–

A divat sosem érdekelt, a ruhák viszont annál is inkább. És nem is feltétlenül az a rész, amikor kinyitom a gardróbszekrényt, és meglátom az ott sorakozó szerzeményeket – sokkal inkább a vadászat, amikor boltról boltra járok vagy neten böngészem, és beszűkült tudatállapotban, soha el nem fáradó kezekkel válogatok. Nincs mit szépíteni ezen: erős hajlamom van a stresszlevezető impulzusvásárlásra, időnként már egy új pár zokni is indokolatlan örömmel tölt el, ugyanakkor előbb-utóbb szembe kellett néznem vele, hogy ez az életforma sem lélektanilag, sem környezetvédelmi szempontból, illetve anyagilag sem fenntartható. Amellett ugyanis, hogy a stresszvásárlás csak átmeneti kielégülést hoz a dopaminrendszer stimulálásával – erről a témáról ITT olvashattok bővebben – , az is meglehetősen aggasztó, hogy

a textilipar évente 92 millió tonna (!) textilhulladékot termel, és a mikroszálak a tengeri műanyagok 35%-át teszik ki.

És bár a felelősség elsősorban a fast fashion gyártók vállát terheli, ugyanakkor fogyasztóként mi magunk is nagy hatással vagyunk a (túl)kínálat alakulására. Miközben nem mindegy, a választásainkkal mi mellett tesszük le a voksunkat, azt is látjuk: a magas minőségű, fenntartható szemléletben készült tervezői darabok általában nem az átlagfizetéshez illeszkednek.

Na de mit tehet akkor az, aki nem akar lemondani a vásárlásról, ugyanakkor szeretné csökkenteni az ökológiai lábnyomát (és anyagi szorongását)? Vajon hol a kompromisszum ebben a témában? Lehet-e aranyközéputat találni, és ha igen, mik annak a lépései?

Nos, a szent grál továbbra sincs nálam, az elmúlt években mégis kiérleltem pár szokást, amivel fenntarthatóbbá tettem a ruhavásárlásaimat. A tökéletesen zöld gardróbtól továbbra is messze állok, de garantáltan tisztább a lelkiismeretem, mint akár csak két éve volt. Mutatom, hogyan értem ezt el:

#1 Sosem lesz kapszulagardróbom, de inspirálódhatok a szemléletmódból

Nagyjából 8 évvel ezelőtt hallottam először a zero waste mozgalomról, és bár lenyűgözőnek találtam, egyből éreztem, hogy nem a magam fajta impulzív embereknek találták ki. Sajnos túl hedonista vagyok egy ennyire nagy önfegyelmet kívánó életformához, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyos elemeiből ne meríthetnék inspirációt. A Csalár Bencével készült interjúm szintén megerősített ebben.

Ha innentől kezdve csak egy perccel több időt szánok egy új ruhadarab feletti döntésre, ha képes vagyok mérlegelni a kihasználhatóságát, majd pedig jobban megbecsülöm azt használat közben, máris tettem egy lépést a fenntarthatóság irányába.

Továbbra is sok ruhám van, de most már félévi rendszerességgel leltárba veszem őket, a kihasználatlanul porosodó darabokat pedig eladom, elajándékozom, adományboltba vagy ruhagyűjtőbe viszem. Ha egy ruha sokat van rajtam és kiszolgál, minden fityinget megért, ha viszont hónapokig hozzá sem nyúlok, az üzenetértékkel bír a fogyasztói szokásaimra és preferenciáimra nézve.

#2 Turkáló és ruhacsere-programok – de tudatosan

A turik legnagyobb előnye egyben a hátrányuk is: mivel meglehetősen olcsón juthatok használt ruhákhoz, könnyen megteremtődik a fenntarthatóság illúziója. Ez azonban félrevezető. A témáról írtam már hosszabban ITT, de zanzásítva a lényeg:

az alacsony ár könnyen motiválhatja túlfogyasztásra a vásárlót, és bár talán a vásárlás nem terheli túl a pénztárcát, a bolygót annál inkább. Gondoljatok csak bele, mit jelent az az ökolábnyomunkra nézve, ha ennyi felesleges hulladékot termelünk?!

Bár egészen biztos, hogy egy pár száz forintos turiban megengedőbb leszek magammal, mint egy dizájner üzletben, most már törekszem rá, hogy legalább minimális tudatosságot vigyek a vásárlásba. Kell rövidnadrág és ujjatlan? Kell. Oké, akkor célirányosan azt keressük. Szembejött közben egy ellenállhatatlan fodros felső és egy párducmintás kabát is? Nézzük csak, az előbbiből van vagy három már otthon, úgyhogy visszateszem, az utóbbin pedig gondolkodom még legalább 20 percet, és ha képtelen vagyok elengedni, elviszem. Közel sem tökéletes attitűd, de még mindig jobb, mint amikor évekkel ezelőtt mindent megvettem, ami mozdítható volt. 

Apropó: sajnos a hétköznapokban nincs lehetőségem dizájnerdarabot választani egy basic H&M-darab helyett, a turikban és gardróbvásárokon viszont gyakran van szerencsém. Ha pedig tehetem, akkor már mindenképp a fenntarthatóbbat fogom megvenni. Érdemes nyitott szemmel járni, valódi kincsekre bukkanhat az ember!

Tanulj a fenntartható divatról a legprofibbaktól!
Május 10-e a fenntartható divat napja lesz, legalábbis, a Perwoll számára mindenképp! A márka egy egész napos eseményen várja az érdeklődőket a Nemzeti Múzeumba, ahol divatbemutatókon, kerekasztal-beszélgetéseken és egy kiállítás mentén tájékozódhatunk a témáról, ismerhetjük meg a legújabb trendeket és a legfontosabb hazai alkotókat. 

#3 Meghosszabbított élettartamú ruhák

Egy átlagember egy ruhadarabot 7-10 alkalommal visel, mielőtt kidobná vagy félretenné. Egy pamutpóló legyártása nagyjából annyi vizet igényel, amennyit egy ember 2,5 hét alatt iszik meg. Aggasztó számok, nemde? A ruháink ma kevesebbet érnek, mint valaha, és ebben óriási szerepe van a fast fashionnek: amíg a Shein-szintű oldalakon pár száz forintért dobnak utánunk ruhákat, könnyedén tesszük félre azt, amiről leszakad egy gomb vagy elromlik egy cipzár.

Pedig, ha meghosszabbítjuk a ruhák élettartamát, azzal máris tettünk a természet védelme érdekében: a túlmosás kerülése, a textíliának megfelelő tisztító program kiválasztása éppúgy megnövelheti egy darab élettartamát, mint az, ha megtanulunk pár apró taktikát a gombvarrástól kezdve a foltozásig.

Livie Firth klímaaktivista úgy tartja, ha egy ruhadarab legalább 30-szor volt rajtunk, az már jelentősen csökkenti az ökológiai lábnyomunkat – igen, még akkor is, ha fast fashion darabról van szó.

#4 Varrás

Ez a tanács valószínűleg nem szólít majd meg tömegeket, de mivel a saját tapasztalataimat írom le, mégsem hagyhatom ki. Amellett, hogy művészetterapeutaként mindig is érdekeltek a kétkezi és kreatív tevékenységek, a nagymamám gyönyörű hagyományát is ápolni kezdtem, amikor megvettem az első varrógépem. És noha a dolog csak egy kedves covid-hobbinak indult, mára óriási szerepet játszik a ruházkodásomban, és ezáltal a fenntarthatósági törekvéseimben is.

Amellett ugyanis, hogy rövid idő alatt és nagyon egyszerű módon meg tudom már javítani a kilyukadt, gombvesztett, kinyúlt ruháim nagy részét, arra is lehetőségem nyílt, hogy second hand vagy régi textilekből kísérletezzek, és saját ízlésem mentén alkossak magamnak szetteket.

Ráadásul a szabászati hulladék mértékét is csökkenthetem: ami a fast fashion gyárakban kukába kerül, abból nálam készülhet még hajgumi, nesszeszer, sminktörlő is akár. És hadd ne mondjam, törvényszerűen sokkal jobban megbecsülöm azokat a szetteket, amikbe én magam öltem több órányi munkát. Ha van hozzá idegzeted, én csak ajánlani tudom: ez a meditatív, ugyanakkor felemelő tevékenység sok stresszes élethelyzetből kihúzott már.

Takács Dalma

Forrás: ITT, ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Canva/irynakhabliuk