–

„Az asszony kétségbeesetten kiabált; akkor vettem észre, hogy a kislányt eltalálták. Megsebesült, és botladozott a hóban, de az anyja – valami atavisztikus félelemtől hajtva – nem állt meg. Húzta magával a kislányt, nem nézett hátra, nem engedhetett meg magának egy pillanatnyi habozást sem. Láttam, ahogy eltűnnek az egyik épület mögött, hosszú, véres csíkot hagyva maguk után a hóban, ami úgy vágta szét a csendet, mint egy kiáltás” – meséli Sanel Agić, aki kamaszként élte át a bosnyák háborút Szarajevóban. Megrázó vallomása egy a beszámolók közül, amik Gavazzeni könyvében szerepelnek.

Itt mindjárt a cikk elején érdemes kiemelni, hogy a kötet alapvetően arra az anyagra épül, amit Gavazzeni leadott a milánói ügyészségen, és ami alapján elindult a nyomozás. Ennek az olvashatóság és a befogadhatóság szempontjából pro és kontra is vannak velejárói, erről még később lesz szó.

Az 1992 és 1995 között a szerb katonai és félkatonai szervezetek orvlövészei legalább 10 ezer civilt öltek meg Szarajevóban, ezek közül körülbelül 1000 gyereket.

Nemcsak a háborús turista íjászok, hanem a (fél)katonai orvlövészek is leginkább nőkre és gyerekekre lőttek, aztán azokra, akik a segítségükre siettek, hangsúlyozza Gavazzeni a kötetben. A sajtótájékoztatón azt is elmesélte, hogy az Emergency nevű olasz nonprofit segélyszervezet képviselője mondta neki, hogy bár sok háborús konfliktusban jelen voltak a ‘94-es alapításuk óta, ennyi orvlövész által meglőtt gyereket egyikben sem láttak, mint Boszniában.

Pénteken indulás, szombaton öldöklés, vasárnap vacsi a családdal

A hegyekkel körülvett Szarajevó ostromának leghírhedtebb helyszíne a Mesterlövészek sikátora, egy olyan útszakasz, amit a helyieknek érinteniük kellett, amikor a túlélésük érdekében élelemért, vízért stb. próbáltak elmenni. Például itt vadásztak rájuk az íjászok is. A szafarik szervezői viszont – Gavazzeni nyomozása alapján – az ügyfeleket eljuttatták Mostarba, Tuzlába és az etnikai mészárlásról ismert Srebrenicába is, hogy a magaslatokról lőhessenek emberekre. 

A jelenlegi ismereteink szerint az olaszok tehették ki az íjászok felét, így Gavazzeni elsősorban az olasz érintettségre fókuszált, nyomozásából pedig fokozatosan kirajzolódott egy Olaszország-Belgium-London tengely.

Az embervadász túrákat Gavazzeni szerint legalább két nemzetközi szervezet intézte:

1. Az egyik olasz területen térképezte fel az érdeklődőket és bonyolította a beszervezést, valamint az utaztatás első szakaszát.

2. A másik Szerbiában működött, ez átvette az Olaszországból érkező csoportokat, eljuttatta ezeket a helyszínre és vissza, valamint felügyelte az orvlövészetet.

Amint azt több forrás is megerősítette Gavazzeninek, az ötfős csoportokban a három ügyfélre két kísérő jutott. A menetrend a következő volt: