Az egészség meg a térerő

Sokat beszélünk arról, milyen veszélyt jelenthet a digitális kor a gyerekeinkre. Tudjuk, hogy a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy megvédjék őket a média káros hatásaitól, és hogy biztonságban lehessenek az online térben is. De a szülőkkel kevesebbet foglalkozunk. Pedig ha valahol, akkor ezen a téren elkél egy picivel több információ nekik is. Pár hete a Facebook került elő. Most beszéljünk a mobiltelefonokról.

Csak egészség legyen meg térerő – énekelte (huh, 13 éve!) Hajós András, és ha akkor ez igaz volt, azóta csak még igazabb lett.

A mobiltelefon a mai kor rózsafüzére. Profán hasonlat, de ha belegondolunk, valahol mégis igaz.

A mobil mindig velünk van, segít nekünk, ott lapul a zsebünkben, megoldást ad, fényt az éjszakában, vele alszunk el este és reggel rá ébredünk.

Mókás és hasznos kis szerkezet, ami a mindennapjaink része. Olyannyira, hogy nem ritkán akkor is nálunk van és foglalkozunk vele, ha a vacsoraasztalnál ülünk, vagy éppen beszélgetünk.

A gyerek mellett sokszor pont azért vesszük elő a telefont, mert nem akarunk (tudunk) leülni a számítógép elé. A munkát viszont el kell végezni. Amit tudunk, telefonon megcsinálunk, gyorsan megnézzük hogy milyen levelek jöttek, ki mit posztolt, vagy hogy mi történt a nagyvilágban. Azt hisszük ezzel teszünk jót, hiszen tulajdonképpen hiába csinálunk valami mást, addig is a gyerekkel vagyunk. (Na jó, lehet, hogy az is előfordul néha, hogy játszunk picit.)

Egy szülő, egy gyerek, egy telefon

Egy most közzétett amerikai tanulmány, ami a szülők, a gyerekek és az okostelefonok közötti dinamikákat kutatta, néhány nagyon fontos és tanulságos megállapításra jutott.

Egy bostoni kutatócsoport rejtett kamerával figyelte, hogy viselkednek gyerekes szülők egy gyorsétteremben. Arra voltak kíváncsiak, milyen gyakran használják a szülők az okostelefonjukat, és ez hogyan hat a szülő-gyerek kapcsolatra.

Megfigyelték, hogyan reagáltak a gyerekek, amíg arra vártak, hogy a szülő a mobiltelefonról rájuk emelje a tekintetét. Vagy hogyan próbálták a gyerekek felhívni magukra a figyelmet. Kiderült, hogy a gyerekek egyre erőteljesebb és követelőzőbb figyelemfelhívási kísérlete a szülő egyre ingerültebb válaszreakcióját váltotta ki. A szülők egyre feszültebbek lettek és a közös étkezés hangulata, a szülő-gyerek beszélgetésének hangneme egyértelműen összefüggött a szülő mobilhasználatának idejével és elmélyültségével.

A kutatók megállapítása szerint

ha a mobiltelefon is elöl volt az étkezés során, és azt a szülők rendszeresen használták, akkor a szülők és a gyerekek közötti interakció rossz irányt vett.

Vagy nem is kommunikáltak, vagy ha igen, akkor negatívan, durván.

Verseny a figyelmért

Nem túl meglepő módon, ha a szülő a mobiljára figyel és nem a gyerekre, az azt az érzést kelti a gyerekben, hogy versengenie kell a telefonnal a szülő figyelméért. A mindenhol jelen lévő mobiltelefonok alapvetően befolyásolják a szülők és a gyerekek együtt töltött idejének minőségét. A legnagyobb kockázata annak van, hogy a szülő figyelme elvész (nem a gyerekre irányul). Ezt követi az a veszély, hogy a gyerek igényeire, szükségleteire a telefonnal foglalkozó szülő türelmetlenebbül reagál.

A szülő-gyerek kapcsolatot hátrányosan befolyásolja ha emilekre reagálunk, a Facebookot nézegetjük amíg a gyerekünk arra vár, hogy rá figyeljünk. Elég nyilvánvalóan

nem tesz jót a kapcsolatnak, ha a gyerek azt érzi, hogy nem olyan fontos, mint a telefon.

Érdemes tehát átgondolni hogyan hatnak ránk és a szülői képességeinkre a mobiltelefonok és a digitális kor egyéb eszközei? És mennyire változtatnak meg minket szülőként?

Legyenek szabályok

A Gyermekorvosok Amerikai Szövetsége ezt felismerve, néhány hete tette közzé a hírt, hogy egy olyan ajánláson dolgozik, amely arról fog szólni, hogyan használják a szülők a gyerekek jelenlétében a mobiltelefont. Annyit máris elárultak a készülő anyagból, hogy azt fogják javasolni, hogy étkezéskor, fektetési időben és amikor a gyerekkel beszélgetünk, egyáltalán ne vegyük elő a telefont. Szintén ajánlani fogják, hogy

a szülők hozzanak létre úgynevezett kütyümentes övezeteket a lakásban (például a hálószobát), és határozzanak meg ilyen időszakokat is (például a vacsoraidőt).

Abban mindenki egyetért, hogy az átgondolt és tudatos mobiltelefon használat nem csak a szülő-gyerek kapcsolatnak tesz jót, hanem példát mutat a gyereknek is arra, hogyan tudja majd később maga is jól használni a mobiltelefonját és más eszközeit. Így elkerülhetjük, hogy idővel majd mi versengjünk a kamasz gyerekünk figyelméért egy alkalmazással vagy a telefonnal.

Fontos, hogy elég érzékenyek legyünk, amikor a gyerekünkkel beszélgetünk. Ehhez viszont időnként rá kell nézni a másikra, hogy lássuk az arcán a jeleket: a türelmetlen közlését, a vágyét, hogy figyeljünk rá. Vagy egyszerűen csak azért, hogy ne maradjunk le az olyan fontos pillanatokról, amik így kezdődnek: „Anya, nézd!”

dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/sirtravelalot