Képzeljétek csak, mi történt: Szegény Zsuzsi barátnőm hívott fel a minap. Borzasztó kétségek között őrlődött. A pesti éjszakában összeismerkedett egy sármos kolumbiai fickóval, és hát mit ad Isten, ahogy az lenni szokott ilyen Y generációs körökben, elég hamar egymásba gabalyodtak. Az események félelmetes gyorsasággal eszkalálódtak az ágy felé, így aztán Zsuzsi nem igazán volt meglepődve, amikor egyik este a srác bulizás után felhívta magához – tudjátok– „még egy pohár borra.” Barátnőm magabiztosan vonult fel a csávó lakására, főleg mert előző nap – haladó szellemű nőként előre felkészülve a lehetséges hancúrra – elugrott a kozmetikusához, hogy csinos Bermuda háromszöget fazoníroztasson az alvázára.

Nos, két pohár bor se csúszott le, de a kolumbiai-magyar tengelyen máris rendkívül forróvá vált a hangulat, izzadt kezek kulcsolódtak egymásba, az ajkak összeforrtak, a ruhadarabok először csak diszkréten felgyűrődtek, majd a padlóra hulltak, és akkor...

... akkor a srácból kipukkant a röhögés.

Na már most, azt hiszem, azt leszögezhetjük, hogy Zsuzsi – érthető módon– nem erre a reakcióra számított. Ott hevert szerencsétlen feltüzelve, pőrén elomolva a sezlonyon, miközben a fiatalemberből dőlt a vidám hihihi, meg a derűs hahaha. És amikor azt hitte, hogy ennél már tényleg  nem lehet megalázóbb a helyzet, akkor a pasas kimondta azt a mondatot, amit egyetlen nő sem akar hallani, soha a büdös életben: hogy ő ilyet még életében nem látott.

Milyen ilyet??!

Jó-jó, hát puncit már igen, de rajta a fanszőrzetet! Na, azt még nem. És nem azért, mert szűz (hurrá!), és nem is azért, mert pedofil (éljen!), hanem mert Kolumbiában a brazil gyanta a menő. Ott bizony nemcsak azok a kopasz barackok, akiknek még nem nőtt, meg akiknek már kihullott, hanem a kettő közöttiek is. És erre tessék, egy komplett óceánt kellett a fiúnak keresztülszelnie, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a női fanszőrzet műfajával.

Szóval ott hüledeztem a vonal végén, amikor Zsuzsi nekem szegezte a kérdést:

– Tényleg olyan ciki, ha egy felnőtt nőnek szőr van a lába között?

– Hülye vagy? – vigasztaltam. – Fogalmam sincs. Kábé a múlt évezred óta vagyok házas, közben a punciszőr divatok úgy jöttek-mentek, hogy észre sem vettem, épp a Barbie-trend, a Martinis pohár, az ovális szőrsziget, esetleg a leszállópálya-e a trendi? Azt nem állítom persze, hogy a férjemnek machetét kell a markába nyomnom esténként, ha kufircolni támad kedvem, de mondjuk arra gondosan odafigyelek, hogy ne legyen éretlenebb a pemzlim, mint a 12 éves lányomnak. Ám mivel Zsuzsi még mindig ott kapaszkodott elkenődve a vonal túlfelén, elhatároztam, hogy szigorúan antropológiai érdeklődéstől hajtva kiderítem, mit rejt más nők bugyogója.

Hát, mit ne mondjak... elképesztő eredményre jutottam.

Kiderült, hogy a csajok legalább annyi figyelmet fordítanak a lábuk között megbújó, mint a fejük tetején tündöklő loboncra, és így persze mindenkinek akadt egy jó szőrtelenítő sztorija.

Volt olyan ismerősöm, aki egyetlen egyszer, házassági évfordulóra legyantáztatta az egész pompomot, de esküdözött, soha többé, nemcsak a pokoli fájdalom volt elviselhetetlen, de azzal a bizarr helyzettel sem tudott megbarátkozni, hogy egy vadidegen nő fújkálja hűsítőleg a csúnyáját. De akadt olyan is, aki a woodstocki esztétikában hisz, amit az úr adott, azt emberi kéz el nem távolíthatja. És persze léteznek rapszódikus waxolók, formára borotválók, és szőrmefestők is. A Legeredetibb Megoldás Díját én mégis annak a barátnőmnek adtam, aki

a csumpi aktuális méretétől függően hívja a fazont Hitlernek, Sztálinnak, vagy (ha már nagyon elbokrosodott az intim pázsit) Fidel Castrónak.

De hát éppen így szép a világ, ilyen változatosan: ahány csaj, annyi szexi szabásminta. Vágasson, beretváljon, vagy tépessen magának mindenki olyat, amilyenhez kedve szottyan: rombuszt, hipsztert, kétsávos autópályát, vagy Kojakot, Bob Marley-t, esetleg Salvador Dalit.

Csak aztán meg ne bántódjon, ha kinevetik érte.

Fiala Borcsa

illusztráció: vectorportal.com