-

Az első novelláskötetemmel vérig sértettem a családom jelentős részét. Az elmúlt években megjelent írásaimmal néhány munkatársamat, a volt főnökeim közül is párat, egyes nőket, számos férfit, szülőket, tanárokat, fiatalokat, öregeket, állatokat stb... Ebben az egészben az a jó, hogy nekem már mindegy, előbb-utóbb úgyis elüt valaki biciklivel, hogy aztán a küllőkkel jól agyonszurkáljon. A sorsot már kihívtam magam ellen, a továbbiakban nincs mitől tartanom.

Ennek ellenére – mint ahogy máskor is szoktam… többnyire hiába – most is szeretném hangsúlyozni, hogy az alábbi listát nem a férfiak ellen készítettem. Sőt éppen értük, nekik. Mert én nagyon szeretem a férfiakat, tisztelem a kalandvágyukat, és próbálom azt kiszolgálni. Miközben gondolkodtam ezen az íráson, pontosan tudtam, hogy nagyjából milyen reakciókra számíthatok. Lesznek férfiak, akik szerint haljak meg most, lesznek, akik majd nem értik, miért nekik szól ez az összeállítás, hiszen nem ők kényszerítik ránk ezeket a nehézségeket, és lesznek, akik felszívják magukat, aztán rögtön írnak egy ellenlistát.

Ezért hát szeretném leszögezni, hogy a nőknek sem mindig fenékig tejfel az élet, és nem állítom, hogy a férfiaknak könnyebb volna. Tehát nem bánnám, ha minden férfi egyszer, csak egyetlenegyszer kipróbálná az alábbi dolgokat:

1. Brazil gyanta

Ma már számos szőrtelenítési eljárás van, melyeket különféle csábító címszavakkal adnak el: gyors, fájdalommentes, végleges. Nem tudom, más nőknek milyen tapasztalatai vannak, de én még soha nem találkoztam ezzel az édeshármassal a szőrtelenítés során. Ellenben ismerem a lassút, a kurvárafájdalmasat, és a sokkal rendszeresebbet, mint amire vágynék. Én nem szeretem a szőrtelen férfiakat. A szőrös férfiakat szeretem. De mégis nagyon, tiszta szívből kívánom, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer próbáljanak ki egy ilyen eljárást. Nem azért, hogy rossz legyen nekik, hanem, hogy tudják, milyen az. Becsszó, cserébe én is… megpróbálok állva pisilni… vagy leborotválom az arcomról a szőrt… vagy… beugrok egy prosztatavizsgálatra.

2. Szülés

Igazságtalannak érzem a természettől, hogy ezt a csodát csak mi, nők tapasztalhatjuk meg. Hát micsoda dolog ez? Amíg mi piros fejjel, visítva világra hozunk egy új életet, addig mi jut szegény férfiaknak? Legfeljebb levideózhatják a jelenetet, és esetleg némi elájulással megpróbálhatják magukra vonni a figyelmet. De akárhogy is vesszük, igencsak mellékszereplők ebben a sztoriban. Csakis úgy furakodhatnak előrébb a stáblistán, hogy amíg mi keressük a gátmetszés után is kibírható ülőpozíciót, addig ők rögtönöznek egy tejfakasztó partit, ahol néhány korsó sörtől meghatottan előadják, hogy úgy, ahogy ők, még soha, senki nem vágott el köldökzsinórt ezen a világon. Szerintem ez nem igazság! Igenis, a férfiaknak is jár egy szülés! Legalább. És ha esetleg sikerül nekik ikreket szülni, akkor, akkor még az is lehet, hogy… nekünk más princípium után kell néznünk.

3. Menstruáció

Jó, ebben muszáj picit ellenségesnek lennem. Ugyanis csupán egyetlen olyan kérdés van, amiért én bármelyik férfi fejét azonnal és gátlás nélkül leszakítanám a helyéről. (Aztán persze gondosan visszailleszteném, mintha mi sem történt volna… ez inkább csak amolyan jelzésértékű leszakítás lenne… de tényleg.) Ez a kérdés pedig a foghegyről odavetett: na, mi van, megjött? Ez ugyanis két esetben hangozhat el. Az egyik, amikor igen, megjött. Ilyenkor mi, nők (hőhullámokkal, hasi görcsökkel, érzelmileg ingatag állapotban) talán nem teljesen indokolatlanul valóban ingerlékenyebben reagálunk. (Halkan jegyzem meg, hogy ha egy férfinak kapar a torka, akkor ő máris végrendelkezős hangulatban van, tehát szerintem egy ilyen fizikailag nem éppen kivirágzott állapotban nekünk is jár némi hiszti.) De ennél gyakrabban fordul elő a másik eset, amikor fizikai állapotunk semmilyen irányba nem befolyásolja a mentálisat. Amikor egy vitás kérdésben mi, nők felülkerekedünk, a lefegyverzett férfi pedig ahelyett, hogy térdhajlítva, farokbehúzva elismerné a vereségét, a támadásalegjobbvédekezés taktikáját választva bedobja ezt a bicskanyitogató aduászt. Mintha mi, nők azzal rukkolnánk elő, miután rajtakaptak minket a szeretőnkkel, hogy: most csak azért hisztizel, mert neked nem áll fel? Vagy azért, mert kopaszodsz? Ugye hogy, ugye? Szentül hiszem, hogy egy egynapos menstruáció után a férfiak ezt a kérdést, soha nem tennék fel nekünk, helyette egész nap lesnék minden kívánságunkat, a talpunkat masszíroznák, a hajunkat simogatnák, és csodálattal néznének ránk, amiért ezt minden hónapban kibírjuk.

4. Melltartó

Hát, ebben a kérdésben én kevésbé vagyok érintett… Melltartót csakis azért hordok, hogy ne látsszon át, aminek az én koromban nem szabad (bocsánat, nem illik) átsejleni. Igen, ez tipikusan az a pont, amire a férfiak joggal mondhatják, hogy ők aztán egyáltalán nem ragaszkodnak ahhoz, hogy mi melltartót hordjunk. Persze ilyenkor a fantáziájukban pornószínésznői adottságokkal megáldott tizenhét éves lányok jelennek meg, amint csordaként vonulva átpattogtatják a melleiket előttük a zebrán. És nem az idősebb, a melltartót a gravitáció megzabolázására használó generáció jelenik meg lelki szemeik előtt. Melltartót hordani szerintem nem kín, de rohadt kényelmetlen. Amelyik melltartó nem az, az a „diszkréten megtart és eltakar” követelményét nem teljesíti, amelyik meg az, az a „mintha ott sem lenne” kívánalmának nem felel meg. Szentül hiszem, hogy a melltartó a férfiak fejében addig fonódik csak össze valamiféle erotikus fehérneművel, amíg fogalmuk sincs arról, mit jelent egy ilyen darabot hordani. (Idetartozik a tanga és a magassarkú is, nagyjából hasonló érvekkel alátámasztva, úgyhogy most ezekre nem térek ki külön.)

5. pont, ami igazából nincs is

Írhatnék ide olyanokat, hogy a család és a karrier (vagy más egyéni vágyak) összehangolása, a szakmai felkészültség állandó bizonygatása a szexista megnyilvánulások kereszttüzében, a „nő létedre” kezdetű értékelések szándékos megnemhallása.

De nem írok.

Mert akkor olyan lenne, mintha neheztelnék a férfiakra… pedig nem neheztelek. Szeretem a férfiakat. Azokat is, akik most duzzognak. És azokat is, akik felfújt pofazacskóval mégiscsak elindultak felém, hogy bringával eltapossanak… különösen, ha melltartóban, magassarkúban, szőrtelenített golyókkal és menstruációs görcsöktől elgyötörten pattannak a nyeregbe.

Kormos Anett

Fotó: Flickr