Olvasd el, nekünk hogyan segített valaki (néha egy ismeretlen, néha egy jó barát, tanár vagy rokon) egy mondattal vagy gesztussal életünk nehezebb időszakaiban, aztán meséld el, ha neked is van ilyen történeted! Hiszünk benne ugyanis, hogy ezeket tovább kell adni, a jó példa ugyanis tényleg ragadós szerencsére!
Hogyan készüljön a középiskolai felvételire a diák? Tanuljon-e az utolsó pillanatig? Milyen hozzáállással segítünk neki a legtöbbet? Jocó bácsi összeszedte a leggyakoribb kérdéseket, amelyeket fel szoktak tenni neki a szülők a felvételi előtt, és válaszolt is rájuk. Íme:
A tavasz nem mindig a reményt és az újjászületést hozza el.
Bárcsak mindenkinek lenne legalább egy ilyen tanára! Ha neked is volt, mesélj róla kommentben!
„Olyan korábbi lakónk is segített, aki a csömöri intézményünkből költözött ki önkormányzati lakásba öt-nyolc éve, és azóta a saját lábán áll. Még a gyermeke is küldött nekünk a zsebpénzéből. Az, hogy nem felejtették el a segítségünket, nagy elismerés, azt mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálunk, hogy történnek jó dolgok is, nem csak a baj termelődik újra és újra vég nélkül.”
Micsoda nők! Micsoda közösségek! És mennyi érzelmi erő!
Egy apa és fogyatékkal élő kisfia, akiknek szívszorító történetében új fejezet nyílik. Egy színésznő, aki nem elégedett meg azzal, hogy a Faecbookon sajnálkozott, hanem valódi segítséget szervez. És egy WMN-cikk, amely elindította ezt az egészet.
Egyre több külföldi költözik hozzánk hosszabb-rövidebb időre, ami új munkalehetőséget kínál azoknak, akik szívesen foglalkoznának emberekkel.
Elkísértük L. Ritók Nórát Toldra, ahol az Igazgyöngy Alaptívánnyal végzik sziszifuszi munkájukat az ott élők életkörülményeinek jobbításáért.
Visszaadni a társadalomnak abból a sikerből, amit elértél, és segíteni másoknak a kibontakozásban – még mindig ritka tettnek számít nálunk. Szerencsére azért már akadnak példamutató kezdeményezések.