A letiltott Guardiantől a kannibalizmusig – mi történik valójában a darkweben?

–

Amit mi látunk belőle, az csak a felszín

Ahhoz, hogy megértsük a világháló működését, érdemes azt úgy elképzelni, mint egy hagymát, amelynek különböző rétegei váltják egymást. A számunkra legismertebb és legkönnyebben elérhető a felszíni web – az a felületrész, amelynek tartalmait indexelik a keresőmotorok, azaz rá tudunk keresni a Google-ben – ez azonban a teljes egész mindössze körülbelül 4 százalékát teszi ki. A következő 90 százalék az úgynevezett deep weben, vagyis „mélyweben” található, amelynek eléréséhez már autentikálnunk kell magunkat – itt találhatók például az orvosi adataink, felhasználói fiókjaink, privát levelezésünk vagy a banki információink.

Az utolsó hat százalékot nevezik darkwebnek, amely tudatosan titkosított, és csak speciális böngészőből érhető el – legismertebb ezek közül a Tor  – ám ez nem az a hely, ahová csak úgy véletlenszerűen fel lehet keveredni. Mint Kiss Adrienn kiberbiztonsági szakember elmondja: itt egészen másképp néznek ki a webcímek, mint a felszíni és a deep web többi részén – a címek kuszák, nagyon sok betűt és számot tartalmaznak, és jellemzően – a Tor böngésző esetében –  .onion végződésűek.

„Minden dark web deep web, de nem minden deep web dark web”

– teszi hozzá Adrienn, aki rögtön azt is kihangsúlyozza: sok tévhit él ezekkel a felületekkel kapcsolatban. Ilyen például az, hogy minden részük az illegalitást szolgálja.

„A dark weben a felhasználó védelme érdekében is alkalmaznak titkosítást, azonban tény, hogy van a történetnek egy másik szelete is, ahol ezt az anonimitást rossz célokra használják fel.”

Ugyanakkor, hogy mit értünk legalitás, vagy éppen rossz cél alatt, országonként eltérő lehet. Hiszen míg egyes társadalmakban a drogokkal kapcsolatos weboldalak kerülnek a dark webre, máshol a rendszer által letiltott médiafelületeket és fórumokat lehet elérni – ilyen például a The Guardian Kínában, vagy számtalan olyan oldal, ahol betegek anonim módon kommunikálhatnak orvosokkal, esetleg jelentéseket készíthetnek kormányzati szereplőkről.

Az internet mélye tehát sokszor nem más, mint a szólásszabadság egyik kulcsfontosságú terepe.

Kiss Adrienn, aki etikus hackeléssel és sérülékenységvizsgálattal is foglalkozik, például ezeket is használhatja adatgyűjtéshez, amennyiben releváns a feladatai kapcsán. „Rengeteg hasznos információ érhető el ezeken a felületeken. Ráadásul, ha valaki gyanakszik, hogy kiszivárogtak a személyes adatai és célzottan keres, vagy akár a saját cége megbízásából keres nehezen elérhető információkat (pl.: kiadatlan műveket), erre is van lehetőség. A biztonság kérdéskörének szempontjából is fontos a deep és a dark web létezése.”

Bármi, amit el tudsz képzelni – meg még annál is több

Azt is tudjuk, hogy a történetnek van egy jóval sötétebb oldala. És ha abból indulunk ki, hogy az indexelhető, Google által elérhető tartalmak között is megtalálható például az, hogyan kell bombát készíteni, meglehetősen aggasztó belegondolni, mi mindent rejtenek az ennél mélyebb bugyrok. Egyébként a tavaly nagy port kavart Motherless-botrány is a felszíni neten zajlott – és ennek ellenére is meglehetősen nehezen kapták el az elkövetőket.

„Az, hogy mi lesz publikus, általában a feltöltő szándékán múlik. Onnantól, hogy írsz egy posztot a közösségi médiában, vagy csinálsz egy blogot, elérhetővé teszed az általad kínált tartalmat – akármi is legyen az.

Persze, ha ez veszélyes, illegális, akkor szankciókra számíthatsz. Ha viszont azt akarod, hogy mások egyáltalán ne lássák, hogy te állsz az adott tartalom mögött, már eleve a dark webre célzol” – mondja Adrienn, hozzátéve: a Motherless-oldal például nem egy illegális felületnek indult, csak aztán eldurvultak a dolgok, és láthatóan a szankcióktól való félelem sem volt elég visszatartó erő a mögötte álló személy számára. Pláne, hogy az anonimitást a felszíni weben is meg lehet őrizni egy bizonyos pontig. 

A dark web egy adott szelete viszont ennél jóval komolyabb bűncselekményeknek ad teret. Ezen a felületen nem egyszerű a böngészés – tekintve, hogy a webcímek random karaktereket tartalmaznak –, ám itt is vannak hiteles linkgyűjtő oldalak, valamint a Reddithez hasonló közösségi fórumok, ahol adott kulcsszavak mentén mindenki megtalálhatja a saját érdeklődési körét.

Adrienn elmondja: a fórumokon a kiberbűnözéstől kezdve a fegyverkereskedelemig a bűnözés minden válfaja képviselteti magát – előbbi például szervezett szolgáltatásként is működik: itt választhatunk magunknak „szakembert”, aki különböző kompetenciák mentén kibertámadást tud indítani. Ha ez nem lenne elég...

az elmúlt évtizedek legdurvább botrányai között volt például az a dark weben lebuktatott ausztrál gyermekvédelmi minisztériumi munkatárs is, aki gyermekpornográf weboldalt üzemeltetett a birtokában lévő képekből és dokumentumokból.

Őt 2014-ben tartóztatták le, több mint 100 000 kép és 600 videó birtoklásáért és terjesztéséért. Szintén nagy médiavisszhangot keltett minden idők legnagyobb illegális piacterének felfedezése: a Silk Roadon két éven át illegális árukat, szolgáltatásokat, hamisított iratokat, fegyvereket és kábítószert lehetett vásárolni. Alapítóját, Ross Ulbrichtet az FBI tartóztatta le 2013-ban, és végül életfogytiglanra ítélte. Adrienn mesél egy hackerről is, aki több, mint 200 millió amerikai állampolgár nevét, banki adatait és társadalombiztosítási számát lopta el és értékesítette – őt 13 év börtönbüntetésre ítélték.  

Ezek azonban még csak a nyomdafestéket tűrő esetek. A dark weben működött például a Boystown nevű pedofilhálózat, amely több mint 400 000 felhasználóval rendelkezett, és négy éve sikerült felszámolni. Szintén itt bukott le a Cannibal Cafe fórum is, ahol önként jelentkező áldozatok és magukat kannibálnak valló emberek találtak egymásra – néhány eset valódi gyilkosságba és kannibalizmusba torkollott – ebből később dokumentumfilm is készült.

A felületen a mai napig léteznek ISIS-toborzó oldalak is, ahol dzsihadista szervezetek egyeztetnek terrorista tervekről, emellett itt buktatták le Alexander Nathan Bartert is, akit 40 év börtönre ítéltek 2020-ban, miután egy fórumon olyan 13 éves áldozatot keresett, akit megölhet, majd elfogyaszthat. És mindez csak néhány példa – a valós lista végtelen. Ahogy anno az egyetemi médiatudatosság-órán a tanárom fogalmazott:

„a dark webben az a legijesztőbb, hogy bármi, amit el tudsz képzelni, megtalálható ott.”

Az FBI nem alszik – de nincs könnyű helyzetben

Jogosan merül fel a kérdés ezek után, hogy miközben ilyen tartalmak burjánzanak az internet egy bizonyos szegletében, mégis hol vannak a hatóságok. Mint Adrienn elmondja: például az FBI számára a dark web nagyon fontos terep, hiszen számos bűncselekményt itt derítenek fel, ugyanakkor az egyre növekvő számú kibertámadások idején komoly kihívásokkal kell szembenézniük a szakembereknek. Ez a helyzet különösen felerősödött a COVID-járvány idején.

A vírus időszakában kb. megháromszorozódott a dark webes oldalak száma, és drasztikusan nőtt a felhasználók száma is

– egyrészt sokan itt is kerestek maguknak online elfoglaltságot, másrészt akik korábban például az utcán árulták a drogot, áttértek a digitális piactérre.

„Nem egyszerű elkapni egy online is tevékenykedő bűnözőt – pláne, hogy számos technológiai megoldás áll rendelkezésükre, amelyeket be tudnak vetni, többek között, például az anonimitásuk fenntartása céljából. Ez a fajta védettség alapvetően hasznos lehet, ha az ember jó célokra akarja fordítani – gondolok itt a bűnözők anonim bejelentésére, adott hírportálok elérésére vagy egészségügyi konzultációkra –, de sajnos nem csak ezekből áll a dark web. Viszont a tudatosan működő hatóságok ugyanúgy jelen vannak ezeken a felületeken, mint a bűnözők – és rengeteg információhoz innen jutnak hozzá” – mondja Adrienn.

Takács Dalma