Az erőszak felszámolása mindannyiunk dolga – legalább azzal, hogy nem nézzük csöndben, ha mást bántanak

–

Felismerni a bántalmazót nem könnyű – még a kapcsolaton belül sem

Nincs billog a homlokán, ami figyelmeztetne: vigyázz, meg fog verni. Nem fog rád kést, és ismerkedéskor sem két pofonnal indít, épp ellenkezőleg: kedves, előzékeny és megnyerő. A tenyerén hordoz, lesi minden kívánságodat, eléri, hogy különlegesnek érezd magad – és annak lásd őt is. Bebiztosítja a pozícióját, hogy úgy érezd, szerencsés vagy, hogy egy ilyen ember van melletted.

Idővel aztán, amikor kialakult az érzelmi kapocs, próbálkozni kezd. Először csak bűntudatot kelt, amiért sportolni mész, a családoddal töltesz időt vagy a barátaiddal találkozol. Miért ezt a ruhát veszed fel, hát kinek akarsz tetszeni? Miért kell másokkal beszélned, nem elég ő neked? Nem veszed észre, hogy ezek csak visszahúznak? Ő csak félt. Hidd el, hogy jót akar neked.

És te elhiszed. Egyre ritkábban találkozol a barátaiddal, a családodat sem keresed olyan gyakran. Ha hívnak, már csak együtt jártok el, próbálod éreztetni, hogy ő is olyan fontos neked, mint amilyen te vagy neki. Szerencsés vagy, hogy egy ilyen ember van melletted, nincs is szükséged másra. Csakhogy hiába igyekszel, lépkedsz lábujjhelyen a tojáshéjakon, nem tudsz megfelelni neki.

Mindig lesz egy ismerős, akit nem tartasz elég távol és akire féltékeny lehet, egy üzenet, ami számára egy baráttól túl közvetlennek tűnik, egy leves, ami az ő ízléséhez mérten nem elég sós, és egy szó, amit nem a neki tetsző hangnemben mondtál. Lehetsz bármilyen óvatos, mindig lesz egy tojáshéj, ami megreped alattad.

A bántalmazás pedig ciklikus. Ha megkaptad a büntetésed, jön megint a jó: a kedvesség, az ajándékok, a hatalmas gesztusok. Nehogy elbizonytalanodj abban, hogy szerencsés vagy, hogy jó helyen vagy mellette.

Nem könnyű felismerni a bántalmazót. Akkor sem, ha te vagy vele kapcsolatban, és úgy sem, ha csak kívülről látsz rá a viszonyra.

De miért nem szól az áldozat?

A kapcsolaton belül megnehezíti a tisztánlátást az érzelmi kötelék, az állandó manipuláció és a bántalmazott önbizalmának módszeres leépítése. Barátként, esetleg családtagként kívülről csak annyit látsz, hogy bár a közösségi médiában végtelen boldogságot hirdetnek, téged egyre ritkábban keres. Ha hívod, már nem mindig veszi fel, ha találkoznátok, akkor is inkább hármasban vevő rá. A párjának nem mond ellent – vagy ha ő is ott van, inkább nem mond semmit. Lassan elhalványul az ember, akit ismertél, és már csak időnként mutatkozik meg, aki volt – és akkor is egyre inkább a másik vonatkozásában. A partnere viszont határozottan ott van, mindig és mindenhol, szemmel és kontroll alatt tartva áldozatát.

És hogy miért nem szól az áldozat? Mert sokáig még ő sem tudja, hogy ami vele történik, az bántalmazás. Mire az erőszak elkezdődik, már kialakult az érzelmi kapocs, a partnere rendszeresen manipulálja, elhiteti vele, hogy a bántalmazás jogos, a büntetés jár. Aztán ott van a szégyen is.

Mesélni arról, hogy ami kívülről tökéletesnek tűnik, az valójában rothad, még úgy is nehéz, ha felismerés már megtörtént – anélkül pedig lehetetlen. 

Ha azonban ott maradsz mellette, amikor a bántalmazó elszigetelné, ha meghallod, amikor a partnere hirtelen haragjáról, heves természetéről és féltékenységéről mesél, ha akkor sem hagyod magára, amikor a sokadik találkozót mondja le, már rengeteget segítesz. 

Attól még, hogy beszélni kezd, nem biztos, hogy készen áll kilépni

Segítőként az egyik legnehezebb az azzal való szembesülés, hogy bár kívülállóként lehet elképzelésed arról, mi a megoldás, ez nem feltétlenül egyezik az érintett terveivel. Fontos, hogy akkor és abban segítsd, amiben segítséget kér – még akkor is, ha nehéz megállni, hogy az általad helyesnek tartott módon cselekedj. A kapcsolatból való kilépés gyakran akár évekig is húzódhat, és mivel sok esetben fokozódik az erőszak, amikor az áldozat kilépne a kapcsolatból, életveszéllyel is járhat. A legfontosabb, amit tehetsz, hogy nem hagyod magára, és nem kérdőjelezed meg, amit mond, érez.

Ne félj kérdéseket feltenni, mondd nyugodtan, hogy aggódsz érte. Próbáld fenntartani a kettőtök közti bizalmat. Ha mesél a kapcsolatáról, tartsd szem előtt, hogy az áldozat érzelmileg kötődik a bántalmazóhoz.

Ne minősíts, ne kérj számon és ne ítélkezz – ez ugyanis nemcsak a beléd vetett bizalmát, ezzel együtt pedig a kettőtök kapcsolatát áshatja alá, de a szégyenérzetet is növelheti.

Ahelyett, hogy tanácsokat adnál, próbálj teret engedni az érintett érzéseinek, értő figyelmet biztosítani számára, és megerősíteni őt abban, hogy senkinek sincs joga kontrollálni a másikat, nincs olyan indok, ami miatt elfogadható lenne az erőszak, és amiben van, az valóban egy nehéz helyzet. 

Gyakorlati segítség, amikor az áldozat készen áll

Lehet, hogy még saját maga számára sem képes megfogalmazni az érintett, hogy amiben van, az egy kiegyenlítetlen és elnyomó kapcsolat. Ilyenkor hasznos lehet, ha segítőként először te magad is informálódsz a bántalmazás dinamikájáról, az erőszakos kapcsolatok működéséről, és ha van rá lehetőséged, ezeket az információkat megosztod az érintettel is. A helyzet felismerése ugyanis nagyban hozzájárulhat a következő lépések megtervezéséhez.

Az elszigetelés és a manipuláció következtében a bántalmazás áldozatai gyakran elveszítik a kapcsolatot a külvilággal – a szó valós, és átvitt értelmében egyaránt.

Kívülállóként segíthetsz felismerni az áldozatban rejlő értékeket és erőt, rávilágíthatsz az őt körülvevő kapcsolati hálóra, megerősítheted abban, hogy amit a partnere tesz vele, az nincs rendben, segíthetsz az anyagi és szociális lehetőségeinek a feltérképezésében is. 

Előfordulhat, hogy bár a legjobb szándék vezérel, mégis többet ártasz azzal, hogy az áldozat tudta nélkül és feje fölött cselekszel – például értesíted a hatóságokat –, ezzel ugyanis nemcsak a kontrollvesztettség érzését erősíted benne, de könnyen lehet, hogy a bántalmazó rajta áll majd bosszút. És van, amikor hiába az igyekezet, az érintett a bántalmazóval marad (ennek lehetséges okairól Milanovich Domi írt ITT)  – ilyenkor nem tehetsz mást, minthogy tiszteletben tartod a döntését.

Ha nem vagy biztos abban, hogy mi a legjobb lépés, bátran kérj segítséget te is. Ha erőszakot látsz, ne fordulj el. Mindenki megérdemli, hogy biztonságban és kölcsönös tiszteletben éljen, az erőszak felszámolása pedig mindannyiunk dolga – legalább annyiban, hogy levesszük végre a szemellenzőt, és nem nézzük tovább csöndben, ha másokat bántanak.

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ ArtistGNDphotography

Mózes Zsófi