Lola az egyik legrégebbi vendégem az Álomnő fodrászatban. Ez csak felvett név. Lola azt mondta, hogy a spiritualitásnak egy magasabb szintjén mozog, és annak érdekében, hogy az univerzumból vett pozitív rezgéseket vonzza magához, meg kellett változtatnia a nevét. Azelőtt Zsuzsinak hívták, de a sok zöngés hang negatív hullámokat gerjeszt, és kedvezőtlenül befolyásolja a sorsunkat. Lola eredetileg magyartanár, és el is magyarázza, mik azok a zöngés hangok. Minden, ami nincs benne a patak, feszes, cseh, céh, tyúk szavakban, mert ezek a zöngétlenek.

És én hogy állok a spiritualitással, kérdezi aztán, én meg hirtelen nem is tudom, mit válaszoljak, mert éppen próbálom megjegyezni a szavakat. El szoktam olvasni a heti horoszkópomat, ha erre gondol, mondom neki, néha átlapozom a magazinokat, amiket az Álomnő fodrászat kis asztalkáján tartunk a Legmenőbb hajtrendek magazin mellett.

Lola nem kifejezetten erre gondolt, mondja, hanem inkább arra, hogy a belső lényegemmel van-e valamilyen kapcsolatom.

Eddig nem tudtam, hogy van belső lényegem, sőt, azt se, hogy lényegem van egyáltalán. Nem hiszem, hogy olyan nagyon lényeges lennék.

De Lola azt mondja, hogy az univerzum számára mindenki egyformán lényeges, és fontos, hogy kapcsolatot teremtsünk a Legbensőbb Lényegünkkel (nagybetűvel mondja), hogy igazán megismerjük magunkat. Aztán hozzáteszi, ha gondolom, csinálhatnánk egy bartert.

Nem tudom pontosan, mit ért ez alatt, úgyhogy elmagyarázza. Én megmosom, levágom, befestem és megszárítom a haját, ő pedig cserébe elvisz egy belső utazásra. Ő ugyanis képesített belső utaztató. Egy kicsit hezitálok, de gyorsan megjegyzi, hogy még jól is járok, mert egy ilyen út ára akár huszonötezer forint is lehet. Úgyhogy rábólintok, mire a manikűrös Kati megjegyzi, hogy a Skorpió jegyén átvonuló Nap serkentő fényszöget vetít a Bakhoz, akik ilyenkor bátrabbak és kockázatvállalóbbak, mint máskor. A manikűrös Kati is át szokta lapozgatni a magazinokat.

Míg mosom a haját, Lola beszél egy kicsit az angyalmágiáról is, mert ahhoz is ért. Hetvenkét arkangyal van, mondja, és nem ritka, hogy egy belső utazáson az ember találkozik valamelyikkel. Egy kicsit riasztó elképzelni, hogy hetvenkét ilyen izé röpdös körülöttünk, csupa olyan névvel, mint Nemamiah meg Yeyalel, mint valami ördögűzős filmben. De Lola megnyugtat, hogy

csak az érzékeli a jelenlétüket, aki lelkileg egy felsőbb szinten van, és hogy nagyon nehéz oda eljutni. Szerencsére neki sikerült, hosszú évek kemény tanulási folyamata után.

Miután végeztem a szárítással, bevonulunk a szoláriumba, ami nincs kellően kihasználva, hiába van kiírva az üzlet kirakatára, hogy csőcsere, meg hogy barnán mész el.

Lola biztat, hogy engedjem el magam, és hogy bízzak benne, vigyázni fog rám. Nagyon sokáig beszél halk, megnyugtató hangon, és ez, meg a ki tudja, honnan jövő zümmögés, végül furcsa állapotba ringat. Hirtelen sötét tájon találom magam, üszkös gerendák között botladozom. Mintha egy leégett ház romjai között járkálnék. Füst szaga kúszik az orromba, és valami recseg, ropog felettem. Veszteség érzése fog el. Aztán csak azt érzem, hogy valami megüti a vállamat, és összerázkódom. Mikor kinyitom a szemem, látom, hogy tényleg füstöl valami, a szoláriumból jön, Lola viszont eltűnt.

Később azt mondta, a csokicsővel volt némi gond, kis láng csapott ki belőle, és ő azért szaladt el, hogy hívja a tűzoltókat, engem pedig valamelyik arkangyal üthetett fejbe, talán Danabiah vagy Harahel, hogy gyorsan ébredjek fel, és meneküljek, nehogy füstmérgezést kapjak.

Mégiscsak lehet valami ebben a spiritualitásban.

Kertész Edina

Az Álomnő fodrászat-sorozat első részét ITT olvashatod el.

Fotó: flickr