Mostantól a magad örömére lehetsz nő – Legyen Miranda July menopauza-regénye kötelező olvasmány!

–

A 321-es méh

Miranda July névtelen főhősnője, a 45 művész, anya és feleség New Yorkba tart. Egy hetet tervez eltölteni a városban, végre családi kötöttségektől mentesen. Barátokkal akar találkozni, múzeumokat, éttermeket szeretne meglátogatni. Hogy még izgalmasabb legyen a férjétől és fiától elszakadó kiruccanása, eldönti: inkább autóval megy, háromhetes roadtrippé duzzasztva a programot. Hosszan készül rá, térképeket nyomtat, ételt, italt készít be, lejátszási listákat állít össze, alaposan utánanéz mindennek… hogy aztán fél órával indulás után kikössön egy nem különösebben izgalmas kisváros cseppet sem szép moteljében. A 321-es szobára aztán rákölti az összes pénzét, amit eredetileg a New York-i kirándulásra szánt, luxusmódon felújíttatja, hogy itt töltse el az idejét, a legnagyobb titokban, miközben egyre őrjítőbb vágy gyötri a benzinkúton dolgozó Davey iránt.

Az útitervének hirtelen megtorpanásával, a magának adott átmeneti szünettel, amivel kicsekkol addigi életéből, lehetőséget kap arra, hogy az életútja felén, a menopauza kapujában számot vessen magával.

Hosszú folyamat előtt áll: tisztáznia kell, mit is akar még a házasságától, újra kell gyúrnia a vágyhoz való viszonyát, meg kell értenie 45 éves önmagát is. 

A szoba így szimbolikus anyaméhe lesz, ahol megszülheti saját magát. Az átalakulás mindig fájdalmas, ez esetben pedig végképp elkerülhetetlen, nincs idő, lehetőség toporgásra vagy hezitálásra. A természet nem viccel, kíméletlenül belelök mindannyiunkat a menopauzába, elzabrálja a menstruációt, megereszti a mellünket, szőröket növeszt oda, ahol azoknak – legalábbis a mai szépségideál szerint – semmi keresnivalójuk nincsen, letizedeli az ösztrogén-szintünket, eltapossa a libidót, álmatlan éjszakákkal vagy hajnali kettes plafonbámulásokkal bombáz… a változások listája egyéntől függő, de mindenképp hosszú és kíméletlen.

Inkább a halál

July főhőse kénytelen rádöbbenni: férfifronton valószínűleg soha többet nem fogja megkapni azt, amit ő akar. Persze vágyakozhat fiatal, izmos testű pasik után, de azok szexuális fantáziájában már nem ő szerepel. A klimaxot lejtmenetként felfogó, majd azt kerek perec elutasító felfogás nem idegen a családjában. A nagyanyja öngyilkos lett – kiugrott az ablakon. Majd évekkel később hasonlóképp követte őt a lánya is. „Ebben a matriarchális sorban én lennék a következő” – jut eszébe, ám ő nem a gravitációt választja megoldásnak, hanem inkább lemegy a gödör legaljára, és ott bátran szétnéz.

Nem érzi jól magát a bőrében, holott láthatólag minden klappol az életében. A férjével tudnak egymással kommunikálni, egymást támogató felek szülőként, működik köztük a szex, önreflektívek, mindkettőjüknek megvan az az elfoglaltsága, ami szellemileg is kielégítő, nem szenvednek anyagi nehézségektől, nagy baráti társaságuk van…

July főhősnője mégis úgy érzi magát, mint egy partra vetett hal. Mint aki nem a saját életét éli – évek óta.

Nyílt forráskódú szoftverek

Van az embernek még mire várnia ötven felett „pinaügyben”, amikor már nyilvánvalóan „ellőtte a reprodukciós fanfárjait”?

Megoldás lehet az ámis tinédzserekhez hasonlóan egy év rumspringára mennie perimenopauza alatt a nőknek, hogy még egyszer, utoljára azt csinálhassanak, amit csak akarnak, mielőtt utoléri őket a vonzó női létük vége?

Hogy lehet újra megtalálni magadat a szottyadó-fonnyadó testedben, amire az élet mintha naponta rakna rá egyre előnytelenebb szűrőket?

A 45 éves nőnek rengeteg kérdése van, de szerencsére fantasztikus hálózata is hasonszőrű asszonyokból, úgyhogy összetrombitálja őket a szobájában, hogy mindegyiket külön-külön kifaggassa a megoldásaikról. (Az ötletet egy barátjától, illetve a nyílt forráskódú szoftverek működéséből nyeri, melyek olyan programok, amiknek a forráskódja szabadon megismerhető, használható, másolható, terjeszthető és módosítható.)

Ez a tudásmegosztás a kollektív problémára az egyik legerősebb eleme az amúgy is igen izmos kötetnek. A végére megoldás is születik, az ember válaszokat kap, és megnyugvást:

igaz ugyan, hogy minden véget ér egyszer, de minden vég kezdete is valami újnak.

Az élet írta

Bár mindig kérdés, számít-e egyáltalán a párhuzam a szerző saját élete és a műve között, a ’74-es születésű amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színésznő és író Miranda July regényében nem nehéz őt magát megpillantani. Ahogy a főhőse, úgy fiatalkorában ő is sztriptíztáncosként kereste két éven át a kenyerét. A főhős férje zenei producer, míg Mirandáé film- és videokliprendező. Ahogy a valóságban, úgy a könyvben is nem bináris gyereket nevelnek, illetve Miranda 2022-ben jelentette be az Instagramon (a felületen, ahol a főhőse is szívesen kommunikál): a férjétől, Mike Millstől különválnak, de továbbra is szeretetben, egymás közelségében nevelik megosztva a közös csemetét. Miranda is kibérelt egy helyet, ahová elvonulhatott szerdánként alkotni, és számára is ez lett az a talpalatnyi föld, ahol végül a lábát megvetve új életet teremtett magának. Nem csak praktikus okokból volt szüksége erre a stúdióra – mesélte a Yale Review-nak adott interjúban. Ebben a térben végre szabad lehetett. Itt nem anya vagy feleség volt, hanem egyszerűen csak egy ember.

És maga a könyv is sok-sok nő bevonásával született: tengernyi hasznos beszélgetésből, amit olyanokkal folytatott, akik megosztották vele a gondolataikat, az érzéseiket és a tapasztalataikat. „A könyv írásának folyamatában egészen a végéig minden fejezetet egy-egy nőről neveztem el, ami az adott nővel folytatott beszélgetést tartalmazta. Az egyik fejezet címe ‘Marion’ volt, így hívták a narrátort” – nyilatkozta egy interjúban. 

Ez a kollektív tudás pedig rendkívül hasznos. Ahogy a Négykézláb is egy régóta meglévő hiányt pótol azzal, hogy a menopauzát helyezi középpontba. Azt a témát, ami bár minden nőt érint, mégsem beszélünk róla. Vagy nem eleget. 

„Amikor megjön az első menstruációnk, azt mondják: ezzel most nőkké válunk. De mi lesz belőlünk, amikor elérjük a menopauzát?”

– teszi fel a kérdést a Guardiannak adott interjúban July. Majd meg is válaszolja: az első menstruációnkkal, a férfiak számára válunk nővé, mert onnantól tudunk számukra gyereket szülni. 

A menopauza beköszöntével viszont végre magunk számára leszünk nők.

Fiala Borcsa