–

A nyár sok szempontból az unalomról is szól, no meg arról, hogyan az átlagosnál többet vannak egyedül a gyerekek. Ez ma a legtöbb családban azt jelenti, hogy jelentősen megnő a gyerekek telefonnal, neten töltött ideje. Akár unalomból, akár szórakozás, játék vagy kommunikáció miatt veszik elő a gépeket, telefonokat, a vége általában az, hogy hosszú időre ott ragadnak. 

Egy átlagos magyar kamasz naponta három óránál is többet netezik, kivéve, ha TikTok-felhasználó, mert akkor a napi négy órát is meghaladja ez az idő. Ez az érték növekszik meg sok gyerek esetében a nyári szünetben, és ad aggodalomra okot a szülők, nagyszülők számára. Mit tehetünk? Hogyan előzhető meg, hogy a gyerekek rátapadjanak a telefonjuk kijelzőjére? Természetesen sok múlik azon, hogy suliidőben milyen szokások, rutinok alakultak ki, hogyan alakítja a család a saját internetes „házirendjét”, és hogy hány éves is az a bizonyos gyerek. De azért van néhány jótanács, amely a legtöbb helyzetben, a legtöbb családban, a legtöbb gyerek esetén működhet. 

1. A nyár jó alkalom a digitális detoxikálásra 

Alapvetően az lenne a cél, hogy a mindennapokban tudják jól tartani a gyerekek az online és az offline aktivitások közötti egyensúlyt, de azért nem árt, ha hosszabb-rövidebb időre van tapasztalatuk arról is, hogy milyen a teljesen analóg élet. Ma már egyre több osztálykirándulást szerveznek úgy, hogy minden diák otthon hagyja a telefonját, és csak a felnőtt kísérőknél van készülék, amelyen keresztül a szülőket tájékoztatják, meg elérhető a csapat, ha szükség van rá. Ez a megoldás kiskamaszoknál, kamaszoknál különösen jó tapasztalás lehet. 

A telefonmentes kirándulás, tábor, nyaralás, elvonulás példájával érdemes kísérletezni, erre bátorítani a gyerekközösségeket, szervezőket, családokat.

Mi több, nekünk felnőtteknek is érdemes megtapasztalni, hogyan hat ránk, milyen lehetőségeket teremt, milyen érzékszerveinket nyitja ki, hogyan hat a gondolkodásunkra, ha hosszabb-rövidebb időre lecsavarjuk azt a zajt, amely az online térből ered. 

2. Szerződjünk, figyeljünk, reagáljunk 

Nyaranta könnyebben csúsznak bele a gyerekek abba, hogy este tovább fennmaradnak, hosszabban játszanak a gép előtt, tovább görgetik a tartalmakat – hiszen másnap nincs iskola, nem kell korán kelni. Érdemes még a nyár elején néhány észszerű és betartható szabályt kialakítani. Olyan kereteket, amelyeken belül a gyerekek szabadon tudnak mozogni, de azt átlépni nem oké. Jó, ha ezeket közösen alakítjuk ki, megbeszélve mindenki szempontjait. Itt maga a folyamat legalább olyan fontos, mint a végeredmény. Egy ilyen közös szabályalkotás („szerződés”) arra is lehetőséget ad, hogy a gyerek megtapasztalja: nem démonizáljuk a netet, és nem cseszegetni akarjuk, viszont vannak érveink. Ezek pedig leginkább a biztonságuk és a jóllétük.

A szerződés betartásáért a gyerek is felelős, ezért fontos, hogy ha nem tartja, amiben megállapodtunk, akkor annak legyen következménye. Ezt is meg kell beszélni előre, hogy minek mi a következménye. 

Figyeljük, hogy működnek-e a keretek, dicsérjük meg a gyereket, ha tartja őket, jelezzük vissza, ha felelősen használja a szabályokat, és alkalmazzuk a következményeket, ha arra van szükség. 

3. A magánélet tisztelete fontos 

Minden gyereknek szüksége van arra, hogy a magánszféráját tiszteletben tartsák, és tapasztalata legyen arról, hogy autonóm személyként maga is hozhat döntéseket, amiket a felnőttek tiszteletben tartanak. Ez az életkor előrehaladtával egyre fontosabb. 

Ezért sem ajánljuk a gyerek online aktivitása utáni nyomozásokat, a betekintést a gyerek fiókjaiba és profiljaiba (főleg nem titokban). Sokkal kifizetődőbb, ha beszélgetünk, érdeklődést mutatunk, csatlakozunk a gyerekhez egy-egy online aktivitásban (például online játék), vagy legalábbis kíváncsiak vagyunk rá, mit csinál. 

4. Lehet egyedül, de ne hagyjuk magára 

Az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányosságot. Sőt. Az a cél, hogy ha nem tudnak is a gyerekek a kortársaikkal, osztálytársakkal, barátaikkal együtt lenni, attól még ne magányosodjanak el. Ebben az esetben ugyanis még inkább veszélyezteti őket az online grooming – vagyis az, hogy rossz szándékú kortársak vagy felnőttek becserkésszék őket annak illúziójával, hogy valódi barátra, értő hallgatóságra találtak.

Ha napközben többet van is egyedül egy gyerek, figyeljünk rá, hogy amikor vele vagyunk, akkor tényleg vele legyünk. A mi kezünkben se legyen telefon, laptop vagy más eszköz. Elcsépelt fogalom a minőségi idő, de muszáj használnom: erre van ugyanis szükség.

A kérdéseink, az érdeklődésünk, a figyelmünk lehetőséget ad arra, hogy a gyerek érezze, a fizikai jelenlétünk hiányában is elérhetők vagyunk, és bizalommal fordulhatnak hozzánk, biztonsággal megoszthatják, miben vannak. 

Az internet lehet az egészséges szocializáció terepe, ehhez viszont arra is szükség van, hogy időről időre a barátaikkal kapcsolatos netes tevékenységükre vonatkozó tapasztalataikat is megoszthassák. Fontos lenne, hogy amikor mesél ezekről, szülőként ne minősítsük (vagy esetleg helyettük akarjuk megoldani), hanem meghallgassuk és kísérjük őket a folyamataikban. 

5. A beállítások fontosak 

A gyerek életkorától is függ, hogy mennyire tudnak ebben önállók lenni, de figyeljünk arra, hogy az általa használt alkalmazásoknál, platformokon aktiváltuk azokat a beállításokat, amelyek a biztonságukat szolgálják. Nézzünk utána, hogy privátra állítható-e a profilja, lehet-e az etikus kommunikációt szabályozni az adott játékplatformon, és nem utolsósorban, hogy a gyerek ismeri-e azokat a felületeket, ahol jelezheti, ha olyan felvétel, tartalom került fel a netre vele kapcsolatban, ami sértő, bántó, zsarolásra használt vagy egyenesen bűncselekmény (például egy intim felvétel). 

Ha nem vagyunk tisztában ezekkel a beállításokkal, kérjünk segítséget. Sok esetben a gyerekünk ehhez elég jó partner – az ő korosztályuk hamarabb eligazodik a menükben és beállításokban, és ilyen módon rutint is szereznek abban, hogy mire érdemes odafigyelniük a jövőben is.

6. Legyen tiszta, hogy hol van a NO GO zóna 

Ma már egyértelmű, hogy máshol húzódnak a gyerekek és a szülők határai abban, mi számít beszólásnak, zaklatásnak, durvaságnak a neten, és mi okoz felháborodást vagy kiborulást – hol kapcsolódnak be a védelmi/önvédelmi ösztönök. A gyerekek sok esetben nem vesznek komolyan olyan online reakciókat, amelyeknél a szülők már legszívesebben beavatkoznának. Ezekről érdemes beszélni.

De talán még ennél is fontosabb, hogy legyen egyértelmű, hol van az a határ, amelyet soha nem szabad átlépni.

Egyrészt azért, mert rajtunk is múlik, mennyire biztonságos és jó hely az internet. Másrészt, mert tizennégy éves kor felett büntetőjogi felelősségük van a gyerekeknek, és akár eljárást is lehet ellenük indítani, például, ha valakit megzsarolnak, visszaélnek egy levéltitokkal, megsértik a magánélet határait, a másikat rágalmazzák, megsértik becsületében, vagy birtokolnak, megosztanak egy tizennyolc éven aluliról készült erotikus felvételt. 

Ciki-e felnőttkorban plüssállattal aludni? Mert nem is olyan ritka!

WMN Life – 2023. június 13. – MD

Ez a sor még folytatható lenne, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy komolyan vegyük a saját felelősségünket abban, hogy a gyerekünk ne váljon trollá, netes zaklatóvá, vagy gyűlöletbeszéd terjesztőjévé – akár csupán azért, mert nem egyértelmű számára, hogy milyen határokat nem szabad átlépni. 

A nyár a nethasználat kapcsán hordoz kockázatokat. De lehetőségeket is.

Kialakíthatunk új szabályokat, bevezethetünk új szokásokat, és nem utolsósorban kipróbálhatjuk, milyen érzés, ha egy kicsit detoxikálódunk.

Kevés általános igazság van, és talán még kevesebb tuti megoldás. Így viszont sok-sok lehetőségünk adódik a próbálkozásra, és a saját megoldásaink megtalálására. Bízzatok magatokban, és ne adjátok fel, ha többedik kísérletre juttok csak el egy élhető és működő megoldáshoz. A gyerekeknek az is fontos, ha látják a próbálkozást, és megtanulják, hogy lehet hibázni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Thanasis Zovoilis

Gyurkó Szilvia