„Mi rosszat tud tenni egy kerekesszékes, fogyatékkal élő kisgyerek, amiért büntetést érdemel?”

–

„Volt, hogy a gyógypedagógus arcon öntötte vízzel, hogy befejezze a sírást. Egy másik alkalommal, amikor ő öntötte le magát véletlenül, rajta hagyták a vizes ruhadarabokat, hiába volt váltóruhája bent. Hideg idő volt. Amikor rákérdeztem, miért nem öltöztették át, hiszen meg is fázhat így, azt mondta a pedagógus: azért, hogy legközelebb megtanulja, hogy nem önti le magát” – meséli a WMN-nek nyilatkozó édesanya, Zita.

Mi rosszat tud tenni egy kerekesszékes, fogyatékkal élő kisgyerek, amiért büntetést érdemel?

Zita kislánya koraszülöttként, oxigénhiánnyal jött világra, nem sokra rá pedig agyvérzést kapott, majd további, súlyos problémák is felléptek, amelyek miatt kerekesszékbe kényszerült, és állandó ellátásra, fejlesztésre szorul.

Az édesanya félve osztja meg a velük történteket, helyzetük ugyanis – ahogyan sok szülőé – többszörösen kiszolgáltatott. Az óvodáskorú kislány jelenleg egy olyan intézménybe jár, ahol az óvodai mellett iskolai nevelést is biztosítanak a fogyatékkal élő gyerekek számára.

A család lakóhelyétől több tízkilométeres körzetben nem érhető el más speciális intézmény. Azt mondja, bár panasszal élne, a keze meg van kötve: fél, ha konfrontálódik az intézményben a pedagógusokkal, nevelőkkel, az hosszú távon – akár az egész intézményi tartózkodása során – a gyerekén csattanhat majd.

„Persze, ki lehet íratni őt, de akkor hová vigye az ember? Mérhetetlen düh van bennem. Ezek a gyerekek nem tudják magukat megvédeni! Nem tudnak elfutni, visszaszólni. Mi rosszat tud tenni különben is egy kerekesszékes kisgyerek, amiért büntetést érdemel” – teszi fel a kérdést Zita, aki azt is elárulja: a mai napig nem tudják, hogy az egyébként nyugodt kislányánál mi válthatta ki a hetekig tartó hisztirohamokat, illetve azt, hogy az intézményhez közeledve már sírni kezd.

 „Amikor a vizes esetek után valamelyik nap vacsora közben inni kért az üvegéből és véletlenül magára öntötte a benne lévő folyadék egy részét, úgy megrémült a retorziótól, hogy sírni kezdett. Azt hitte, hogy valami rosszat tett, amiért büntetés jár.” Zita azt mondja, sok szülő eszköztelennek érzi magát. Ő többek közt azért osztotta meg a történetüket, hogy jelezze feléjük: nincsenek egyedül.

Sok a kiégett, türelmetlen pedagógus a gyerekek mellett

„Általánosságban nagyon rossz tapasztalatokról tudok beszámolni – leginkább a középsúlyos értelmi fogyatékkal és pszichés zavarral élő gyerekek óvodai ellátásának területén. Kevés az elhivatott kolléga, a többségük – tisztelet a kivételnek – hihetetlenül ki van égve, ez pedig komoly hatással van arra, ahogy a gyerekekkel bánnak” – ezt már a WMN-nek név nélkül nyilatkozó gyógypedagógus meséli.

Több éve van a szakmában, dolgozott sajátos nevelési igényű, pszichés zavarral, illetve középsúlyos értelmi fogyatékkal élő óvodás- és iskoláskorú gyerekekkel is.

Szerinte a gyerekek felé való, agresszivitásba hajló viselkedés – mint a rángatás –, a poroszos, rideg nevelési stílus, az empátia hiánya és a dehumanizáció sajnos a mai napig előforduló jelenségek a speciális intézmények egy részében.

„A magas fokú türelmetlenség gyakori, magam is voltam már szemtanúja olyan jeleneteknek, amikor vízzel locsoltak arcon gyereket azért, hogy hagyja abba a sírást” – meséli, miközben azt is fontosnak tartja kiemelni: általánosítani nem lehet és nem is szabad, hiszen vannak kiemelkedő szakemberek is a pályán, akik elhivatottan foglalkoznak a gyerekekkel.

Amikor az okokról kérdezem, azt mondja, maga a rendszer sem kedvez annak, hogy a gyógypedagógusok megőrizzék a motivációjukat és elhivatottságukat ebben a sok esetben lelkileg is megterhelő szakmában. „A pedagógushiány, az alulfizetettség, a lelki támogatás hiánya mind jelen vannak. Szupervízióra sincs lehetőség, lelki segítséget – amire egyébként sok esetben nekünk is szükségünk lenne – akkor kapsz, ha kifizeted magadnak a pszichológust. Magunkra vagyunk hagyva minden téren. Ám az emberi méltóság tiszteletben tartása nem ezek függvénye kellene, hogy legyen.”

Dehumanizáció, verbális és akár fizikai abúzus az intézményekben

Jáger Mónika kisfia, Alexander extrém korababaként (a huszonhatodik hétre, 98 dkg-mal) jött világra, élete első hónapjaiban elszenvedett két nagyon súlyos agyvérzést is, majd ezt követően volt egy életmentő shunt műtétje (történetüket korábban ITT írtam meg).

Mónika tíz éve hívta életre a Higgy Bennem Programot – egy átfogó érintett szülőközösséget –, négy évvel ezelőtt pedig megalakult az Alexanderért és a Higgy Bennem Programért Alapítvány, amely elsősorban kisfia életminőségének javításáért, másodsorban érintett gyerekek és családjaik támogatásáért jött létre.

A programon keresztül napi szintű kapcsolatban van érintett szülőkkel, a sorstárs édesanyákkal való beszélgetések alapján pedig azt mondja, azok a jelenségek, amiket az előtte megszólalók felsoroltak, sajnos valósak, és lassan általánosnak mondhatóak a speciális intézményekben.

Ahogy azt kifejti: a szobatisztaságra nevelés és az önálló étkezés segítése sem teljesül sok helyen, holott ezekben az intézményekben a nevelés elsődleges célja épp az kellene legyen, hogy a lehetőségekhez mérten minél nagyobb önállóságra tanítsák a próbatételes gyerekeket. 

Erre pedig még rájön, hogy sok esetben milyen stílusban, hangnemben beszélnek a gyerekekkel és róluk – voltak szülők, akik ezt saját fülükkel véletlenül hallották meg, de vannak olyan intézmények is, ahol az ott dolgozók vannak megbotránkozva a kollégáik viselkedésén.

A dehumanizáció és a verbális abúzus mellett a fizikai bántalmazás formái – mint például a rángatás – szerinte is gyakoriak, a vízzel leöntést pedig ő is példaként hozza a szülőkkel való beszélgetései alapján.

„Amikor a sokadik édesanya keresett meg a saját történetükkel, úgy döntöttem, itt az ideje megtörni a hallgatást. Közzétettem a közösségi média felületeimen egy videót, amelyben az intézményi bántalmazásokról mesélek, a töménytelen nyilvános kommenttel és a privát üzenetekkel együtt egy nap alatt több mint 400 üzenetet kaptam, amikben hasonlókról számolnak be szülők.

A próbatételes gyerekek egy része nem tud beszélni, így a kommunikációs eszközük a sírás vagy a különböző hangadások – így próbálják kifejezni magukat. Ha a gyerek sír, hisztizik, akkor általában valamilyen fájdalmat vagy hiányt, szükségletet próbál kifejezni, aminek az okait meg kell fejteni. Erre válaszként leölteni vízzel, a kezénél fogva megrángatni vagy üvöltözni vele, minden csak nem emberhez méltó és nem szakmai”

– mondja Jáger Mónika, aki egy másik esetet is kiemel, amikor egy autista kislányt nevelő célzattal a nappali ellátás keretében nem itattak meg az óvodában, csak mert nem fejezte ki szavakkal, hogy inni szeretne. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja hangsúlyozni: „számos kiváló pedagógus-dadus, gyógypedagógia asszisztens van ezen a pályán, akiknek szülőként mély hálával tartoznak – természetesen nem róluk van szó”.

A szülők legnagyobb félelme

„Próbatételes gyereket nevelő szülőként a legnagyobb félelmünk, hogy mi lesz a gyerekeinkkel, ha mi már nem leszünk. Mindannyian egy olyan biztonságos közegben szeretnénk itt hagyni őket, ahol szeretetben, törődésben és emberhez méltó körülmények között élhetnek majd. Ahol nincs megaláztatás, bántalmazás, retorzió, közönyösség” – mondja Jáger Mónika, aki azt is kiemeli: épp emiatt hosszútávú céljai között szerepel egy olyan intézmény létrehozása alapítványi háttérrel, amely minden kritériumnak megfelel, és ahol biztonságban, méltóságban, szakmailag megfelelő ellátás mellett élhetnek a próbatételes gyerekek, ha a szülők már nincsenek.

Elgondolkodik, majd úgy folytatja:

„Erről senki sem beszél, de tudni kell, hogy az emberek döntő többsége azt gondolja, hogy ezek a gyerekek nem lesznek hasznos tagjai a társadalomnak, és így elég is, ha tisztába vannak téve, meg vannak etetve. Pedig, ha intézményi keretek között megkapnák mindazt a fejlesztést, amire valóban szükségük lenne, biztos vagyok benne, ha nem is mindenki, de egy részük lehetőséget kapna egy élhetőbb, akár önellátóbb életre.

De úgy kezelni őket, mint a »szobanövényeket« (ahogy ezt több szülő is megkapta már egészségügyi dolgozóktól), döbbenet, és nem emberhez méltó. Valamit elfelejtenek ezek az emberek: bárkivel megtörténhet, hogy kerekesszékbe vagy épp magatehetetlen állapotba kerül, sajnos elég ehhez egy stroke vagy egy baleset. Épp ezért én mindenhol elmondom, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy velünk is szeretnénk, hogy bánjanak.”

Jáger Mónika azt mondja, probléma esetén ő elsődlegesen az asszertív, tiszteletteljes, empatikus kommunikáció híve szülőként. Szerinte fontos, hogy ne ajtóstul rontson az ember rögtön a pedagógusra, hanem megpróbálja felgöngyölíteni az okokat és azt, hogyan tudja a gyereket érintő érdemi információval segíteni a pedagógus munkáját a szülő. „Ha viszont azt látjuk, hogy az adott helyzetben nem veszik komolyan a szülői kérést, csupán a könnyebb utat próbálják választani, és ez szakszerűtlen ellátáshoz vezet, illetve, ha az adott probléma a szülői jelzés ellenére továbbra is fennáll, vagy akár olyan dologról van szó, ami veszélyezteti a gyerek lelki, akár fizikai épségét, akkor lehet és kell is tovább lépni. Ennek megvannak a maga lépcsőfokai, sok szülő azonban nem tudja, hová forduljon és milyen lehetőségek állnak a rendelkezésükre, így az Alexanderért és a Higgy Bennem Programért Alapítványon keresztül mostantól a hozzánk fordulók ingyenes jogi tanácsadást vehetnek igénybe dr. Mohácsy Lénárd ügyvéd közreműködésével.”

Van lehetőség kiállni a gyerekünk méltóságáért

Dr. Mohácsy Lénárd a megkeresésünkre azonnal leszögezte:

a szülők több jogi és hatósági csatornán is élhetnek panasszal, ha a fogyatékkal élő gyerekük az oktatási intézményben megalázást, verbális vagy fizikai abúzust szenved el.

„Először az oktatási intézmény vezetőjénél, vagy az illetékes felügyeleti szervnél (ami állami fenntartású intézmény esetén a tankerületi központ) tehetnek bejelentést, akik kötelesek kivizsgálni a panaszt. A panasz bejelentését követően, amennyiben az abban foglaltak kimeríthetik a fegyelmi vétség elemeit, az oktatási intézmény vezetője vagy – amennyiben a panaszt a felettes szervnél terjesztették elő – a felettes szerv vezetője az érintett pedagógussal szemben köteles a fegyelmi eljárást megindítani, ami a pedagógus ideiglenes felfüggesztésével is járhat. Illetve amennyiben fegyelmi vétség elkövetése miatt a felelősségét jogerősen megállapítják, fegyelmi büntetésként még az intézményből történő elbocsátással is sújthatják” – mondta dr. Mohácsy Lénárd, aki emellett azt is kifejtette: amennyiben a gyermek jogait megsértették, panasz nyújtható be továbbá az Oktatási Jogok Biztosához vagy az Alapvető Jogok Biztosához (ombudsmanhoz) is.  

Az egyenlő bánásmód megsértése (a fogyatékosság miatti közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint az ezekre adott utasítás) esetében az alapvető jogok biztosa, vagy a külön jogszabály által ezzel a hatáskörrel rendelkező hatóság közigazgatási hatósági eljárás keretében járhat el. „De súlyosabb esetekben, például, ha testi fenyítés, vagy verbális bántalmazás, megalázás, fenyegetés történik, akkor magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében (becsületsértés, rágalmazás, könnyű testi sértés) magánvádas eljárás keretében bírósági feljelentést, közvádra üldözendő bűncselekmények (súlyos testi sértés, kiskorú veszélyeztetése) esetében rendőrségi feljelentést lehet tenni.”

Nem szükséges tettlegesség ahhoz, hogy eljárás indulhasson

Az ügyvéd tájékoztatása szerint már a verbális megalázás, fenyegetés, megfélemlítés vagy az emberi méltóságot sértő bánásmód is jogsértő lehet.

„Az eljárásokban fontos a bizonyítás: hasznos lehet a gyermek beszámolója, tanúvallomások (pl. más szülők, diákok), dokumentumok, fényképek, orvosi látleletek, hangfelvételek, rögzített felvételek, képek, iskolai jegyzőkönyvek, vagy szakember (pszichológus) véleménye.

Közvádra üldözendő bűncselekmények esetében, a büntetőeljárás megindításához elegendő, ha a feljelentésben előadott tényállás alapján alapos a gyanú arra, hogy bűncselekmény történt, ebben az esetben a nyomozás során a nyomozó hatóság szerzi be a szükséges bizonyítékokat, azonban a sértett sincs elzárva attól, hogy néhány kivételtől eltekintve, bizonyítási indítványokat terjesszen elő” – közölte kérdésünkre dr. Mohácsy Lénárd.

Az ügyvéd emellett kiemelte: az oktatási rendszerben elszenvedett jogsértések nem intézményi kérdések csupán, hanem a gyerekek jövőjét érintő és befolyásoló jelentős közrehatások, amelyek felett nem lehet szemet hunyni, azokra felelősen kell reagálni.

„Az ingyenes jogi tanácsadás célja tehát nemcsak a jog útvesztőiben való eligazodás, hanem az is, hogy a szülők visszanyerjék azt az érzetüket: nincsenek magukra hagyva, és van lehetőségük kiállni gyermekük méltóságáért.”

Filákovity Radojka