-

Az óra dallamosan ütötte az időt, vidámak voltak a másodpercek,

és az infúzióból szerelem ömlött az ereimbe, tisztára berúgtam tőled.

Feküdtem az ágyon, olyan voltam, mint egy részeg tinédzser,

aki nem tudja, mennyit képes inni,

és a meggondolatlansága miatt megszédül az első italozás után.

Fogalmam sem volt, mennyit fogyaszthattam belőled,

részeg voltam, mégis egyfolytában szomjas.

A testem nem engedelmeskedett a jobb agyféltekémnek,

nem bírtam felállni, megszólalni se tudtam,

lefagyott a beszédközpont.

Aztán kérni akartam még belőled,

az ilyen jófajta cuccra könnyen rászokik az ember.

De az idő és a helyzetünk nem engedte, hogy együtt legyünk.

Van ilyen.

Dobolt a számlapon a kis mutató,

hisztisen várta a búcsúidőt,

csak én nem akartam menni,

jó lett volna még veled lenni,

de apa hazaparancsolt,

szerinte túl fiatal voltam még a szerelemhez,

én meg féltem, hogy megver, mert azelőtt vesztettem el veled a szüzességemet,

és nem akartam lemosni magamról a szex szagát,

pedig így utólag belegondolva, nem is volt jó.

Csak fogalmam sem volt akkor még a jóról...

 

Szentesi Éva