Kütyük vs. szülők: verseny a gyerekért
Kérj meg egy tinédzsert, hogy egy hétre kapcsolja ki a telefonját és a többi kütyüjét. Mi a reakció? Felaszaladó szemöldök, szemforgatás, pofavágás, fejrázás, és két szó: „mi vaaan?" Na jó, esetleg még egy: „Miért?” Az a helyzet, hogy egy friss felmérés szerint brutálisan sok időt töltenek a gyerekek mindenféle képernyőket bámulva. Ezzel párhuzamosan viszont egy kutatásból kiderült: ha sikerül elérni náluk, hogy kikapcsolják a kütyüket egy időre, akkor egészen gyorsan „helyrejönnek." Dr. Gyurkó Szilvia írása, amelyben ajánlásokat is találsz: mit csinálj, ha azt szeretnéd, hogy mindenki jól járjon.
A kütyük „családtagok"
A mobil, a számítógép, a tablet, a konzol a mindennapjaik része. Ez van, ne tegyünk úgy, mintha nem ebben az évszázadban élnénk. Ráadásul a gyerekünknek mi magunk vettük (vagy vesszük majd) a telefont, legkésőbb akkor, amikor elkezd/ett egyedül iskolába járni. Ekkor még nem tudtuk, hogy amikor mi kommunikálnánk vele: a mobilja le lesz halkítva, ki lesz kapcsolva, elhagyja, otthon hagyja, nem tudja, hol van, éppen nem bírja felvenni, kölcsönadta, nem is akart beszélni velünk, vagy elfelejtette hogy azt ígérte, hogy majd ír/hív/üzenetet küld... Tehát csak egyetlen funkcióját nem fogja betölteni: továbbra sem tudjuk, hogy biztonsággal beért-e az iskolába.
A tanulságot persze minden szülő levonja („nem biztos, hogy jó döntés volt"), de már nem lehet meghátrálni, a telefon és a többi kütyü helyet követel magának az életünkben, mi több, ez a hely egyre nagyobb.
„Akivel” több időt tölt a gyerek, mint velünk
A childwise nevű angol szervezet most közzétett jelentése szerint az öt és tizenhat év közötti gyerekek átlagosan hat és fél órát (!) töltenek naponta a képernyők előtt, ami több mint kétszerese a húsz évvel ezelőtti időmennyiségnek (amikor még képernyő alatt döntően a tévét értettük, és szó szem volt okostelefonokról). A kutatás szerint a lányok hajlamosak szinte együtt aludni a telefonjukkal, és előszeretettel használják a közösségi oldalakat. Ezzel szemben a fiúk inkább az online játékokat részesítik előnyben.
A közösségi oldalak és az internet olyan észrevétlenül váltak természetes részévé a gyerekeink életének, hogy el sem gondolkodnak azon, ez vajon rendben van-e így.
A kommunikáció és a konfliktusok egy jelentős része ma már az online térben zajlik. Úgy, hogy a gyerekek nem látják a másik reakcióit, nem mérik fel a hatását annak, amit tesznek, írnak, mondanak.
Az internetes zaklatás elleni harcban nem véletlenül alkalmazzák azt az egyszerű kampányt, amelyben hangosan felolvastatják a gyerekekkel azokat a bántó, megalázó, lealacsonyító mondatokat, melyeket névtelenül vagy a másikat nem látva írnak le az interneten. Úgy, hogy bele sem gondolnak igazán a következményekbe.
A tanárok egy része szintén érzi a képernyőfüggőség és a megnövekedett internethasználat következményeit: a gyerekek elszigeteltté válhatnak, saját világot alakítanak ki a neten, nehezen koncentrálnak az órákon, nem kommunikálnak olyan hatékonyan a „valóságban", és ha zaklatják őket, veszítenek az önbecsülésükből, valamint egészen egyszerű dolgokat is elfelejtenek. Például azt, hogy a másik szemébe nézzenek, amikor beszélgetnek.
Egy hét kütyük nélkül
A már idézett angol szervezet a tapasztalatok hatására kutatásba fogott: tizenöt éves gyerekeket kértek meg, arra, hogy egy hétre kapcsolódjanak le mindenféle technikai eszközről. Előtte sokat beszélgettek velük arról, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek mindennek, hogy az „elvonási tünetek” ne érjék felkészületlenül őket. Az eredmények az érintetteket is meglepték.
Az egyhetes kütyük nélküli élet után, a gyerekek nagyon sok pozitív visszajelzést adtak arról, hogy mivel töltötték az idejüket, és ez mennyire megváltoztatta a az életüket. Volt, aki több időt töltött a családjával, sokan korábban mentek aludni, és így kipihentebben ébredtek, mások elkezdtek könyveket olvasni. Arról is beszámoltak, hogy
szabadabbnak érezték magukat a telefonjuk és internet nélkül.
A kutatás egyértelműen rávilágított, hogy fontos olyan alternatívákat kínálni a gyerekeknek, amelyekhez nem szükséges semmilyen technikai eszköz. Így elkerülhető az is, hogy büntetésként vagy elvonásként éljék meg a technikanélküliséget: hiszen nem eltiltásról vagy korlátozásról van szó, hanem új tevékenységek megjelenéséről (sport, közös programok, kirándulás, olvasás, vagy csak amikor simán együtt „lóg" a család).
Korlátozott képernyőidő, tévémentes nap
A Gyermekorvosok Amerikai Akadémiájának ajánlása a gyerek első két évében teljes képernyőtilalmat javasol, és később sem ajánlja hogy naponta két óránál többet töltsön egy gyerek monitor előtt. Ezen kívül felhívja a szülők figyelmét arra is, hogy ne legyen képernyő a gyerek hálószobájában, ne használjon a család semmilyen technikai eszközt az esti lefekvéskor vagy az étkezések során (például ne a tévé előtt együnk). Ezzel párhuzamosan az angol Nemzeti Egészségügyi Intézet vonatkozó ajánlása:
hetente legalább egy tévémentes napot és a képernyőhasználat napi két órára való korlátozását tartaná jónak minden családban.
Megfontolandó ajánlások. És, hogy őszinték legyünk nemcsak a gyerekeinknek van rá szükségük, hanem nekünk is. Mert tegye a szívére a kezét, aki naponta csak két órát ül képernyő előtt, vagy aki utazás, közlekedés közben nem nézegeti a mobilját, otthon nem kapcsolja be a tévét, és nem alszik együtt a telefonjával. (Na jó, a telefonja közelében.)
dr. Gyurkó Szilvia
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Oleksandr Lysenko