–

Jegyezzétek meg Glaser Kati nevét, mert fantasztikus nő – én mondom! Neki köszönhetjük ugyanis a Városi legendák című háromperces epizódokból álló animációs-sorozatot, ami pont olyan eleven, életszerű és emberközeli, mint a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című mozifilm volt.

Nem meglepő módon a MOME-n végzett rendező Nekem három nagymamám volt című filmje meglehetősen nagy sikereket ért el. A film talán azért ennyire szerethető, mert mindannyiunk nagyszülei megelevenednek benne. Az a legnagyobb baj az animációs filmekkel, hogy nem jutnak el az alkotóktól a nézőkhöz. Igen, persze, léteznek animációs fesztiválok, de – valljuk be –, azért nagyon függőnek kell lenni, hogy az ember egy nap letoljon akárcsak nyolc-tíz filmet is. Pedig érdemes lenne, csak hát az agy és a szem túlterhelődik, és valahol félúton kiég a relé. 

A Városi legendák azokat a történeteket mutatja meg, amelyekről mindenki hallott... vagy ha nem, akkor amint meghallja, miről van szó, rajong értük.

Mint például Aranka sztorija, akinek nem volt szerencséje a férfiakkal – egy triviális balesetig. A történetek nagyon magyarosak (bármit is jelentsen ez), nagyon érthetőek, és... szívem szerint ide most szívecskéket tennék, szóval szerethetők. A mindössze háromperces epizódok között van olyan, amelyik igazi városi legendát elevenít fel, de nem lövöm le a poént, tessék kattintani. Ide: 

A rajzolt figurák, a fotografikus háttér, a furcsa mozgások összeállnak egy egésszé: Wunderbaum lóg az autóban, és a fenyőfa nagypapa tűlevelet áraszt. A szatíra pedig – saját tesztem alapján – nemcsak a kicsiknél, hanem a kamaszoknál is életképes, pedig őket aztán igazán nehéz bármi iránt lelkessé tenni.

A jó hír, hogy Glaser Kati munkái már nemcsak a tévében nézhetők, hanem a neten is elérhető az összes rész. A kisebbek – hivatalosan hatéves kortól ajánlott – imádni fogják az apró részleteket, a nagyobbak pedig azt a különleges humort és narratívát díjazzák majd  (reményeim szerint), ami az epizódok egyediségét adja.

Egyetlen fájdalmam van csak. Az, hogy a háromperces részekből fél perc a stáblista (ami persze érthető, hiszen az animáció szakemberigényes műfaj, és ha én raknék össze egy ilyen csodát, az volna a minimum, hogy minden adás előtt-után büszkélkednék azzal, hogy közöm van hozzá), de én akkor is inkább a filmet szeretném még tovább nézni...

Kiemelt kép: Városi Legendák 

Zimre Zsuzsa