszor el sem jut a fülekig, mert sokan leragadnak ott, hogy megjegyzéseket tesznek a kinézetére. Mondhatni, megszokta (még ha rosszulesik is neki), de most elmondja, miért árt ez a fajta hozzáállás a csúfolódóknak is rengeteget.