Hogyan fér meg egymás mellett több igazság? – Moa Herngren sikerének titka

–

„A kapcsolatok jelentik az élet értelmét, minden ezek körül forog. A születésünktől a halálunkig... A kapcsolatok tesznek minket boldoggá és boldogtalanná…” – nyilatkozta nemrégiben az írónő A válás és Az anyós című köteteket követő harmadik könyv kapcsán, amely nálunk ősszel Az örökség címmel fog megjelenni. Moa Herngrent régóta foglalkoztatják a párkapcsolati és mozaikcsaládokat érintő kérdések. Bár pályáját újságíróként kezdte, sőt a svéd Elle magazin főszerkesztőjeként is dolgozott, régóta ír regényeket. A hazájában hosszú ideje ismert író számára a világhírt mégis az említett könyvsorozat első kötete hozta el. 

Nem ez az első munka azonban, amelyben ráérzett, mi érdekli leginkább az embereket: 2017-ben Moa Herngren két testvérével és sógornőjével alkotta meg a svéd Bonusfamiljen (angolul Bonus Family) című sorozatot, amelyet a Netflix is átvett. „Meglepett, hogy a sorozat külföldön is sikert aratott. Számomra ez annyira svédnek tűnt. De végül is mozaikcsaládok világszerte vannak, így bárhol könnyű azonosulni ezzel a helyzettel” – mondta az író egy 2019-es beszélgetésben. Talán ekkor tudatosult benne először, hogy az őt foglalkoztató témák jóval több embert érdekelnek, mint azt elsőre hitte.

Az említett interjúban a testvéreivel való munkáról is beszélt: „Eleinte nagyon ideges voltam, hiszen korábban sosem dolgoztunk együtt. De végül meglepően jól működött a dolog… Nagyon közel állok mindannyiukhoz, ugyanaz a humorunk, hasonlóan gondolkodunk. Azt hiszem, nagy fokú kölcsönös tisztelet van köztünk, és ez sokat segít akkor is, amikor valamiben nem értünk egyet” – fejtette ki az írónő, aki egyébként a trilógia harmadik kötetében éppen a testvéri viszonyt járja körbe.

„Meg akarom rázni az olvasót érzelmileg”

Herngren állítása szerint teljesen magáévá teszi a könyvei tanulságait. Ahogy mondja ugyanis, éppen az adja az egyik motivációját az írás során, hogy bölcsebbé szeretne válni. Emellett minél több szakmai és élettapasztalatot szerzett, annál inkább foglalkoztatta a kérdés, el tudná-e érni, hogy az olvasója időnként fordítson a véleményén. „Azt akartam látni, lehetséges-e rávenni az olvasót, hogy egy másik szereplő szemszögéből is lássa a konfliktust” – fogalmazta meg. Ezt persze csak úgy érhette el, ha teljesen azonosult annak az embernek a karakterével, akinek íróként éppen a bőrébe bújt.

Bevallása szerint mindig egyetért azzal, akinek a nevében beszél, hiszen csak így tud hiteles maradni. „Később, amikor már kívülről nézem őket, olyanok számomra, mint régi barátok, akiket igazán kedvelek. Látom a gyengeségeiket, de mégis szeretem őket, szurkolok nekik, és a legjobbat kívánom számukra. Tudom, hogy újra és újra hibázni fognak – de hát ilyenek az emberek” – fejtette ki a Kein & Aber svájci kiadónak adott interjújában.

Moa Herngren valóban zseniálisan játszik az érzéseinkkel, amikor a kezdetben szimpatikusnak választott szereplő igazságát a következő személy monológjai alapján teljesen megkérdőjelezteti velünk.

„Meg akarom rázni érzelmileg az olvasót” – mondja Herngren, aki bevallása szerint rajong a cliffhangerekért, valamint a feszültségért, és fontos számára, hogy a történet eleje ijesztő, valamint rejtélyes legyen.

A köteteiről szóló recenziókban valóban sokszor olvasható, hogy filmszerűen ír – a forgatókönyvírás persze nem múlik el nyomtalanul –, sőt nemrég arról is beszélt: egy svéd cégnek már van filmterve A válás története alapján.

A könyvborító, amely többletjelentést ad

Amikor A válás és Az anyós című kötetekről olvasókkal beszélgettem, szinte mindenki kiemelte a könyvek borítóját: ezek már önmagukban megragadták a figyelmüket, és hozzátettek ahhoz, hogy leemeljék őket a polcról. Ha megnézzük az eredeti svéd borítót, bár ugyanúgy virágmotívum képezi az alapot, egész más hatást kapunk. Talán kulturális különbség, talán ízlésbeli eltérés: a svéd borító számomra sokkal kevésbé fajsúlyos könyvet ígér. Pedig a tartalom egyáltalán nem könnyed, még ha nem is szigorú értelemben vett szépirodalomról van szó.

Az írónő egyébként beszélt arról, hogy a virágmintákat különösen fontosnak tartotta. Szerette volna ugyanis, ha az fejeződik ki: a szép, hívogató felszín alatt a mélyben lehetnek aknák.

Féder Márta, a magyar borító tervezője szabad kezet kapott, ő mégis megtartotta az alapmotívumot, de egy jóval letisztultabb képi világot teremtett nekünk. „A Helikon Kiadó szerkesztősége mindenképp egy saját tervezésű sorozatot akart a trilógia kapcsán, mégpedig olyat, amely tükrözi a regényekben megjelenő élethelyzetek mélységét és komplexitását. A sorozatterv készítésekor az a mondat inspirált, ami végül a borítóra is rákerült: Minden történetnek két oldala van” – kezdi Féder Márta. A tervező elmondása szerint a különböző nézőpontok miatt döntött úgy, hogy mindhárom borítóképen két eltérő virágmotívum botanikai illusztrációját olvasztja össze. A tervező már nagyon várja a harmadik kötet októberi megjelenését, számára ugyanis azé a legkedvesebb a borítók közül. 

Kultúrától függetlenül tudunk azonosulni a szereplőkkel

Amikor Moa Herngrent megkérdezték arról, mire a legbüszkébb a könyvei kapcsán, a nagy érdeklődést említi: A válást 22 országban fordították le, és Az anyós is egyre több helyen kapható. „Hihetetlen és fantasztikus érzés, hogy ennyire eltérő kultúrák tudnak azonosulni a szereplőkkel” – fejtette ki egy idén márciusban adott interjúban. Nem véletlen, hogy sok olvasó keresi meg azzal: magára ismert egy-egy karakterben. Akadt, aki a saját élete lenyomatát fedezte fel, de olyan is, aki a kötetek hatására bocsátotta meg szülei válását.

Az írónő gyakran kapja meg a kérdést, hogy mit szól a történetekhez a saját családja, férje, négy gyereke és a férje gyerekei. „Tudják, hogy a könyveim fikciók, sem az anyósom, sem a menyem nem keresi önmagát bennük. A férjem támogató és megértő, de azért mindig örül, ha befejezek egy könyvet, mert szerinte annyira belemerülök a karaktereimbe, hogy néha átveszem a vonásaikat, és olyankor nem annyira vicces velem élni” – mesélte Moa Herngren, aki bevallása szerint épp azt akarja megmutatni, hogy az ember sok-sok jó és rossz tulajdonság együttese. „Egyszerre vagyunk idegesítőek, önzők és ostobák, miközben gondoskodóak, nagylelkűek és jók is” – fogalmazott.

Bár számos műfajban alkotott, és úgy érzi, a különféle formátumok táplálják benne az írás iránti szenvedélyét, a legközelebb a regényírás műfaja áll hozzá. „A regényírás számomra szükséglet, egyszerűen nem tudok nélküle élni” – mondta egy 2019-es interjúban, még a világsikereit megelőzően. Reméljük, megtartja ezt a jó szokását, és nem hagyja abba az emberi kapcsolatok mélységeinek feltárását. Hiszen ez minket, lelkes olvasóit is egymás megértéséhez visz közelebb. 

Széles-Horváth Anna