Menj, csináld, higgy benne! – 13+1 dolog, amit Jane Goodalltól tanultam
Két órája értem haza, és még pörgök. Jane Goodall megölelt. Vajon meddig fogok még pörögni egyetlen öleléstől? Az előzmény: gyerekkorom óta két természettudósért rajongok töretlenül, az egyik ő (a másik David Attenborough). Kedd este pedig engem ért a megtiszteltetés, hogy a világhírű angol etológus, csimpánzkutató és környezetvédő budapesti előadását, és az azt követő beszélgetést moderáljam. Az apropó: megjelent Jane új könyvének (A remény magvai) magyar nyelvű kiadása. A beszélgetés előtt szanaszét olvastam magam, megnéztem a legjobb dokumentumfilmeket az életéről, és „aligvártam" a személyes találkozást ezzel a törékeny, de határozott tudóssal. Mondanom sem kell, hogy minden várakozásomat felülmúlta. A következőkben azokat a gondolatokat szedtem össze, amelyek számomra a legemlékezetesebbek voltak. A teljesség igénye nélkül és abszolút szubjektíven. D. Tóth Kriszta írása.
Tehát ezeket a dolgokat tanultam Jane Goodalltól:
1. Teljesen rendben van, ha valaki 81 éves korában 650 ember előtt egy színpadon csimpánzhangot utánoz.
2. Az viszont már nincs teljesen rendben, hogy valaki 81 évesen évente 300 napot utazással, előadásokkal, beszédekkel, aktivistáskodással tölt. Még a világhírű etológus szervezete is emberből van és jelez, hogy lassan vissza kellene venni a tempóból (ezt a szervezethez kapcsolódó fej mondta nekem, nem én találtam ki).
3. Tarzan nem a megfelelő Jane-t vette feleségül. Pedig a másik (Goodall) is szerelmes volt belé. Micsoda tökfilkó!
4. Ha azt mondják, hogy túl nagyot álmodsz, és álmodj kisebbet, olyat, amit akár egy „nő is elérhet", akkor sokszorozd meg az erődet, és csakazértis járd az utadat! És, ha lehet, akkor álmodj még nagyobbat!
5. A csimpánzok jobb emberek, mint mi vagyunk.
6. Mi, magyarok az egész világnak példát mutatunk azzal, ahogy kiállunk a genetikailag módosított élelmiszerek ellen. Nem szabad engednünk a nyomásnak, ha kell, menjünk az utcára, tüntessünk, hangoskodjunk. Ne hagyjuk magunkat!
7. Ne ijedj meg attól, ha a nagyok és befolyásosak fenyegetnek, és azt hangoztatják, hogy úgysem sikerülhet, amit te szeretnél. Ha félsz és megtorpansz, nekik lesz igazuk. Menj, csináld, higgy benne!
8. Nincs olyan, hogy túl kicsi. A legeslegkisebb lépés is számít, ha a környezeted megóvásáról van szó.
9. A gaz igazából egy szép növény, amely rosszkor nőtt rossz helyen. Gondolj erre, mielőtt a gyomirtóért nyúlsz.
10. A biogazdálkodás nem csupán egy trend, holmi „úri hóbort", amit követni lehet, hanem az egyetlen valós megoldás a fenntartható mezőgazdaságra.
11. Költs egy kicsit több pénzt ételre, vegyél kevesebbet, de jobb minőségűt, amiből csak lehet biót. Meglátod, kevesebbet pazarolsz belőle, jobban fogod értékelni az élelmiszert.
12. A folyamatosan népesedő emberiség „megetetéséhez" nem a nagyüzemeknek, hanem a kisebb gazdaságoknak kell több ételt előállítaniuk. Őket kell támogatni.
13. Nem kölcsönvettük a Földet a gyerekeinktől, hanem elloptuk. Sőt, folyamatosan lopjuk.
+1. Ne becsüld alá a gyerekeket! Igazából az ő kezükben van minden. A mi generációnk leszerepelt.
A beszélgetés elején levetítettük ezt a videót, Wounda, a meggyógyított kongói csimpánzlány szabadon engedéséről. Én még csak egy tucatszor láttam, és mindannyiszor megkönnyeztem. Jane több századszorra. Amikor felkapcsolták a lámpákat a teremben, láttam, hogy egészen furcsán csillog a szeme... azt mondta, a videó élete egyik legszebb pillanatát örökítette meg.
D. Tóth Kriszta
A fotókért nagy köszönet Rieger Johannának!
