A szombati vendégem, Ági csüggedten érkezett. Amúgy is szomorkás szombat volt, esőre állt, és semmi jót nem ígért az ég. Ilyenkor a legjobb lenne bekucorodni egy fotelbe, és tévézni vagy zenét hallgatni. Nem mintha nem szeretném a munkámat: szeretek belefeledkezni a mosásba, vágásba és szárításba. És szeretem az Álomnő fodrászatot. Az a legjobb rész, amikor a vendég, miután végeztem, belepillant a tükörbe, és valami felcsillan az arcán.

Ági arcán egyelőre csak gondterheltséget láttam. Vágás közben elővett egy csomag papír zsebkendőt, és szipogva mondta, hogy szakítottak a barátjával. A barátja, Rodney, zumba-órákat tart, és Ági azt hitte, nincs oka féltékenységre, de az egyik órán észrevette, hogy Rodney nagyon sokáig tartja csokibarna kezét az egyik lány csípőjén, miközben a csípőriszálást mutatja neki, és hófehér mosolya is szélesebb a szokásosnál. Ági szipogva mondta, hogy ő már soha az életben nem fogja megtalálni az igazit.

Arról kezdtünk beszélgetni, hogy milyen is lehet az az igazi, meg hogy létezik-e.

Ági szerint igenis létezik, az első fontos ismérve, hogy egyáltalán ne járjon zumbára, továbbá ne szeressen focit nézni a tévében, viszont tudjon főzni, de azért ne végezzen túl sok házimunkát, mert az nem férfias.

Én megkérdeztem, hogy milyen az igazán férfias pasi. A manikűrös Kati szerint nagyon fontos, hogy legyen jogsija, mert neki például volt egy pasija, aki nem vezetett, mindig ő fuvarozta mindenhová, és emiatt nem tudott mellette nő lenni.

Ági szerint legyen ápolt, de azért ne mindig a kinézetével foglalkozzon, például ne nézegesse magát éjjel-nappal. Ha most visszagondol, már látja, hogy Rodney mindig magát nézte a kirakatüvegben, nem pedig őt, ahogy eredetileg hitte. És persze ne borotválja le a mellkasát.

Itt egy kis vita támadt köztük, mert a manikűrös Kati például kimondottan szereti, ha egy pasi csupasz. A vendége viszont szőrös inkább a mellkas pártján állt, szerinte minél jobban göndörödik, annál jobb. Alul azért nem baj, ha meg van kurtítva, tette hozzá sejtelmesen.

Ági sírva fakadt, mert ő már soha többé nem fog férfimellkast látni, nem beszélve az alsó régiókról, legfeljebb csak azokban a körímélekben, amiket a barátnői küldözgetnek neki meztelen férfimodellekről.

Kati fantáziája meglódult körömreszelés közben, és közbeszúrta, hogy az igazi legyen vonzó a többi nő szemében is, ugyanakkor családszerető és rendíthetetlenül hűséges.

Ne legyen káros szenvedélye, mondta Ági, miközben a haját szárítottam, de a manikűrös Kati szerint meg dohányozzon, mert az nagyon férfias. És ha lehet, végezzen házimunkát.

Aztán lassan összeállt a kép, szóval legyen magasabb, mint mi, erős, bírjon el mondjuk félkézzel egy harminckilós homokzsákot, legyen ápolt, de ne piperkőc, legyen humora, hozzá lehessen bújni, de ne csaholjon állandóan a nyomunkban, néha tűnjön elérhetetlennek, de amikor szükség van rá, mindig teremjen ott, legyen érzékeny, de azért férfiasan határozott, és soha ne hordjon testhezálló biciklis nadrágot. Attól függ, milyen a feneke, tette hozzá Kati vendége mohón, miközben fújkálta a frissen lakkozott körmeit.

Ja, és ne gyűjtsön kindertojás-figurákat, mondta még Ági, és megborzongott.

Én meg arra gondoltam, hogy lehet pocakos is, meg kopasz, lehet görbe az orra... vagy feltűnően apró fogai is lehetnek, az sem baj, ha néha rosszkedvű, meg ideges, meg lehet akármilyen furcsa hobbija, csak legyen kihez tartozni.

De ezt nem mertem megmondani a lányoknak, mert már arról beszéltek, hogy milyen izomcsoportja legyen megfelelően kidolgozva az igazinak, és hol domborodjon kellőképpen, így aztán inkább tettem még egy kis hajvégápolót Ági hajára, majd amikor végeztem, és belenézett a tükörbe, felcsillant az arcán az a valami, amiért a nők fodrászhoz járnak.

Kertész Edina