Így beszélj a babádhoz! (Akkor is, ha még nem tud válaszolni)
Babát vársz? Beszélgetsz a hasaddal? Újdonsült kismama vagy? Beszélsz a csecsemődhöz? Úgy érzed, mintha válaszolna? Neked teljesen igazad van! Ne hagyd, hogy hülyének nézzen a világ! (Na jó, a pocaklakó kifejezésre tényleg nincs mentség...) Egy nemrég napvilágot látott kutatás szerint azok a babák, akikhez a szüleik már a terhesség idején elkezdenek beszélni, és akikkel aztán később is sokat kommunikálnak, sokkal intelligensebbek, nyitottabbak és érdeklődőbbek lesznek, mint azok a kortársaik, akikhez a szülők csak keveset szólnak. Szóval, hajrá, beszélgessetek minél többet! Dr. Gyurkó Szilvia írása.
-
Az észak-kaliforniai köztelevízió internetes oldalán egy a napokban megjelent cikke idézi Dr. Dana Suskind gyermekorvost. A szakember szerint a korai fejlesztésnek ez a módja egy lehetőség arra, hogy még a születés előtt elkezdjük megalapozni a gyerekünk jövőjét.
Régóta tudjuk, hogy a gyermekek agyfejlődését a születés után nagyban befolyásolja az érintés, a szeretetteljes kapcsolat a szülőkkel, és mindaz a beszéd, ének, rigmus, altató amivel a szülők kommunikálnak a babával
– már jóval azelőtt, hogy a gyermek arra válaszolni tudna.
Egy amerikai kutatópáros, Hart és Risley a szülő-kisgyermek interakciókat vizsgálva arra jutott, hogy azok a családok, ahol a szülők lehetőségei megengedik, hogy több időt töltsenek a gyerekkel, és rendszeresen beszélnek is hozzá, a megszületést követő első három évben a gyerek 30 millióval több szót hall, mintha olyan családba született volna, ahol mindkét szülő távol van a gyerektől, sokat dolgozik, és kevesebb a közvetlen interakciójuk. Ez a hátrány a későbbiekben az iskolában is megmutatkozik.
A kutatók szerint az a gyerek, akihez többet beszéltek a szülők, hamarabb tanul meg beszélni, nagyobb lesz a szókincse, és jobban fejlődik az intelligenciája.
Persze nem csak a gyereknek mondott szavak száma fontos. A „francba, már megint milyen kupit csináltál!” mondat pontosan ugyanannyi szóból áll, mint a „drága, kérlek, pakoljuk el együtt a játékokat.”
Nyilvánvalóan a szavakkal megfogalmazott üzenet legalább annyira fontos a gyermek számára, mint maga a beszéd. Ha egy gyerek 30 milliószor hallja, hogy „fogd be a szád!” biztosan nem lesz magabiztos, nyitott és érdeklődő fiatal – amire egyébként hivatott lenne a vele folytatott kommunikáció intenzitása miatt.
Suskind doktor tehát kidolgozott egy négy lépésből álló technikát a kisbabákkal való kommunikációra :
1. Kapcsolódj!
Kövesd, amit a gyerek kér, időnként hagyd abba mit csinálsz, ülj le hozzá, és vegyél részt abban amit csinál. Építs legót, színezz könyvet, öltöztess babát!
2. Beszélj!
Mondd el, mit csinálsz éppen vele, vagy mivel foglalkozol éppen. (Például így: Most kicserélem a pelusodat. Most megyek, és elmosogatom az edényeket.)
3. Értsd meg!
Sok szülőnek nehézséget okoz, hogy egy olyan babához beszéljen, aki még nem tud válaszolni. Suskind szerint azonban a babák igenis kommunikálnak, csak nem szavakkal, hanem gesztusokkal, szemkontaktussal, gurgulázással.
4. Kapcsold ki!
Időről-időre legyünk kütyümentesek. Kapcsoljuk ki a tévét, tegyük félre a mobilt, álljunk fel a számítógép elől, nézzünk a gyerek szemébe, és beszélgessünk vele, olvassunk neki mesét, játsszuk egy kicsit együtt. Természetesen nem elvárható a mai technika-vezérelt világban, hogy soha ne használjunk technikai eszközöket amikor a gyerekkel vagyunk. Mi több, a nagymamával skype-olni, vagy együtt megnézni egy jó kis rajzfilmet, remek program lehet. Azonban törekedjünk az egyensúly fenntartására. S nem utolsó sorban: beszéljünk a babánkhoz!
Dr. Gyurkó Szilvia
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Niels Hariot