Mindannyian ismerünk unokákat és nagyszülőket, akik között különlegesen jó a kapcsolat. És talán olyat is láttunk már, hogy egy remek nagyszülő a saját gyerekeivel annak idején sokkal kevésbé találta meg a hangot. Ilyen történetek következnek:
Vajon nagymama-e az a nagymama, akinek az unokája már nem érti a közös anyanyelvet?
Szerzőnk pontosan tíz évvel ezelőtt vesztette el imádott nagypapáját. Róla írt:
„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”
Ma van a tündéri nagymamák napja, holnap pedig az unokatestvéreké, olvassátok el hát Szabó Anna Eszter megható emlékezését a nagymamájáról, aki békés, meleg fészket biztosított mind a hét unokájának, sütit sütött, finom ebédeket főzött, a nála töltött időt pedig mindig különlegessé tette.
Üzenet odaföntre.
„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”
Azt reméljük azért, hogy az ilyen nagymamák ritkák, mint a fehér holló. Még ha szerzőnk saját tapasztalatai mást is mutatnak időnként.
Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”
Mire te felnősz, a nagymamád szinte gyerekké válik. Csak azt adhatod neki vissza, amit tőle kaptál...