Míg régebben a konyha és az étkezőasztal a családi együttlét, a közösen töltött idő terepe volt, ma már sokszor csak ünnepi alkalmakkor ülünk egy asztalhoz. Mindenki szenved az időhiánytól, ami az táplálkozásunkra is hatással van. Hogyan változott a különböző generációk hozzáállása a közös étkezéshez? Az internet és az instant élelmiszerek korában meg kell-e tanítani a gyerekeket főzni? Baj, ha kamaszokat Instán kell invitálni az ebédlőasztalhoz? Melyek a generációs konyhai eszközök, és tényleg lelketlenebb lesz az étel attól, ha géppel és nem kézzel készítjük? Szabados Ági műsorvezető és Steigervald Krisztián generációkutató elkészítették a Bosch konyhájában Ági kedvenc gyerekkori ételét, a máglyarakást, és beszélgettek egy jót arról, hogyan vannak a különböző generációk a konyhában. Tartsatok velük!
A családon belüli generációs szakadékokról és azok elsimításáról beszélget a Ki vele! következő adásában Trokán Anna, Trokán Péter, Bereczki Enikő generációkutató és D. Tóth Kriszta.
Steigervald Krisztián a generációkutatás rocksztárja, elképesztő sikerszériát fut az elmúlt években. Mint az ország elsőszámú szakembere a témában azt mondja: valójában generációkba csomagolt önismeretet oktat, ami szerinte a XXI. század legfontosabb képessége. Most magáról is mesél – sokkal többet, mint szokott.
Egy Instagram-kihívással kezdődött, ma már saját könyvesboltja van. A Popfilter mai adásában Szabados Ági mesél a híradózás nehézségeiről, a könyvklubjáról, és arról is őszintén nyilatkozik, hogyan érintette, amikor az elmaradt esküvője a címlapokra került. Hallgassátok szeretettel, szűrjük együtt a zajt!
Egy merő véletlenségből született, döbbenetes eredményű médiakísérlet kapcsán, Dián Dóri a kommentelési kultúra jelenségeinek és a cikkfogyasztási szokásainknak próbált utánajárni. (A cikket érdemes elolvasás után kommentelni...)
Both Gabi dr. Kádár Annamária pszichológus, Steigervald Krisztián generációkutató, illetve az ismerősei segítségével annak járt utána, vajon mi a boldogság, dönthetünk-e felőle, és mi változik a boldogságra való képességünkben, mire felnövünk.
Bölcsődei beszoktatás és látogatás az intenzív osztályon. Érzelmileg mindkettő megterhelő a maga módján. „Mégis, valahogy nagyon szépnek és természetesnek látom, ahogy összekapcsolódik előttem a kezdet és a vég látványa ezekben a különös terekben" – írja a szerző.
„Pontosan emlékszem a mondatra, ami arról szólt, hogy a parentifikált gyerekek szorongást élnek át a rájuk rakott tehertől. Tudtam, hogy rólam szól, az apámmal való kapcsolatunkról, de úgy éreztem, hogy ez nem teher.” Olvasói írás feltétel nélküli szeretetről, határhúzásról, gyógyulásról.