Szerelmeim, a felső-ausztriai tavak: Attersee, Traunsee, Irrsee, Altausseer See

Salzburg felé autózva egyre csodálatosabb az amúgy sem rendezetlen osztrák táj. Olyan érzésem volt, mintha valahonnan kandikamerával figyelnék, valóban elhiszem-e, hogy létezik ez a látvány, vagy azt gondolom, egy reklámfilm forgatásának idealizált helyszínébe csöppentem bele... de aztán erőt vettem magamon és eszeveszett boldogsággal ugrottam bele az októberi napsütésben az első tóba, ami utunkba került: az Attersee egy kristálytiszta csoda, amit leginkább hajóval vagy csónakkal érdemes körüljárni, mert viszonylag kevés helyen lehet a partra lejutni. A helyiek kis fürdőházaihoz ugyanis többnyire csak magánbejárat vezet. Klimt-rajongóknak különösen ajánlott a környék, hiszen a „Klimt az Attersee-nél” túrán kiderül, hol készültek a festő egyik kedvenc helyének és témájának képei.

Legalább ilyen lenyűgöző az óriási hegyek övezte Traunsee, amelynek már a megközelítése is kalandos, de a látvány mindent megér. A tavon lehet vitorlázni, szörfözni, vízisízni és akár búvárkodni, de a túrázóknak is paradicsomi hely.

Nem kell túl nagy utazásra készülni, hogy az északi Salzkammergut közepén található, öt kilométer hosszú, természetvédelmi területnek nyilvánított Irrsee, vagy „lánykori nevén” Zellersee-hez eljussunk. Ez a környék legmelegebb tava, a fürdőzők paradicsoma: ilyen szép környezetben úszni igazi zen érzés.

Az Altausseer See 712 méter magasan fekszik, és ha mesélni tudna, hogy a 20. század elejétől milyen vendégek fordultak meg ott, akkor egy csodálatos történelmi, irodalmi és művészeti tabló kerekedne ki belőle.

Egy szó mint száz: bármerre indul az ember, nem tud tévedni, mindenütt nyugalom és szépség veszi körül.

Graz, a csodák városa

Néhány éve Európa kulturális fővárosa volt, de ez feltehetően senkit nem érdekel. Viszont annyi eredménye lett a dolognak, hogy sok izgalmas helyszínnel gazdagodott Graz. Ott van rögtön a két angol építész tervezte Kunsthaus, ami leginkább egy békára hasonlít. Egy kedves békára. A kortárs képzőművészeti alkotásoknak helyt adó múzeum kávézója már önmagában is tökéletes helyszíne a délutáni sziesztának, utána pedig fel lehet kúszni a Schlossbergre. A kúszás a 400 lépcsőnek szól, ahonnan egyrészt jól látható a város – például a múzeum különleges formája –, másrészt itt található a híres óratorony (oda viszont csak külön idegenvezetővel lehet bejutni). Ha nagyon ellustulnánk, akkor persze a hegy gyomrából induló lifttel is feljuthatunk a csúcsra. A Herbersteingarten útját orosz hadifoglyok építették az első világháborúban, az egykori szőlőskert helyén ma fantasztikus, citromfákkal, fügebokrokkal beültetett kertben gyönyörködhetünk. Nyáron érdemes itt megpihenni.

A Mura folyó két partján elterülő kisváros egyik izgalmas látnivalója a 2003-ban épült úszó sziget, ahol természetesen enni és inni lehet. Innen érdemes villamosra pattanni, és irány az Eggenberg kastély – hatalmas park és jó néhány klasszikus képzőművészeti alkotás várja a nagyérdeműt. Júliusban és augusztusban péntekenként ingyen megtekinthető, és a megspórolt belépő árát el lehet verni a Kastner&Öhlerben. Az áruház legizgalmasabb pontja a tető, ahol bárt és kávézót rendeztek be, a rooftop teraszok meg mostanában amúgy is menők. 

Graz látképe

Lányom szerelme: Mölltal

Egy 17 éves kamasz kevés természeti dologért képes lelkesedni, úgyhogy döbbenten hallgattam lányom másfél órás beszámolóját a „világ legszebb helyéről, de tényleg”, azaz a mölltali gleccserről. Igaza volt, tényleg egy csoda! Ausztria legdélibb gleccser-síterületét a völgymegállóból, azaz a tengerszint felett 1200 méterről induló Gleccser Expresszel, vagyis siklóval lehet megközelíteni. Álomszépek a pályák a nehézségi skála minden fokán és nagyjából egész évben, azaz 330 napon keresztül működnek, ezzel felállítva Európa hóbiztonság-rekordját és nem mellékesen kiérdemelve a síelés szerelmeseinek a legjobb helyszín címét.

Felsorolhatatlanul sok elképesztő kalandpark található Ausztriában, így a síelni nem annyira vágyók itt is találnak egy szuper alpesi kötélparkot. Az erdőben kialakított pályákon különféle fokozatokban tojhatnak be az emberek: a fából és kötélből készült akadályokat a fákra erősítették 8 és 15 méter közötti magasságban. Higgyétek el, nagyon durva tud lenni, főleg, amikor fúj a szél, olyan adrenalinlöket, hogy utána felváltva dicsértem a saját bátorságomat és teljesen túlpörögve csókolgattam a földet a leérkezés örömére.

A kalandparkok kedvelőinek megéri eltúrázni még a greifenburgi, a Tscheppa-szurdoki és a Katschberg kalandparkba is.

Fotó: Flickr.com/gholzer

Közeli mainstream extrákkal: Familypark

Aki nem akar sokat autózni, de szeretne kapcsolódni, „ne adj isten” családilag, annak tiszta szívből ajánlom a Fertő-tó közelében, St. Margarethenben a Familyparkot, ami ötven éve még csak egy kis meseerdőnek indult, de mára már Ausztria legnagyobb kalandparkjává nőtte ki magát. A 14 hektáros parkban a számtalan szédítő, nekem sokszor rémisztő, pörgő-forgó, zuhanó, emelkedő vidámparki gépezet használatának csak a gyomor és a bátorság szabhat határt. Persze vannak egyszerűbb játékok, élményrészlegek, állatsimogatók és a meseerdő is megújul idén, így valóban bármilyen korosztálynak megéri legalább egyszer odalátogatni.  Ami számomra leginkább megnyugtató, hogy közel húsz étteremben komoly gasztrokínálat társul a kalandkínálathoz, így a Spritzert iszogatva és jókat zabálva könnyen meg tudom várni a többieket, amíg ők a gyomrukat másképp teszik próbára.

És ez csak pár helyszín a majdnem mindent tudó Ausztriából... Kalandra fel, próbáljátok ki, milyen izgalmasan, nyugodtan, sportosan vagy lustán nyaralni – én pedig várom a további tippeket!

Marossy Kriszta