Egy kis csapat védőnő, akik magyar családok százainak adtak új esélyt

–

Alapítvány születik

Éva és társai védőnőként évek óta segítik a kecskeméti családokat. Ám 11 éve volt egy olyan esetük, amihez a hivatalos munkájuk már nem bizonyult elégnek. „Élt egy rákbeteg kisfiú a körzetünkben, akinek a családjával együtt albérlettalálásban, illetve a gyógykezelésében kellett volna segíteni. A kollégáimmal elkezdtünk pénzt gyűjteni számukra a terápiára, illetve a kapcsolati tőkénket latba vetve próbáltuk a lakhatásukat is megoldani. Ekkor vetette fel a fiú édesanyja: miért nem csináljuk mindezt nagyban, alapítványi keretek között? Hiszen úgy sokkal szélesebb körben tudnánk támogatásra találni.”

Végül – szintén a kapcsolataik segítségével – létrehozták az E-Kecsap Alapítványt, amiben négy védőnő és két önkéntes dolgozik – immár 11 éve, meséli Éva. „Annyi nehézségünk volt eleinte, hogy 100 ezer forintot kellett volna beletenni kezdő alapnak. Ezt a magunk fizetéséből nem tudtuk volna finanszírozni, úgyhogy kiírtuk a legnagyobb közösségi oldalra: aki tud, segítsen nekünk ebben. Hihetetlen, de egy-két hét alatt összegyűlt a pénz.

Azok az anyukák, akiknek mi voltunk a védőnői, akik látták a munkánkat, összeadták az alapot. Így tudtunk elindulni… pár év alatt aztán berobbantunk Kecskeméten.”

Baráti segítő kör

Az E-Kecsap hat tagja azóta is önkéntesként végzi az alapítványi feladatokat, a rendes munkájukon felül. Hogy mi hajtja őket erre? „Ez egy hivatás, ami rengeteg pluszt ad. Az is erőt ad, hogy nagyon jó baráti kapcsolatban vagyunk egymással. Előfordul persze, hogy az egyikünk kicsit meggyengül, átmenetileg nem tud annyit beletenni az önkéntes munkába, de akkor ott a másik öt, aki továbbviszi. Mindig az segít, akinek épp van hozzá ereje. Ehhez fontos az is, hogy nagyon őszinték legyünk egymáshoz. És a szívből jövő elhivatottságunk is kell, hogy lássuk: ezeknek a családoknak tényleg szüksége van erre a fajta háttértámogatásra.”

Éva leginkább egy erős védőhálóhoz tudja magukat hasonlítani. „Azt kapjuk el, aki bajban van. És pont abban tudjuk őt segíteni, amiben a legnagyobb szüksége van rá.” Éppen ezért nem is előzetesen gyűjtenek dolgokat, amiket majd szétosztanak, hanem mindig célorientált kampányaik vannak. Ezt a típusú segítséget, támogatást – Éva úgy látja – mástól nem nagyon tudják megkapni a családok.

Ügyek

És hogy milyen típusú dolgokban tudtak az elmúlt bő egy évtizedben segíteni? „Nagyon széles a paletta.” Volt, hogy egy család számára a fürdőszobát alakíttatták át. A három gyerekből ugyanis kettő izomsorvadásos betegségben szenved. „Amikor tízéves koruk körül odáig jutott a leépülése a fiúknak, hogy kerekesszékbe kényszerültek, felmerült, hogy otthonba kell őket adni, mivel a saját fürdőszobájukban már nem volt megoldható a fürdetésük. Az átalakításra nekik már nem volt pénzük.” Itt siettek a segítségükre a Kecsapos védőnők, akik elintézték az átalakítást, így a gyerekeknek nem kellett kiköltözniük a családi fészekből.

Volt egy család, ahol az édesanya lett nagyon beteg, kerekesszékbe kényszerült. Ám olyan autója volt a családnak, amibe nem tudták betenni a kerekesszéket, így közlekedni sem tudtak. „Abban tudtunk nekik segíteni, hogy az autójukat felszereltük rámpával.”

Jelenleg egy óriási gyűjtésben vannak benne: egy törpenövéssel küzdő kisfiú gyógykezelését szeretnék támogatni. „Ez egy nyolc-tíz éves projekt, az első féléves kezelés 56 millió forint. Ez azért nekünk is nagy falat.”

Értékek közvetítése

De nem csak pénzgyűjtéssel foglalkoznak: évek óta segítenek a tanszereket beszerezni a családoknak, karácsonykor, húsvétkor is segítenek, hogy igazán ünnepiek lehessenek ezek a napok a családok számára. „Nagyon megható volt, hogy a karácsonyi ünnepségünkön azt mondta egy anyuka: még soha ilyen bensőséges karácsonyt nem élt meg, és ő nem is tudta, a karácsonynak ilyen hangulata lehet. Aztán ezt a szellemet vitte tovább a családjában is. Ez igazán felemelő érzés volt, átadni ezeket az értékeket.”

Volt egy kislány is a körzetükben, aki nagyon súlyos beteg volt, gyakorlatilag már csak az édesanyja hitt és bízott abban, hogy meg fog gyógyulni, mindenki más lemondott róla. Éveken át kellett speciális gyógyszereket és tápszereket szednie, amit a család nem tudott volna finanszírozni, őket négy éven keresztül segítették.

„A kislány meggyógyult, ma már iskolás. Ez egy igazi sikertörténet volt.”

És van, hogy segítenek a gyermeket vagy házastársat elveszítő ügyfeleiknek, hogy szakszerű pszichológiai támogatást kaphassanak.

Segítő emberek

A támogatóik között van pár cég és rengeteg magánszemély. „Van, aki kétezer forinttal járul hozzá az ügyekhez, és van, aki 500 ezerrel. Amit a lehetőségeik megengednek.”

Évente 50–60 családot tudnak támogatni. Lenne többnek is igénye rá, de arra már nincsen kapacitásuk. „Nekünk is meg kell húzni a határt, mi az, amit még tudunk teljesíteni, ami nem megy a saját családjaink kárára.”

A családok is megtalálják őket, de van, hogy a védőnők, a gyermekjóléti szolgálat, vagy az iskolai pedagógusok értesítik őket arról, ha valahol az ő segítségükre lenne szükség. „Mindig felvesszük ilyenkor a személyes kapcsolatot a családdal, kimegyünk hozzájuk, felmérjük, mire lenne igény.” Erre azért is van szükség, mert vannak, akik úgy jelentkeznek náluk, hogy nem feltétlenül van még az ő támogatásukra is szükség.

Az utolsó mentsvár

Évának a nehéz helyzetekben is az ad erőt, amikor bele tud nézni a másik ember szemébe.

„Látom, hogy hálás, hiszen minden reményét elveszítette, de mi tudtunk számára egy utolsó kapaszkodó lenni.”

A legnagyobb tapasztalata, tanulása az volt az elmúlt 11 évből, hogy az összefogásnak nagy ereje van, amiben bátran lehet bízni. „Hiába küzd az ember egyedül, nem tudja ugyanazt véghezvinni. Együtt azonban sikerül. Van, aki csak a kapcsolatait teszi bele, van, aki az idejét, van, aki el tud intézni pár fontos telefont. Ha ezt összetesszük, mint csapat, akkor nagy sikereket el tudunk érni.”

Fiala Borcsa