„A 80+os Jane-ben is ott volt a fiatal lány, aki napokat töltött az esőerdőben”

–

Elöljáróban

Amikor 2015-ben Jane Goodall A remény magvai című könyve megjelent Magyaroszágon, D. Tóth Kriszta beszélgetett a világhírű angol etológussal, csimpánzkutatóval és környezetvédővel a budapesti előadása után. Még aznap írt Kriszta egy cikket arról, hogy mi volt az a 13 legfontosabb gondolat, amit magával vitt erről az estéről. Én most csak a 7. és a 8. pontot idézem tőle: 

7.

„Ne ijedj meg attól, ha a nagyok és befolyásosak fenyegetnek, és azt hangoztatják, hogy úgysem sikerülhet, amit te szeretnél. Ha félsz és megtorpansz, nekik lesz igazuk. Menj, csináld, higgy benne!”

8. „Nincs olyan, hogy túl kicsi. A legeslegkisebb lépés is számít, ha a környezeted megóvásáról van szó.”

Kriszta pár nap múlva egy kézzel írt levelet kapott a tudóstól, amit így kommentált: „Levelet hozott a postás. Dr. Jane Goodalltól, személyesen. Ne haragudjatok rám, de én most annyira de annyira büszke vagyok, hogy azt elmondani sem tudom nektek... inkább lefordítom.”

A levél magyar szövege, Kriszta fordításban:

„Kedves Krisztina -

Azért írok, hogy megköszönjem a fantasztikus munkát, amit a beszédem moderálásakor végeztél. Igazán nagyszerűen felkészült voltál, és ez különlegessé tette az eseményt. Az emberek később mondták is, hogy mennyire imádták a beszélgetésünket.

Én most folytatom az őrült utazásaimat, következik Abu Dabi, Tanzánia, Uganda, Kenya!

A későbbi viszontlátásra,

Jane”

Kriszta pedig most annyit tett ehhez hozzá: 

„Egyike azoknak, akikről azt hitte az ember: sosem halhat meg. És valahol… tényleg így van. Nyugodjon békében, Jane Goodall!”

Önkéntes elnök

Mészáros Enikő, aki közel nyolc éven át volt a Jane Goodall Intézet magyarországi képviselője, önkéntese, majd vezetője, a lelkemre kötötte, hogy mindenképp azt szeretné, ha ez a cikk nem róla szólna, hanem Jane-ről és az önkéntesekről: „Mert hatalmas tisztelettel adózom minden volt, jelenlegi és jövőbeli önkéntes munkája iránt, hiszen ők azok, akik továbbviszik Jane örökségét” – mondta.

Enikő már kilenc éve nem aktív tagja az Intézetnek, most az anyaságra koncentrál, de tervezi a visszatérést, addig azonban úgy gondolja, fontos kiemelni, hogy kik azok, akik Enikővel egy időben Jane örökségének megőrzésén dolgoztak, álljon hát itt a névsor:

Heim Anita, dr. Csatádi Katalin és Nagy Szilvia alapítók. 

Heim Ildikó önkéntes. Kádár András, aki 17 éve dolgozik az egyesületnél, jelenleg ő vezeti az Intézetet, fantasztikus sikerrel, a legrégebb óta folyamatosan az Intézetnél dolgozó tag. Gáspár Zizi önkéntes, Teknyős Zsuzsi, 17 éve önkéntes, szintén a kezdetektől jelen van, Galambos Hanna önkéntes, Simon Szilvia önkéntes és Bitter Zsuzsanna önkéntes.

Mészáros Enikő így mesélt a kezdetekről:

„Gyerekkorom óta célom volt biológiával és természetvédelemmel foglalkozni, és én is olvastam Az ember árnyékában című könyvet. Egy zöld rendezvényen segítettem a Szegedi Ifjúsági Napokon, és akkor döntöttem el, hogy szeretnék visszakanyarodni a gyerekkori álmomhoz, mert építészetet tanultam eredetileg.

Teljesen véletlenül megláttam, hogy a Magyarországi Jane Goodall Intézet munkatársat keres egy kongói magyar programhoz. Akkor indult az Intézetnek a mobiltelefon-újrahasznosító programja, és nyert az Egyesület az akkori Nemzeti Civil Alaptól (NCA), ami már nem létezik.

Dr.  Csatádi Katalin, Heim Anita és Nagy Szilvia alapították az Egyesületet Magyarországon, ők nyerték ezt a pályázatot, és ehhez keresetek egy koordinátort. Jelentkeztem, és engem választottak. Ez egy szerencsés és véletlen folyamat volt. Úgy éreztem, hogy megfogtam az Isten lábát.”

A majdnem nyolcéves periódusból, néhány hónapot leszámítva, ő is önkéntesként dolgozott ott. Nagyon hirtelen belecsöppent a sűrűjébe. 2009-ben indult „a Gorilla évével” ez a kétéves nagyon átfogó program, és 2010-ben is végigvitték, a Dobj egy nagyot! kampányt. „Én voltam a felelőse, nagyon sok adminisztratív munkával járt, így az egész Intézet működésébe bevonódtam. Nagyon sok időt és energiát belefektettünk a szűk vezetőséggel együtt. Fanatikusan dolgoztunk együtt ezeken a projekteken.”

És akkor most Mészáros Enikő a saját szavaival mesél nektek Jane Goodallról:

Az első találkozás

Emlékszem, az első találkozáskor a saját megilletődöttségem miatt alig tudtam megszólalni, pedig nagyon közvetlen és kedves volt, de én olyan magas piedesztálra állítottam…

Nekem ő tényleg „rocksztár” volt, hogy csak néztem és hallgattam, és nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Szerencsére még jó sokszor találkoztunk, ha tehette, az európai Intézetek éves találkozójára is elment. Ezt a nagy szövetet, a világon az összes, Jane Goodall Inézeteknek dolgozó embert hívta JGI Familynek.

A látogatásai mindig iszonyú tempóban zajlottak, ő is és mi is tudtuk, hogy a legtöbbet kell kihoznunk abból a néhány napból, amikor itt van. Ezek a napok teremtik meg egy-egy országban az ismertségét, és a magyar Intézet kapcsolati és anyagi tőkéjét is.

Mindig kértük, hogy lassítsunk kicsit, nem kell egy napba 15 találkozót és helyszínt bepréselni, pihenjen is közben, és ha kérdeztük, hogy hova vigyük, mit látna szívesen, kivel találkozna, akkor mindig csak azt mondta, hogy az erdőbe szeretne menni.

Jane nem szerette a csilivili szállodákat

Az Intézet indulásakor általában Csatádi Katiéknál, a kispesti családi házban szállt meg, ahol ott voltak a kutyák, cicák, és a családi közeg. Egyik évben gondoltuk, hogy azért mégiscsak nagyobb privát szférát biztosítanánk neki, és foglalunk szobát egy, Katiékhoz közeli szállodában. Aznap este fogadtuk Jane-t a repülőtéren, majd elvittük a szállodába, ahol kiderült, hogy csőtörés miatt sajnos kiürítették az egész szállodát, és nem tudják fogadni. Tipródtunk este 10-kor, hogy hova menjünk, Katiék két utcára vannak, nem probléma-e, ha aznap ott alszik, és majd másnap keresünk szállodát?

Mondanom sem kell, hogy végül akkor is a teljes 3-4 napot náluk töltötte, egyáltalán nem vágyott szállodába, sokkal jobban szerette a családi közeget.”

Mindenütt természetesen viselkedett

Egyszer szállásoltuk el egy Bazilika közeli butikhotelben, amit szponzoráció keretében ajánlottak fel. Nagyon megkapó volt, hogy láttam Jane-t, mennyire természetesen viselkedik egy családi közegben, de azt is, mennyire elegánsan és szerényen simul bele az extravagáns szálloda abszolút tiszteletteli, de mégiscsak nagyobb felhajtással járó fogadtatásába.

80+-osan is felmászott a galériára

A következő látogatásakor kerestem neki egy magánszállást, és egy gyönyörű, kertkapcsolatos, távol-keleti stílusban berendezett budai lakást vettünk ki neki, amit imádott, és még sokáig emlegette.

A nappaliban volt egy fa galéria, egy alvókuckó, és azonnal azt foglalta el. Nem kért külön szobát, a már akkor is 80+os Jane a fenti alvógalérián vigyorgott, és tényleg ott volt benne a huszonéves fiatal lány, aki napokat töltött az esőerdőben mindenféle komfort nélkül, de mégis akkor volt a legboldogabb.

Tábortűz és madárles

2016-ban volt vele a legkedvesebb és legkülönlegesebb élményem, Máté Bence természetfotós meghívta magához Jane-t a Pusztaszer melletti fotóstanyára. Ott töltöttük az éjszakát, Jane whiskyt ivott a tábortűznél (nagyon szerette a whiskyt, alkalomadtán esténként megivott 1-2 pohárral), és mi csak hallgattuk, ahogy ez a két fanatikus rokonlélek a madarakról beszélget. Hajnali 4-kor pedig Bence kivitte Jane-t a fotóslesekre.

Fantasztikus élmény volt Jane-nek, igazi feltöltődés, és végre mutathattunk neki valamit Magyarország élővilágából is, nem csak a városi nyüzsgésből.

Ezeket persze ugyanolyan fontosnak tartotta, de az a kevesebb mint 24 óra, amit Pusztaszeren töltött, az volt az igazi közege.

Biztos vagyok benne, hogy szíve szerint Gombe-ben töltötte volna az életét az erdőjében a csimpánzaival, de azt is tudta, hogy ha nem indul el 40 éves turnéjára a világ körül, akkor ez az erdő, és még sok másik, és ezek a csimpánzok megsemmisülnek.

És nyilván közhely, de az öröksége az a JGI Family is, az a rengeteg ember, itthon is, és mindenfelé a világban, akiket az ő személye és munkássága hozott össze, tényleg olyanok voltunk, mint egy rajongótábor valami rocksztár körül. Sokszor a legkülönfélébb emberek kerültek így össze, akik lehet, hogy amúgy a világon semmiben nem értettek volna egyet, és soha nem találkoztak volna, de a Jane iránti tisztelet mégis közös volt mindenkiben.

Örökség

Az ő örökségében talán a legfontosabb, és amit Kongóban én is megtapasztaltam, hogy az ő szemlélete azért volt nagyon forradalmi, mert felismerte: nem létezik olyan, hogy önálló természetvédelem. Most már abszolút elterjedt a természet- és környezetvédelemben, de ez a gondolat tőle származik. Nem lehet egy csimpánzt vagy egyetlen erdőt külön megvédeni.

A Föld, az ott élő emberek, az ő életkörülményeik, az ott élő állatok és növények, az ökoszisztéma, ezek mind egységet képeznek. Holisztikusan kell nézni az egész rendszert, aminek ha bármelyik eleme sérül, akkor nem tudod kivenni a másik elemét. Mindent együtt kell kezelni. És ha az emberek életkörülményei jobbak lesznek Kongóban, akkor majd nem fognak rászorulni, hogy bozóthússal kereskedjenek, és akkor az orvvadászat is kevesebb lesz. Ezek a folyamatok összefüggnek, és egy tőről fakadnak.

Zárógondolatok Mészáros Enikőtől

Hihetetlen, milyen sokan emlékeznek meg Jane-ről, látszik, hogy elképesztő nagy hatása volt. Nem volt elszigetelt tudóstípus. Sok nagy tudású ember van még persze, de Jane ezt nagyon érthetően, és érzelmileg megérintően tudta integrálni mindenki felé. A magyar Intézetben is rengeteg fantasztikus ember dolgozik önkéntesként. Olyanok, akik lehet, hogy amúgy nem találkoznának egymással, de van egy nagyon közös és nagyon szoros szellemi szál, amin keresztül bárkivel össze tudunk kapcsolódni. Nemcsak biológusok és természettudósok vannak köztünk: bárki, bárhonnan, bármikor csatlakozhat hozzánk.

Aki ezt az üzenetet egyszer magába szívta, annak a lényegévé válik, mindegy, hogy a másik kicsoda és honnan jött, ha ő is ugyanezt érzi, akkor már van egy nagyon fontos közös alap, amin lehet együtt dolgozni.

Ráadás:

A Rügyek és Gyökerek Egyesület honlapját is figyelmetekbe ajánljuk (Roots and Shoots) 

Valamint a Jane Goodall Intézet frissen érkezett sajtóközleményének egy részletét is megosztjuk veletek:

„A Jane Goodall Intézet hihetetlenül hálás minden támogatójának, partnerének és barátjának, különösen ebben a nehéz időszakban. Ha szeretne személyesen megemlékezni Dr. Goodallról, és örökségét továbbvinni a jövő generációi számára,

Both Gabi